2. A történet eleje A koraszülöttség megélt hatása az életre című írásban olvasható.
A sietés megakadályoz abban, hogy a felvetődő problémát akkor oldjam meg, amikor ahhoz az összes fontos és lehetséges információ megérkezett. Arra sarkal, hogy azonnal oldja meg azt, amihez még alig van ismeretem. Ezt úgy lehet jobban megfogalmazni, hogy most akarom azonnal megoldani a holnap,- és a holnapután feladatát is.
Legjobban a párkapcsolatokban fellépő feszültségek mutatják meg ezt a tünetet. Tegnap érkezett hozzánk egy hölgy, aki elmesélte a problémáját.
A házépítés mindenki számára váratlan, előre nem látható gondokat hoz elő. A sietős egó, életforma arra kényszerít, hogy azonnal megoldjam a kérdést, holott ehhez még nincs meg a pénz, a személyi feltétel, a tudás stb. Ez azonban az egót nem hatja meg. Épp ellenkezőleg.
A helyzetet arra használja fel, hogy az elme, az ember gondolatai, és cselekedetei felett - amit eddig akár a felsőbb tudat irányított - átvegye a hatalmat.
Nem törődik vele, hogy ezzel "meggyötör", sőt tönkre teszi az életedet, az a fontos, hogy a Teremtőhöz kötődő kapcsolatodat elszakítsa. Addig, amíg fentről kapom az erőt és az irányítást az egó háttérbe szorul.
Mi történik ilyenkor?
Az azonnali cselekvési vágy az építkezésnél megakadt, nem megy tovább, ezért más területet keres magának...
Első lépésben kikiáltjuk a másikat minden féle rossz,- és gonosz embernek, ha ez nem megy, vagy ezzel párhuzamosan. Saját magunk ellen támadunk, és megkérdőjelezzük azokat az értékeket is, amit eddig szilárdan birtokoltuk. Tekintettel arra, hogy ez egyszerre és mindkét fél részéről azonnal működik kész a káosz.
A házastársak egymás fejéhez vagdalnak olyan szavakat, amiket a másik halálos sértésként él meg. És eredetileg az építkezés egy részlete volt a fő gond de előkerül, hogy milyen pocsék volt az ebéd nincs tisztaság a lakásban....stb.
Közben a feszültség olyan sűrű, hogy darabokban esik le a levegőből, és az erre rendkívül érzékeny kisgyereket bombázza, az indulatos szavak villámai sisteregve és dörögve csapnak le. Szóval kész a családi vihar.
Természetesen a gyerek torka szakadtából bőg, az ember szíve majd meg szakad miatta, vagy a feje akar szétmenni. És végül a vihar elvonul nagy nehezen, de megmarad a szívünkben a kétségbeesés. Én így nem tudok élni, nem vagyok alkalmas semmire, nem vagyok jó anya, apa, nem tudom kezembe tartani az életemet, nem szeret a párom.
Csupa olyan negatív gondolat, amely azonnal kizárja azt, hogy a Teremtőhöz kapcsolódva a pozitív energiát behívjam, felhasználjam.
Az egó elérte a célját.
A korábbi egységet megbontotta.
Már nem tudunk kézen-fogva együtt gondolkodni, tervezni, cselekedni, haladni előre. Megszakadt az Égiekkel való kapcsolatunk.
És mindezt a sietség váltotta ki.
Ha a másik utat választanánk....???
Számba kell venni, hogy az építkezéshez most milyen erők állnak a rendelkezésemre.
Ha ezt békével tudomásul veszem, és elfogadom, hogy
- nem leszek kész az elképzelt időben,...
- nem tudok beköltözni akkor amikorra azt terveztem....
- nem jött össze az a pénz amire számítottam....stb.
a békés állapot lezárja a tanítást, amire épp szükségem volt.
Mi a tanítás lényege?
Észrevehetem, ha befelé figyelek, és a szükséges tudás birtokában vagyok, hogy nem voltam elég körültekintő akkor, amikor a tervet elkészítettem. Túl rövid időt adtam magamnak. Siettem. Nem vettem figyelembe sok külső, addig nem látszó körülményt stb.
És a legfontosabb: talán nem is kértem a Teremtő Isten segítségét, ami nélkül semmilyen feladatot nem lehet jól végrehajtani.
A béke mindezekre megadja a lehetőséget.
A házaspár összefoghat a békében, és úja indíthatja a tervezést, átütemezi stb. S nevetve mondhatja, hogy korábbi időkben az ilyen váratlan dolog mennyire kiborította őket, hogy milyen veszekedés lett belőle.
Szóval visszatértünk a kezdetekhez. Ha nem a sietség uralja a gondolataimat, akkor ráérek a feladatot jól megoldani. Közben még el sem fáradok, mert a Teremtő szeretet energiája tölt fel.
