A 12. bolygó....3. rész. A vízözön

A 12. bolygó…. 3 rész.  A VÍZÖZÖN

Az új Ember …a vízözön előtt…és után…

Az aranyat abban az időben is bányászni kellett.

Ezt a munkát is a Nefilimek végezték, egyik csoportjuk, azok, akik a közrendű istenek voltak.

A leírások szerint az űrhajókon 300, a Földön pedig 600 Anunnaki végezte a feladatot.

Ez volt a megkülönböztető nevük.

/Megjegyzés: Krizantén elmondja: amiket manapság olvasni lehet az Anunnakik dolgairól, és a földi szereplésükről???….szóval: elmentek a Nefilimekkel együtt, és ma nincs egy Anunnaki se a Földön…/

Az Atrahaszisz-eposz  szerint, amikor az Anunnakik bányásztak:

Midőn az istenek, mint az ember,

Munkát végeztek és robotoltak,

Az istenek munkája nehéz volt

És fáradságos

És elkeseredésük hatalmas….

Az eposz részletesen és képszerűen fogalmazza meg a lázadást, ami a 40 SÁR óta tartó robotolás miatt tört ki. Az égből azonnal le kellett szállnia Enlilnek és a többi istennek is oda kellett menni. Enlil a lázadók vezérét akarta kivégeztetni. Apja Anu azonban azt javasolta, hogy hallgassák meg a Anunnakikat.

Enki mondta ki a megoldást: teremtsenek egy ősembert, lulut.

Míg itt van a Bábaasszony

Teremtse meg az ősembert!

Az igát had húzza…

Az istenek szállítókosarát cipelje az ember!

Ebben minden érdekelt egyetértett, és megteremtették az embert…..aki azóta is cipekedik, bár nem mindig aranyat…..

Az Ember megteremtése….ahogyan a sumérok leírják…

A 12. fejezet az ember megteremtését dolgozza fel.

A könyv visszautal a sumér elbeszélés Bibliai megjelenítésére is. Azt is feszegeti, hogy a Bibliában a Teremtés könyve az „Elohim” vagyis „Istenek” szót használja az Egy-Isten teremtő munkájának leírásakor is.

És mondta Elohim:

Alkossunk embert, a mi képünkre

És hasonlatosságunkra.

És Ádám és Éva bukásakor:

„Íme az ember olyan lett, mint egy közülünk, tudván jót és rosszat”

Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy a sumér eredetű teremtés történetből a Biblia a több istenséget egy Istenbe sűrítette a könyv szerint.

A könyv visszanyúl a továbbiakban Darwin evolúciós tanához, amiből azt az összegzést fejti ki, hogy az ember elődje az evolúció terméke, de a Homo sapiens, a modern ember egyik pillanatról a másikra jelent meg minden elfogadható magyarázat nélkül. A szerző a magyarázatot a Nefilimek embert teremtő lépésében találja meg.

Enki mondta ki a megoldás kulcsát:

A lény, kinek nevét kimondtad, létezik.

Kötözzétek rá az istenek képmását…..

Vagyis a Homo erectust alakították át az istenek képmására.

Ezek a részletek is fennmaradtak különböző sumér és későbbi akkád, asszír elbeszélésekben. Ezt a vad, szőrös, és kevés értelemmel rendelkező lényt kellett átalakítani.

A folyamat nem ment egyszerre. A többször idézett Béroszosz leírja az ember fejű és vadállat testel rendelkező lények sokaságát, amit a kísérletek eredményeztek. Ugyanígy az ember testű és bika,- vagy oroszlán fejű lényeket is, amit sok ókori templom falán megörökítettek. Ezek a lények azonban nem tudtak szaporodni.

Itt ismét utalni kell Krizantén tanítására:

Aki figyel arra, hogy az Ember nem a vízözön után,- és nem röviddel előtte lépett a Föld színpadára először, annak érthető a kettősség – sőt a Bibliai leírással már a hármasság is. Ugyanazt a tényt, vagy elvet három nézőpontból is feldolgozzák, és azokat keverik….

Az első Emberpár, Ádám és Éva a Teremtő munkája nyomán jött létre nagyon régen, több száz milliárd évvel ezelőtt.

Ehhez képest a Nefilimek  - a sumérok leírása alapján - még 1 millió évet sem töltöttek a Földön – a leírt, és vissza vezetett királyok uralkodási idejét összeadva.

Az általuk „teremtett” Ádám és Éva nem az első emberpár.

Ha az lett volna: hogyan tudta volna pl. becsábítani Enlil „főisten” saját csónakjába Szúd-ot, és vele közösülni…

A történések és az egyes mozgások rétegesen- egymás mellett is „mozogtak”.

A Béroszosz által leírt hibridek - emberek-állatok – pedig jellemzően nem a jó teremtés „selejtjei”….mert a Nefilimek által végzett jó teremtést is a Teremtő tette lehetővé, és ott nem keletkezett selejt.

Hanem épp a bukott nagyszellemek – akár a Nefilimek közül is kikerülhettek – a Teremtő által már nem támogatott teremtési folyamat során hozták létre a hibrideket. Ezek valóban nem kapták meg a Teremtőtől a szaporodás képességét…ilyen nem egyszer volt a Föld és az Ember sorsában a több száz milliárd év alatt….

Visszatérve a könyvben leírt folyamathoz:

Végül sikerült az „istenek bőrét” az emberre akasztani, és így létrejött az új lény Ádám.

Enki Adapa –nak nevezi.

Az akkád adamatu szó „sötét vörös talaj” jelentéssel bír.

De a héber ádámá is ebből származik és „vér”-t jelent.

