2011. december 24., szombat

Hogyan szoktam le a mérgelődésről?


Mindenkinek Áldott és Kegyelemben teljes Karácsonyt.

A próba folytatódik….

Ma, 2011. dec. 24.-én reggel már semmi dolgom nem volt a Karácsonyi előkészületekkel.

A fűtés azonban már napok óta gyengült, mert a kémény elkormosodott.

Tudtam, hogy egyik reggel – még a begyújtás előtt – ki kell kormolni.

Aki látta-tudja, hogy ezért fel kell menni a 4 méter magasban lévő tetőre, majd – újabb létrával - a további 3 méter magas kémény tetejére, és az abba beletett 1,5 méter magas cső-toldás felső nyílásától lehet,- és kell lefelé kikotorni a kéménytisztító drót-kefével az egészet.

A korábbi tapasztalatok alapján előre megkérdeztem PANNIT - az Őrangyalunkat -, hogy felmehetek egyedül?....és nem kell senkit se hívni?...és Te is javasolod?...

Ugyanis már tapasztaltuk, hogy nem jelent azonosságot az, hogy felmehetek???....és az, hogy javasolod…

Javasolta.

Közel 1 órán át tartó kemény,- és veszélyes munka árán sikerült a kéményt kitisztítani úgy, ahogyan azt kell. Közben több „lehetetlen” munkafolyamatot kellett türelmesen elvégezni.

Ekkor már tudtam, hogy a próba folytatódik.

Korábbi ÉNEM régebben ilyen helyzetben számtalan elkeseredett mérgelődést engedett volna fel az égbe tehetetlenség érzése, és haragja gyanánt.

Nem estem kísértésbe, és nem voltam hajlandó mérgelődni. A Jézus mantrát énekeltem….

Amikor készen lettem….. a tisztításhoz szükséges kb. 6 méter hosszú betonvasra kötözött kémény tisztító drótkefét-korongot ledobtam…mivel a létrákon levinni nehéz és veszélyes lett volna…..minduntalan hajladozott, ide-oda beakadt, stb…

A drót szépen leesett….de beleakadt,- és magával rántotta a könnyű alumínium létrát is….Mint Dugonics a törököt…., és a létra egy pillanat alatt a földre feküdt.

Én ott álltam a kéményen, a létra meg – amin lemehettem volna - lent a földön….

Ellenállhatatlan, hangos nevetés tört ki rajtam….

úgy nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult….

Ilyent még egy Jókai sem tudott volna kitalálni, pedig Ő nem szűkölködött a mesélő tehetségben.

Eszembe se jutott a harag, vagy a kétségbeesés, hogy most mi lesz?…..

A nevetésre kijött a szomszéd házból a Szomszéd-néni, aki mostanában haragszik rám az építkezés miatt….de a konyhája ablakából végig nézhette az egész műsort……

Szólt a lányának, Ilikének, - aki elfogadja a köszönésemet és beszél is velem - és Ő szó nélkül kibontotta a két telek közötti drótkerítést egy helyen – ahol csak össze volt toldva – és átjött….a létrát felállította.

Elfogadta a nagy fenyőfáról levágott fenyőágat, amit karácsonyra Nekik szántam – mert 10 éve, amióta itt lakok, minden évben levágom ilyenkor a nagyon lelógó ágakat, és adok belőle az Ő Karácsonyi asztalukra – holott arra gondoltam korábban, hogy idén el sem fogadják, mivel haragszik rám az idős Néni….

Szóval kaptam még egy leckét, és megélhettem,- tapasztalhattam, hogy az Égiek olyan csodálatos módon tudják tervezni a dolgokat, hogy az mindig egyszerre old meg több tanulásra szánt gondot, helyzetet.

Ha rájuk támaszkodunk….nem tudunk tévedni.

De személyes megélés,- tapasztalás nélkül semmi sem fejeződhet be.