A sietés megakadályoz abban, hogy a felvetődő problémát akkor oldjam meg, amikor ahhoz az összes fontos és lehetséges információ megérkezett. Arra sarkal, hogy azonnal oldja meg azt, amihez még alig van ismeretem. Ezt úgy lehet jobban megfogalmazni, hogy most akarom azonnal megoldani a holnap,- és a holnapután feladatát is.
Legjobban a párkapcsolatokban fellépő feszültségek mutatják meg ezt a tünetet. Tegnap érkezett hozzánk egy hölgy, aki elmesélte a problémáját.
A házépítés mindenki számára váratlan, előre nem látható gondokat hoz elő. A sietős egó, életforma arra kényszerít, hogy azonnal megoldjam a kérdést, holott ehhez még nincs meg a pénz, a személyi feltétel, a tudás stb. Ez azonban az egót nem hatja meg. Épp ellenkezőleg.
A helyzetet arra használja fel, hogy az elme, az ember gondolatai, és cselekedetei felett - amit eddig akár a felsőbb tudat irányított - átvegye a hatalmat.
Nem törődik vele, hogy ezzel "meggyötör", sőt tönkre teszi az életedet, az a fontos, hogy a Teremtőhöz kötődő kapcsolatodat elszakítsa. Addig, amíg fentről kapom az erőt és az irányítást az egó háttérbe szorul.
Mi történik ilyenkor?
Az azonnali cselekvési vágy az építkezésnél megakadt, nem megy tovább, ezért más területet keres magának...
Első lépésben kikiáltjuk a másikat minden féle rossz,- és gonosz embernek, ha ez nem megy, vagy ezzel párhuzamosan. Saját magunk ellen támadunk, és megkérdőjelezzük azokat az értékeket is, amit eddig szilárdan birtokoltuk. Tekintettel arra, hogy ez egyszerre és mindkét fél részéről azonnal működik kész a káosz.
A házastársak egymás fejéhez vagdalnak olyan szavakat, amiket a másik halálos sértésként él meg. És eredetileg az építkezés egy részlete volt a fő gond de előkerül, hogy milyen pocsék volt az ebéd nincs tisztaság a lakásban....stb.
Közben a feszültség olyan sűrű, hogy darabokban esik le a levegőből, és az erre rendkívül érzékeny kisgyereket bombázza, az indulatos szavak villámai sisteregve és dörögve csapnak le. Szóval kész a családi vihar.
Természetesen a gyerek torka szakadtából bőg, az ember szíve majd meg szakad miatta, vagy a feje akar szétmenni. És végül a vihar elvonul nagy nehezen, de megmarad a szívünkben a kétségbeesés. Én így nem tudok élni, nem vagyok alkalmas semmire, nem vagyok jó anya, apa, nem tudom kezembe tartani az életemet, nem szeret a párom.
Csupa olyan negatív gondolat, amely azonnal kizárja azt, hogy a Teremtőhöz kapcsolódva a pozitív energiát behívjam, felhasználjam.
Az egó elérte a célját.
A korábbi egységet megbontotta.
Már nem tudunk kézen-fogva együtt gondolkodni, tervezni, cselekedni, haladni előre. Megszakadt az Égiekkel való kapcsolatunk.
És mindezt a sietség váltotta ki.
Ha a másik utat választanánk....???
Számba kell venni, hogy az építkezéshez most milyen erők állnak a rendelkezésemre.
Ha ezt békével tudomásul veszem, és elfogadom, hogy
- nem leszek kész az elképzelt időben,...
- nem tudok beköltözni akkor amikorra azt terveztem....
- nem jött össze az a pénz amire számítottam....stb.
a békés állapot lezárja a tanítást, amire épp szükségem volt.
Mi a tanítás lényege?
Észrevehetem, ha befelé figyelek, és a szükséges tudás birtokában vagyok, hogy nem voltam elég körültekintő akkor, amikor a tervet elkészítettem. Túl rövid időt adtam magamnak. Siettem. Nem vettem figyelembe sok külső, addig nem látszó körülményt stb.
És a legfontosabb: talán nem is kértem a Teremtő Isten segítségét, ami nélkül semmilyen feladatot nem lehet jól végrehajtani.
A béke mindezekre megadja a lehetőséget.
A házaspár összefoghat a békében, és úja indíthatja a tervezést, átütemezi stb. S nevetve mondhatja, hogy korábbi időkben az ilyen váratlan dolog mennyire kiborította őket, hogy milyen veszekedés lett belőle.
Szóval visszatértünk a kezdetekhez. Ha nem a sietség uralja a gondolataimat, akkor ráérek a feladatot jól megoldani. Közben még el sem fáradok, mert a Teremtő szeretet energiája tölt fel.