Vagyis az Ádám kifejezés kettős gyökerű, együtt jelenti a földből vett lényt és a vérből alkotott lényt is. 

Krizantén:

Az első Embert is Ádámnak hívták, és a most létrehozottat is…mivel az Ádám szó annyira jól kifejezi a belső összetevők tartalmi elemeit….

Továbbá a Nefilimek teremtő munkája is az első teremtés „lépésit” ismételte meg,  nem kellett a teremtés „új módját” kitalálniok….

A Bibliában a héber nefes szó a „lélek” kifejezéssel azonosul általában a fordításokban, és az Ószövetség szövege több helyen is tiltja az ember vérének kiontását, illetve az állatok vérének fogyasztását, mivel „a vér maga a nefes”, vagyis a Biblia a vérrel azonosítja a lelket.

Az eposz leírása szerint egy isten vérét és húsát vették, és keverték el az agyagos vörös földel.

/nyilvánvalóan ezek is csak jelképek/

Enki hitvese, Ninki hordozta ki a teremtményt, és rákötözte az istenek képmását,:

és íme életre hívom az „embert”.

Ezt a folyamatot sok pecsét és henger őrizte meg.

Következetesen „embermintának” vagy „öntőmintának” nevezték a lényt.

Vagyis nem a gyermeket szülte meg, csak a megtermékenyített petesejtet hozta létre, és azt sokszorosították. 

Ez már kétnemű lett.

A sumér TI szóhoz tapadó értelem is kettős: bordát és életet is jelent.

Ez ismétlődik a későbbi Bibliában, és Éva valójában Ádám „élet-eszenciájából” jött létre.

A következő lépésben 14 bába istennőt választottak ki, akik mind kaptak a mintából, és kihordták az első sokszorosítást.

A szerző összefoglalása szerint valójában az istenek génjeit adták át az emberszabású lény testébe, és ettől lett olyan az ember, ami az istenek hasonmása. A mesterséges úton megtermékenyített földi lény petesejtjét aztán a Nefilimekbe visszaültették, és azok hordták ki. Az eposz leírása szerint 10 hónap múlva megszülték az új élőlényt, az Embert, hét fiút és hét lányt. 

Megkérdeztük Krizantént, hogy ez hogyan történt…..

Elmondta, hogy 5 fiú és 5 lány született, ahogyan azt a korábbiakban a tényleges  teremtés története alapján elmondta.

Vagyis 5 helyen jött létre a civilizáció.

Ebben az időben a Mezopotámiai,- a Nílusi,- az Indusi,- a Dél-Afrikai, térségben,- és a Földközi tenger keleti végében. A Nefilimek a negroid, és a sumér ember-típus történetét adták át a suméroknak, ezért csak azt ismerik.

Ettől még a teremtés úgy volt, ahogyan elmondta. 

Az emberek eleinte csak az aranybányában dolgoztak, ők voltak az „élő kosarak”, akik cipelték az arany-ércet a bányából….

A „kapa teremtése” című elbeszélésben írják le, hogy Enlil gondoskodása eredményeként a sumérban dolgozó Anunnakik is részesültek „ a fekete fejű népből”

Az Anunnakik mindannyian hozzá sietnek,

Kezüket szájukhoz emelik:

Enlilnek imával hódolnak.

Fekete fejű népet kérnek,

S Enlil fekete fejű népének átadják a kapát.

Ádám és Éva bukása…

A könyv 13. fejezete a Biblia teremtéstörténetéből Ádám és Éva bukásával foglalkozik. Kimutatja, hogy a sumér alapokból építkezik ez a történet is. A bibliai Egy-Isten a sumér istenek többes számát használja:

És mondta az Örökkévaló:

Íme az Ádám olyan lett, mint egyik közülünk,

Tudván a jót és a rosszat.

Most pedig, nehogy kinyújtsa kezét

És vegyen az Élet Fájáról is,

Hogy egyék és örökké éljen!

Kiűzte tehát az Örökkévaló az Ádámot

Éden kertjéből.

Ez így tisztán a mai gondolkodás szerinti emberi félelemhez hasonló.

Az igazság nyilván nem itt van, de hogyan van???

Ahogyan azt Krizantén eredetileg is elmondta:

Éppen fordítva, de az ember nézőpontja miatt már a lényeget megfordították.

Vagyis Isten az Embert örök életre teremtette szándéka szerint, de Ádám és Éva nem az Élet fájáról ettek gyümölcsöt, holott lehetett volna.

Hanem a Tudás fájáról ettek,….

Így a jó és a rossz megítélése miatt ketté választották a Szellemi Valóság egységét…és ezért

Kizuhantak a szellemi létből, és már anyagivá válva  nem lehettek örök életűek…..

Ugye milyen nehéz elhinni??? Pedig nagyon kézenfekvő, ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy mi most emberi testben nem szellemi lények vagyunk tisztán, ahogyan az első Ember volt a kezdetekkor a Paradicsomban.

Ha a szellemi lény a saját egységét ketté szeli, már anyagivá válik, és kizuhan a magasabb rezgéstartományból, lét-térből….

Visszatérve a könyv tartalmához:

A könyv bemutatja azokat a pecséthengereket, amelyek az első időkből valók, és az isteneknek szolgáló embert mezítelenül ábrázolják.

Így dolgoztak a mezőn, a bányában, és így szolgálták fel az enni, innivalót is a ház körül. Nem látták még, hogy ők mezítelenek. Egy háziasított állat volt csupán. Így élte nemi életét is.

A Gilgames eposz beszéli el Uruk városában történt esetet, amikor az ottaniak „civilizálni” akarják  Enkidut  - „a füves puszták szülöttét” – vagyis egy vadon felnőtt embert.