Én, most – hála a Mennyei és a Földi segítőknek – a haragos, elkeseredett gondolati mintát végleg elengedtem….többé nincs rá szükségem…..így legyen.

Áldott legyen a Teremtő, és minden Égi Segítő….és minden Földi Ember, aki nem más, mint Isten Szikrája…….Szeretettel: István

Karácsonyi történet


Nagyon jól sikerült az idei karácsonyi est a csoportban.
A külön meditációban összekötöttük az egyiptomi nagy Piramist és az angliai Stonhege kőkört, ahogyan az az eredeti Lee vonal kialakításakor volt a vízözön előtt, ... és most a saját piramisunk is benne van.
Csodás energiák jöttek át az Univerzumból. A teremtő erőt megsokszorozták, ... így a jövőben remélhetőleg többet tudunk dolgozni, és nagyobb hatékonysággal.


Csodás kis-dolgok is történnek folyamatosan mindenkivel, akit segítenek átalakítani az Égiek.

Velem ez történt 22-én du. 4 órakor,......
akkor, amikor a szekrény tetejéről akartam az oda helyezett dobozt, és a benne lévő műanyag karácsonyfát levenni, hogy az 5 órai kezdésre minden a helyén legyen,…. már csak a fát kellett feldíszíteni.
Nem volt ott a karácsonyfa, ahova emlékezetem szerint tettem tavaly, csak a díszeket tartalmazó dobozok. Csak néztem, mint Jocó a moziban….
Hála Istennek, egyáltalán nem voltam elkeseredve, nem lettem ideges, stb. hanem a tagokkal végig kutattuk a házat, a piramist, a műhelyt....és sehol a fa.
Beültünk az autóba, és a közelbe lévő egyik boltba elszaladtunk, hogy vegyük egy új kis fát, mert napokkal korábban ott láttam fákat….és 5 óráig még így is elkészülhetünk.
Ott egy fa sem volt,...... a felvilágosító azt mondta, hogy tegnap adták el az utolsót.
Hazafelé bementünk egy másikba is, mert az útba esett, de kiderült, nem árulnak ilyen fát.

Akkor jutott eszembe, hogy amikor a szekrény tetején matattam, jött a gondolat, hogy..... vágjak az udvarban lévő nagy fenyőről néhány ágat, és tegyem a vázába.
A tiszteletkör után végül is.....ez lett.

Mindenkinek nagyon tetszett az így rögtönzött váza...
Amikor a vázába volt a fenyőág, jött a tanítás....

Könnyű vidámnak és békésnek lenni akkor, amikor sikeresen tudjuk megoldani a dolgainkat....de akkor is békésnek kell maradni, ha éppen kudarc ért, és a sikertelenséget, a tehetetlenséget kell megélned, megtapasztalnod.......

És hála Istennek, sikerült a szívemben, a cselekedeteimben, a szavaimban is békésnek megmaradni, holott ez a korábbi időkben nem volt rám jellemző....
Egyébként tegnap reggel jött Eszter, aki segít a takarítást elvégezni, és a Vele való beszélgetés során jutott eszembe, hogy......
a szekrényeket és a masszírozó ágyat tavasszal hoztam be ide az épületbe - és az építkezéshez szükséges - itt lévő 3 köbméter fenyő deszkát kiraktam a lakásból az akkor elkészült kazánház melletti fészerbe.

A fenyőfát tartalmazó dobozt is valószínűleg a fenyődeszkát tetejére raktam ki, mert ott védett helyen van, és nincs útba.

Közben az év során összegyűjtött újságpapírt felraktuk a deszkák tetejére, és így a sok papír eltakarhatta a dobozt, és az csak a tél végén fog előkerülni, ha a sok papírt már eltüzeltem, amennyiben ott van.

Szóval ilyen kis dolgok is segítenek abban, hogy megtapasztalhassuk saját gondolat,- és cselekvés-mintáink milyenségét, és azok átalakításának sikeréről meg is győződhessünk.


2011. dec. 24. Szeretettel: István