Egy örömlány szolgálatát veszik igénybe, azt felkérik, hogy mennyen az itatóhoz amikor Enkidu is ott iszik az állatokkal együtt, és „oldja meg az övét”. Enkidu aki eddig az állatokkal együtt élt, és járt most megismerte „a nő ölének gyönyörét”. Hat nap és hét éjjel elteltével „Enkidu a kéjjel betelik” és eszébe jutnak korábbi társai….

A csorda nyomába indul.

Lám messziről szimatot fognak,

Elmenekülnek a gazellák,

Tekintetétől fél az állat,

A föld jószága elkerüli.

A könyv levezetése szerint a Nefilimek által megalkotott Ember eleinte nem volt szaporodás képes, mivel hibrid volt, „öszvér” volt csupán.

Ezt a képességet később kapta meg. A szaporodás képessége nem járt együtt a keletkezéssel. Ezt a „tudást” a Bibliában a „kígyó” közjátékával szerezték meg.

De ki lehetett a kígyó?

A szerző véleménye szerint nem lehetett akárki, hiszen beszélt Évával, és tudott a tudás fájának hatásáról. Azt is tudta,  hogy az Ádám és Éva hogyan szerezheti meg a tudást. Csak egy beavatott istenség lehetett a kígyó is.

A sumér eredeti történet alapján ez nem más, mint Enlil és Enki ellentéte, amely több ezer év alatt, a zsidó Biblia idejére már az Isten és a Kígyó formulára változott át.

A testvérek közötti különbség itt is kimutatható.

Enlil csak a saját érdekeit nézte, és nem törődött az Ember sorsának milyenségével.

Enki pedig azon igyekezett, hogy az általa létrehozott Ember teljes életet élhessen. Ezért ajándékozta meg az Embert ezzel a tudással is.

A kutatók itt is a nyelvészet segítségére szorultak.

A héberben a kígyó -  náhás – szó az NHS gyökből származik, amelynek jelentése „felfed, rájön”. Vagyis azt is jelentheti, hogy „aki rájön valamire, aki felfed valamit”.

Ez a jelző és tulajdonság pedig éppen jellemző Enkire, a sumér  Tudás Istenére.

Innen látni lehet azt is, hogy az sok ezer éves idő porával fedett gyökerek ismerete nélkül az utókor milyen félrevezetett állapotában van sokszor.

Enki a tudást átadja Adapának…. a sumér eredetiben:

Okos vala. Bölcsesség kútfeje.

Értelmét /Enki/ megérlelé.

Elöröklött minden hatalmat,

Épp csak örökkévalóságot nem öröklött.

Az egész könyv olvasása és tanulmányozása során a korabeli ember kép-alkotó,- és megjelenítő képessége a legcsodálatosabb, és a legmegdöbbentőbb részemre.

Ezt, a fenti jelenetet is megörökítették egy Máriban kiásott pecséthengeren, talán 4 ezer évvel ezelőtt.

Egy víz-hullámok tetején ülő istenség mellett két fa-szerű istenség áll. Az egyiknek hímtagszerű levelei vannak, a másiknak hüvelyszerű levelei, és a Tudás Fájáról szakított gyümölcsöket termő ágakat mutatnak. A víz istene – mint már fentebb többször hivatkoztunk rá – Enki volt, a vele szembe álló – láthatóan mérgesen néző istenség – pedig Enlil lehet.

A kiűzetés pedig az Édenből – Enlil hatalmával – azért történt, hogy az Ember nehogy a halhatatlanságot is megszerezze.

Az Édenből való kiűzetés azonban nem volt teljesen átgondolt.

 A kiűzött ember nem tudta tovább szolgálni az isteneket.

Idővel az embert mégis csak vissza kellett engedni az Édenbe, hogy szolgálni tudjon.

Az egész könyv kapcsán figyelni kell arra, hogy az Emberiség mai tudás-gyökerei folyamatosan váltogatják a vízözön utáni teremtést, és az eredeti teremtést, és keverik azokat.

Ahogyan Krizantén tanítja:

Az első bukás során anyagba sűrűsödött szellemek visszatérésének megsegítésére teremtette Isten az Emberszellemeket, és rajtuk keresztül az Embert.

Vagyis alapvetően a szolgálatra.

És nem a Nefilímek teremtették az Embert a saját szolgálatukra, és arra, hogy cipelje a kosarat….ez csak az ő rövid távú szándékuk volt a vízözön előtt az arany bányászás miatt, a vízözön után az újra-telepítésben, a városok felépítése miatt….

Az sem helytálló, hogy az Ember nem volt szaporodás képes eleinte:

a Teremtő ezt a tudást is átadta a saját tulajdonságainak majdnem mindegyikével az Ember részére.

Csak a végtelen teremtő erőt, a végtelen hatalmat nem adta át.

Ezért áhítozik erre minden világhódító hadvezér….

A könyv a Biblia szövegének elemzésével vezeti le a kezdeti idők lépéseit, és az ember szaporodásának folyamatát.

Itt is segít a nyelvi gyökerek ismerete.

A bibliai Matusélach – Matuzsálem – nevének ősi héber jelentését sok tudós „a rakéták emberének” fordítja.

Nyilván nem véletlenül.

A szolgálat közben az ember eltanulta az istenek tudományát.

Mindent megtanult, amit lehetett.

Ahogyan arra korábban hivatkoztunk több ember is járt fönn rakétával az istenek hajlékában, vagyis az űrhajókon.

Ennek a tudásnak az átadása is felháborította Enlilt.

A legfontosabb azonban az volt, amikor az istenek az ember lányaival párosodtak, és azok szültek nekik utódokat.

És mondá az Örökkévaló:

Ne maradjon az én lelkem az emberben örökké,

Eltévelyedett, ezért legyen csak hús.

A könyv és a Szerző szerint az ember párosodása a Nefilimek által beültetett genetikai kód, vagyis a „lélek” romlásához vezetett.

Ezt akarta megakadályozni Enlil, és ezért akarta az embert visszavinni az ősember állapotba.

Ezzel szemben Krizantén azt mondja:

Egyre több Ember a Földön – egyre több szeretetet tud átadni az anyagba sűrűsödötteknek, és segíti a felemelkedésüket.

Nem az emberek szaporodása vezetett a romláshoz, hanem a Szeretet, Elfogadás, Igazságosság elveinek gyakorlása helyett azokkal ellentétes hatalmaskodás, kizsákmányolás, háborúskodás, stb…tulajdonságok gyakorlása…

Tudjuk, hogy a vízözön az Atlantiszi bukott kultúrát semmisítette meg:

amely alapvetően a rabszolgatartás, és a fekete mágia miatt bukott meg…

Itt a szerző ide-oda kapcsolja a témát, hol a Bibliához, hol a sumér teremtéstörténethez.

Atlantisz bukását meg sem említi…

Így a bibliai Noét úgy értelmezi a könyvben, hogy az a genetikailag még el nem romlott emberhez tartozott, és ezért akarta őt megmenteni az Örökkévaló.

Erről szó sincs,  mondja Krizantén: nem genetikailag, hanem lelkileg voltak romlottak.

Azt itt is meg kell erősíteni, hogy a sumér szövegekben az Örökkévaló megnevezés Enlil illette, az égben lakozó istenséget, és nem a mai fogalmak szerinti Mindenhatót.

A Bibliában ilyen okból történt a Vízözön – az Örökkévaló haragjából -  az ember és a Föld megtisztítása, letörlése céljából.

Csak Noét választotta ki, csak ő maradt meg, mivel őbenne az eredeti romlatlan genetika élt még, és az állatok és növények magjai lettek begyűjtve és megmenekítve.

Krizantén: nem csak Noé maradt életben, mások is…. a Föld távoli részeiben, a magas hegyek barlangjaiban…így könnyebb volt az újbóli benépesítés.

A Nefilimek csak a néger és a sumér népesség „teremtésében” vettek részt…

A sumérok csak ezt ismerték, és csak ezt tudták leírni….

A Vízözön, ahogyan a sumérok leírták…

A sumér Gilgames eposz elbeszélése szerint a Vízözön egy kicsit másként történt.

A hős Gilgames az élet vizét keresve egy távoli földre jutott, ahol a bölcs Utnapistim tanácsát kérte élet és halál kérdésében.

Ekkor mondta el Utnapistim a Vízözön igaz történetét.

A könyv 14. fejezete a Vízözönnel foglalkozik.

A könyv leírja, hogy Sir Leonard Woolley Ur városának ásatásakor - a királysírok feltárását követően - egy általános kutatóárkot kezdett ásatni, amelyben a feltárt a kultúr-réteg alatt 14 láb vastag folyami hordalékanyag volt lerakódva.

A hordalék alatt azonban újabb civilizációs réteg következett.

A kutatóknak megdöbbentek, és semmilyen ötletük sem volt arról, hogy ez a helyzet milyen okokból állhatott elő.

És ekkor Sír Leonard felesége odasétált, belenézett az árokba, és megjegyezte mellékesen: „De hiszen ez a Vízözön.”

A sumér történetben leírják:

A föld nagyobb lett, a  nép megsokasodott,

Mint bikák hevernek a mezőn,

Párzásuk zavarta az istent,

Enlil, úr, hallotta lármájuk

S így szólt a nagy istenekhez:

Az emberiség lármája terhessé vált számomra,

Párzásuk elűzi álmom.

Enlil betegségeket, dögvészt küldött az emberekre.

Enki közbenjárására azonban ennek hatását megszűnt.

Enlil aszályt küldött ezután a földre, amely hosszú időkön át fennmaradt.

Az emberiség éhezett, pusztult, általános lett a kannibalizmus.

Fiatal lányka lett az étkük,

A gyerek lett az étkük

Egyik ház felfalta a másikat.

Mivel a döntés az istenek tanácsában született, így Enki sem segíthetett, pedig a nyomorúság ekkor már a végső pusztulás képét mutatta.

Az Atrahaszisz eposz szerint ekkor Enki az alábbi tanácsot adta:

„Kiáltozzatok, zajongjatok országszerte. Küldjetek hírnököket a népnek.

Ne tiszteljétek isteneiteket, ne imádkozzatok istennőitekhez.”

A zavargások alatt pedig az Alanti Világból élelmet hozatott, halat adott az éhezőknek.

Enlil dühöngött, és az istenek tanácsában azzal vádolta Enkit, hogy eltörte a „tenger reteszét”. Enki az ellenkezőjét bizonygatta, és vádolta Enlilt a makacssága miatt.

Az istenek tanácsa azonban Enlil mellett állt, és Enkinek esküvel kellett megfogadni, hogy betartja az újabb terv titkosságát.

Az ember elpusztítása ugyanis a közelgő katasztrófa titokban tartásával is megtörténhetett.

Az pedig a Vízözön eljövetele volt.

Így nem kellett újabb furfangos csapást kitalálni az ember elpusztítására, elég volt az, ha titokban tartják a vész közeledését.

Enki azonban az esküt másként értelmezte. A titkot nem mondhatta el az embereknek, de elmondhatta egy nádfalnak.

Ó nádfal – kezdte a mondanivalóját….

Tanácsod adok neked, fogadd meg:

Víz árja zúdul a városokra, a szentélyekre,

S az emberiség magját elpusztítja.

Ez lezárt ítélet,

Az istenek gyűlésének szava,

Ez parancsolat Anu, Enlil és Ninhurszag szájából.

A nádfal mögött azonban Atrahaszisz állt /az akkád Noé/, akit Enki előre tájékoztatott, hogy hova álljon.

A nádfalnak elmondta, hogy az utasításai szerint kellett egy hajót készíteni. Ezt követően a két eposz elbeszéléséből lehet a tényleges történéseket kibogozni.

A Gilgames eposzban utalás történik arra, hogy a hajó elkészítése és a célnak megfelelő minősége nem véletlenül történt, mivel abban Utnapistimnek /a sumér Noénak/ segédkezett Enki egyik hajóskapitánya is Puzu-Amurrit „a titkok tudója, aki nyugatról jött”.

Ő vezette a merülő hajót – tengeralatt járót -  a biztos menedékhez, az Ararát csúcsához.

Maga a Biblia is a hajó kapcsán a teba szót használja, amelynek jelentése „merülő”, így több forrásból is visszaköszön Enki terve, amely egy fedett, tengeralatt járó építéséről szólt.

A Gilgames eposz elbeszéli, hogy az istenek a Vízözön napján az űrhajókkal hogyan menekültek a földről.

/Hiába tudtak annak időpontjáról, a titoktartás miatt az utolsó percekben hagyták el a földet, és így gyakorlatilag kapkodva menekültek./

Az űrhajókról látták a Föld,- a városok,- a templomok,- az emberek pusztulását, amit korább saját kezükkel hoztak létre. A megszokott kényelem, a kiszolgálás és a sör helyett a zsúfolt és kényelmetlen űrhajóban jöttek rá, hogy a döntés hibás volt. Szomjaztak és éheztek. Siratták a földet és az embereket.

A könyv a Vízözön előjeleit az utolsó jégkorszak okozta következmények közé sorolja. A szárasság, a vizek elapadása pedig a jegesedés következménye.

Az utolsó jégkorszak i.e. mintegy 73000 ével kezdődött, és 62000 évig tartott. A végét a 13000 évvel ezelőtti felmelegedés kezdete zárta le.

A sumér király-istenség listák és a Bibliában szereplő pátriárkák sora, illetve életük és uralkodásuk összecseng és beilleszkedik ebbe az időkeretbe. Maguk a bibliai pátriárkák nevükben is hordozzák a megpróbáltatások és végül a megnyugvás történetét.

Noé neve ezt jelenti: megnyugvás.

A fizikai okokat a mainei egyetem kutatója Dr. Hollin a jégsapkák megvastagodásában, és időnkénti elszabadulásában összegezi.

Ezt segítette elő a 12. bolygó közeledése, amely a felfokozott tömegvonzás miatt a tengerek ár-apály mozgását jelentősen befolyásolta.

Az elmélet szerint a megvastagodott jégsapka alján – a kőzet fölött a nagy nyomás miatt a jég olvadt-kásás állapotba került, és így könnyen elmozdulhatott.

A 12. bolygó tömegvonzása belerántotta a sarki jégsapkát a tengerbe, és cunami alakult ki.

Ez okozta a vízözönt. A földi és az égi események összhatása.

A Nefilimek előre látták, de nem akartak szólni a teremtményeiknek, mivel Enlil megharagudott az emberekre.

Kedves Olvasó!

Mintha innen eredne az a téves emberi gondolat, hogy a Teremtő Isten megharagudott az Emberre. De Enlil nem a Teremtő, csak a sumérok leírásában, és csak az ő életükben volt az.

Az Emberiség életét azonban a Mindenható irányítja – a szabad akarat meghagyásával együtt – és soha sem büntet, és nem haragszik…

A vízözön lefolyását ismerjük.

Amikor az Ararát hegyén a bárka kikötött, Atrahaszisz tüzet gyújtott, ökröt sütött örömében. A sült szaga felszállt az égbe, és ebből a Nefilimek megtudták, hogy az ember nem pusztult el.

Mindenki örvendezett, csak Enlil gerjedt haragra.

A többiek azonban leszerelték indulatát, és elmondták véleményüket: hiba volt az ember elpusztítását tervbe venni.

Az ember hiányában nincs aki dolgozzon, és újjá építse a városokat.

Inkább segíteni kell, hogy fejlődjön, és tanítani, hogy helyesen viselkedjen.

Amikor leszálltak a víz visszahúzódása után látták, hogy a vízözön mindent elpusztított. Mindent iszap és sár fedett. A síkságokat még nem lehetett használni. Így a hegyoldalban kezdték meg – most már az új terv szerint - a növénytermesztés tudományát átadni az embernek.

A Biblia  ezt helyesen örökíti meg. Noé és leszármazottai kezdték el a növényeket, és az állatokat termeszteni, illetve háziasítani, tenyészteni.

A történészek is erre az eredményre jutottak, hogy először az ókori Keleten jelent meg a növénytermesztés, mégpedig a hegyvidéken. Láthatjuk, hogy nem véletlenül. A könyv most is egybegyűjti a történelmi ismereteket.

A tudományos álláspont szerint a vad tönköly búza és a vad árpa nemesítése folytán jött lére a termeszthető gabona.

Arra azonban nincs magyarázat, hogy a legkorábbi gabona magvak – amelyeket pl. a kurdisztáni Sanidár barlangban találtak – ebben a legkorábbi időben is egységesek és specializáltak voltak.

Holott ilyen genetikai szelekciót a tapasztalat szerint csak több ezer generáció nemesítése és szelektálása útján lehet létrehozni.

Maga a tönkölybúza még nagyobb talány, mivel genetikai kódja szerint különböző búzafajták keveréke.

Ugyanígy csodálatos az egyes állatfajták megváltoztatása is, amit a háziasítás címszó alatt vitt végbe az ember.

A válasz az agyagtáblákon van leírva évezredek óta, csak meg kellett tanulni, hogy hogyan lehet elolvasni.

A sumérok tudták, hogy a gabona Anu ajándéka, amelyeket égi hajlékából küldött a Földre. A búza és az árpa, a kender a 12. bolygóról érkezett. A földművelésre és az állattartásra pedig Enlil és Enki tanították az embert.

A könyv összegyűjti évszámok szerint is, hogy a fejlődésben való egyes előrelépések  - a Nefilimek 3600 évenként történő újabb és újabb látogatása során történtek meg. Ekkor már a Nefilimek nem laktak a földön, csak ide látogattak, és a tudás átadása után elmentek. Előre eltervezték, hogy milyen újabb lépés következik.

A sumér agyagtáblák megőrizték az istenek gyűlésének „jegyzőkönyvét” és tanúsítják a folyamatot.

Így került sor arra is, hogy az égből alászállt a királyság intézménye.

Az egyik elbeszélés szerint mielőtt alászálltak volna Anu zsámolya mellett hevertek az égben a korona, vagy a gyöngyös süveg, a drágakövekkel kirakott jogar.

Mivel nem vettek részt folyamatosan a földi életben, így kellett egy király, aki a munkákat irányította.

Legfontosabb feladata a városok és a szentélyek újjáépítése volt.

A folyamatról és földi jeleiről már eddig is szó esett.

Azt megörökítették az összes korai nép nyelvén az agyagtáblák.

Az első királyság Kis városában jött létre. Innen indult a népesség kiáradása.

A Biblia szerint Noé három fiának leszármazottai adták a további generációt.

Sém népei népesítették be Mezopotámiát és az Ókori Keletet, itt található Sumér, a vízözön utáni emberi civilizáció bölcsője.

Hám leszármazottai Afrikát és Arábiát kapták.

Jáfet utódai az indóeurópaiak, akik Kis-Ázsiát, Iránt, Indiát és Európát vették birtokba.

A Nefilimek osztották be ezt a három régiót, és mindegyiket egy-egy istenség felügyelt.

A sumér civilizációt mintegy fél évezreddel követte a Nílusi, az Egyiptomi fáraók semmiből előkerült birodalmának létrejötte.

A legkorábbi egyiptomi emlékek a saját országukat „megemelt föld” néven hívják. A legenda szerint a hajdankorban egy nagyon ősi isten a víz alatt lévő földet hatalmas munkával kiemelte a víz és az iszap alól. Tudjuk, hogy ezt a civilizációt sem előzte meg a tudomány szerint semmilyen „fejlődés”.

Néhány évszázaddal később az Indus völgyét is benépesítették – amit ma már ásatásokkal is bizonyítanak – hogy ott egy indóeurópai civilizáció nyomait találták meg.

A kutatás pár évtizede indult, és még csak kevés eredménnyel járt.

De megtalálták a Marduk jelét, a keresztet, és tudják, hogy itt is a tisztelték a 12-es számot.

Ezt követően a könyv levezeti, hogy a három ősi civilizáció nyelve – de az újabb kutatások szerint a kínai nyelv is – mind a sumér gyökerekből ered.

Az emberek szaporodása, a városok újjáépítése, a zikkurratok –piramisok építése önbizalommal töltötték el az embert.

És elhatározták az emberek, hogy SÉM-et készítenek, vagyis rakéta kilövő állomást kezdtek el építeni.

A korábbi tapasztalat alapján ezt a „szemtelenséget” a Nefilimek már nem megtorolni,- hanem hasznosan akarták átalakítani.

Az agyagtáblák megőrizték Enlil javaslatát, ……. a nyelvüket kell megváltoztatni, összezavarni.

Így kap értelmet a Biblia Bábel tornya….. 

Az utolsó oldalon a könyv tömören levezeti a vallások különbözőségének gyökerét is.

A Nefilimek által körzetenként kijelölt istenségek egyre gyakrabban kérték számon híveiktől, hogy csak az általuk hirdetett törvényeket, igét tartsák be.

Az ember rohamos fejlődésével szemben a Nefilimek – a szerző elképzelése szerint viszont – hanyatlásnak indultak.

Féltékenyen figyelték a másik hatalmát, és „isteni parancsra” indították a földi királyok más népek,- városok elleni háborúikat. Ezt is megőrizték az agyagtáblák.

 

A sumér gyökereken alapuló Ószövetségben újra és újra felbukkan az intés:

Ne legyenek más isteneid, ne borulj le előttük és ne szolgáld őket…..vagyis mindenki csak a felette uralkodó istenség templomába járjon, és úgy imádkozzon, ahogyan azt előírták…..csak a „megfelelő” istenség szimbólumai és hasonmásai előtt…

A könyv szerint a Nefilimek egy negyedik tartományt is kialakítottak – a rakéták helyét - ez lett felszentelt,- tiltott, tiszta föld, ahova csak különleges engedéllyel lehetett belépni.

Ebből alakult ki az emberi vágy, amely az erényes földi élet eredményeként elnyert jutalom gyanánt fogalmazza meg az istenek lakhelyére, a mennyekbe való bejutás lehetőségét.

Gilgames vándorútja ezt örökítette meg a sumér legendában.

Láthatjuk, hogy a könyv szerzője itt már eltér a tényleges okok és a történések közötti összefüggések helyes megközelítésétől.

Ahogyan azt Krizantén tanította, a Nefilimek nem az EMBERT teremtették, hanem részvettek a teremtés munkájában. Az volt a dolguk, hogy segítsék az ember fejlődését.

A teremtés évmilliárdokig tartó hosszú folyamat, amiben a Nefilimek ebben a könyvben leírt munkája csak egy töredék.

Így abból nem lehet végleges következtetéseket levonni az egész folyamatra, illetve ne lehet a kettőt azonosnak tekinteni.

További probléma gyökerét adja az, hogy a sumérok – az emberek - már elfelejtették, hogy az információt honnan szerezték, nem tudták az eredetét sem.

A teremtésről szóló valós ismereteket Krizantén lediktálta, és az üzenetek tartalmazzák azt. A korábbi előadásokban, és a következő előadásokban  is ez volt,- illetve  lesz feldolgozva.

A könyvben szereplő összefüggések azonban sok kérdésben jól világítják meg a történéseket, illetve helyesen foglalják egybe a fizikai síkon látható – az agyagtáblákon megőrzött – és a szellemi,- eredeti ok-okozati összefüggéseket is.

Arra azonban nincs lehetőség egy ilyen előadásban, hogy minden egyes részletkérdésben összehasonlítást tegyünk. Csak a fő vonásokat lehetett nyomon követni, és az ezekkel kapcsolatos kérdéseket megválaszolni.

Nem tartozik szorosan a sumérok teremtés történetéhez, de épp ezen keresztül nyílott meg a felismerés lehetősége, ezért itt célszerű és fontos ennek megjelenítése is.

Ez a kérdés a több isten hit kérdése.

Azt látni lehet, hogy a vízözön utáni népek -  az életükben közvetlenül részt vevő Nefilimekkel való kapcsolatra tekintettel-  a „több isten hit” útját járták természetesen.

 Ez nem az ember „elferdülése”,  nem a bukás eredménye volt ……., - legalább is a kezdetekben.

Ezért nem is lehet földi gondolkodással „számon kérni” az akkori embertől, hogy miért a látható és tapasztalható istenekhez imádkozott.

Ettől el kell választani azt a kérdést, hogy a „hibás magatartás”  -  vagyis a Teremtő Istentől való távol maradás – nem maradhatott következmények nélkül.

Amint láttuk ez a folyamat évezredeket vett igénybe.

A Vízözön után létrejött népek sokasága előzte meg a zsidókat.

Vagyis a Teremtő Isten adott elég időt és lehetőséget arra, hogy az Ember Őhozzá forduljon. De ez nem történ.

Csak a zsidók voltak hajlandók elindulni a Teremtő Isten felé, vagyis elfogadni az „egy isten -   hitet”.

Ehhez el kellett fordulniuk az akkori népek teljes – ezzel kapcsolatos – tudásától és gyakorlatától. És ezt követően is sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a két nézet közötti különbség a fizikai síkon is látványosan megütközzön.

Vagyis a Teremtő még a zsidók elindulása után is adott időt arra, hogy más népek - és azon belül is az egyes emberek -  felismerhessék a változtatás lehetőségét és szükségességét.

A zsidók Egyiptomból való kivonulása volt az a fizikai síkon látható eseménysorozat, ahol aztán a két „ irányzat”  megütközött, és a Teremtő megmutatta, hogy milyen következményekkel jár az egyik út, és milyennel a másik.

A hét csapás, a Vörös tenger ketté választása, stb. mind bemutatta, hogy csak a Teremtőhöz való kapcsolódás,- és tartozás biztosítja a fizikai síkon is a sikeres életet, a helyes utat.

Ezt követően is sok ezer év során alakult ki a Földön a Teremtőhöz való tartozás dominanciája, ami nélkül természetesen a most következő felemelkedésre sor sem kerülhetne. 

Végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy engem személy szerint elbűvölt és mélységes tisztelettel töltött el a sumérok által leírt történetek folyamata, amit a szerző és a könyv csodálatosan összeszerkesztett és elénk tárt.

Az pedig, hogy a sumérok idején egy ilyen szellemi lényekből álló egész bolygó és „emberek sokasága” járt a földön azt mutatja, hogy a Teremtő Isten hatalma, és munkája olyan sokrétű, hogy mi még csak elképzelni se tudjuk földi gondolkodásunkkal.

Ezért is kell igyekezni minden „felébredt embernek” azzal, hogy minél jobban ráhangolódjon Isten rezgésszámára, és minél feljebb emelkedjen a tudás megszerzésének lehetőségét biztosító „létrán”, vagyis a saját tudatszálán.

Így lehetünk aktív részesei annak, ha a dimenzió váltáskor a Nefilimek ismét megjelennek a Földön.

Már most igyekezni kell, hogy ekkor„értelmesen” tudjunk beszélgeti velük, és ne „szőrös lulu”-ként lássanak viszont bennünket.

Ebben az esetben azt is láthatják, hogy nem volt hiábavaló a munkájuk, és az ember érdemessé vált az együttműködés új formájára is.

Köszönöm a hallgatóság és az olvasó türelmét és figyelmét.

A 12. bolygó...2. rész. A NEFILIMEK

A 12. bolygó…. 2 rész.  A NEFILÍMEK

A NEFILIMEK

Kedves Olvasók!

Tulajdon képen most közelítünk a történet elejéhez. A sumér feljegyzések az eddig tárgyalt isteneket Nefilimek -nek  az „égből lehullott” isteneknek nevezik.

Legfontosabb jellemzőjük, hogy szabadon közlekedtek a levegőben, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. És még ennél is fontosabb, hogy az égbe is feljártak, amikor csak akartak.

A feliratok, a domborművek és pecséthengerek a mai rakétákhoz hasonló fény-csóvát vető rakétákat örökítenek meg.

A Mariban végzett ásatások során előkerült Istár egy szobra is.

A gyönyörű, élethű szobor, a „vázát tartó istennő” szobraként közismert a régészetben…..

Fejét nem női kalap, hanem egy különleges sisak fedi, amin a mai pilóták fülhallgatóira emlékeztető kidudorodások vannak. Hátán szíjjak vannak keresztbe átvetve, amelyekkel egy dobozt erősítettek a nő tarkójára, a sisakhoz hátulról. A két vállán  a doboz súlyát még párnák is elosztják és tartják. A dobozból a hátán egy tömlő vezet le egészen a térd magassága alá.

Mai szemmel nézve már nyilvánvaló, hogy az istennőt egy űrruhában ábrázolja a szobor.

A sisak neve SU.GAR.RA amelynek szó szerinti fordítása „ami messze eljuttat a világűrbe”.

Maga Inanna mondja el, hogy Enlil adta át a ruházatot akkor amikor égi bárkájára szállt fel:

Felemelted a ME-t, kezedhez rögzítetted a ME-t, összegyűjtötted a ME-t, a melledre illesztetted a ME-t, stb.

Megkérdeztük Krizantént, hogy milyen elven működött a ME, ez a hajtómű, amely nyilvánvalóan alkalmas volt arra, hogy vele nem csak a távolságot hidalták át, de a világűrbe való kijutást is biztosították. 

Krizantén elmondta Lacinak, hogy ez egy fénnyel felgyorsított - levegő áramlással működő hajtómű volt, amelynek során a levegő nem melegedett fel…….

Ezt a mai civilizáció nem fogja felfedezni, és alkalmazni………

A tarkón elhelyezett készülék volt a hajtómű, és a háton végighaladó cső vezette ki az energiát. A kezében lévő edény az energia begyűjtő szerkezet volt.

Ez együtt a ME.

Maga az emberi test is tudott vele repülni, külön más szerkezet nélkül.

De voltak többszemélyes rakétáik, űrhajóik, helikopter szerű szerkezetek, ahol is négy oszlopon volt rotor-szárny. Ilyen helikoptert látott Ezékiel is, akinek látomását a Biblia is megörökítette.

Valamennyit használták, de nem mindenki, hanem csak azok, akiknek az istenek tanácsa ezt megengedte, és megadta a jogot erre. Ez is a hatalom része volt.

Sok más szobor ábrázolás is fenn maradt, és mindegyiknek jellemzője a sisakon elöl lévő nagy védő szemüveg is.

A későbbiekben a csúcsos sisak és a szemüveg jellegzetességeit ragadták meg az emberek az ábrázoláskor, és egyszerűsítették az istenekre vonatkozó jelet, ami a szemüveg rajzi vonalaira zsugorodott. Ez a jel láthatóan egy fekvő 8-as képét adja ki. Ilyen jelet használtak a hettiták és a későbbi minószi és mükénéi korban is.

És még egy híd a mai időkhöz.

Az eredeti sumér szobrok között nagyon sok ábrázolja az isteneket, amint egy csúcsos kamrában állnak. Ezek egyértelműen az űrhajók egyszerűsített ábrázolásai.

És ha körülnézünk akkor láthatjuk, hogy a keresztény szentek is ilyen falba mélyesztett kamrában állnak szinte minden templomban,….. ma is.

Az sem lehet véletlen, hogy a sztélék, ezek a hosszú, hegyes, égbe nyúló gránit oszlopok – amelyek évezredek óta hirdetik a hatalmasok cselekedeteit - olyanok, mint a mai rakéták.

Sumér nevük NA.RU , jelentése : felemelkedésre képes kő.

Ezt követően a könyv részletesen áttekinti azokat a domborműveket, pecsét hengereket, agyag táblákat, amelyeken a rakétákat, űrhajókat ábrázolják.

Nem csak Mezopotámiában, de egy távoli ország egyiptomi kormányzójának sírkamrájában is találtak egy festményt, amelyen egy rakétafej látható a datolyapálma ligetben. A rakéta törzse a föld alatt van egy mesterséges silóban, és a siló falát leopárdbőrökkel díszítették.

Gilgames a sumérok hős királya is TIL.MUN országába indult az élet vizének keresése közben. A szó jelentése: a rakéták földje.

De nem csak Gilgames, hanem a sumér királylisták szerint Kis városának 13. uralkodója Etana is feljutott Anu egébe.

Ez a történet a sumér irodalomban és történelemben közismert volt, és több agyagtáblán került elő az eset leírása.

És itt van egy mai kapocs, a szállító jármű a SAS volt, amely szintén egy silóból indult Etana-val. Majd részletesen leírja az agyagtábla, hogy miként látta egyre kisebbnek a Földet, amely végül eltűnt a szeme elől.

Röpült a sas egy berut,    …../ez egy földi idő egység alatt megtett út /….

Íly szóval szólott akkor Etanához:

Nézz le barátom: milyen lett a Föld?

Tekintsd a tengert a Hegy Házának partján!

A Föld, barátom, kis halomhoz hasonlít,

A tenger meg: víztartó dézsa……..

Azt pedig mindenki tudja, hogy napjainkban a SAS az Apolló 11. holdjáró űrhajó neve volt.

A későbbi időkben az ember testű „sasok” lettek az űrhajósok jelképei is az ábrázolásokban, ahol is rendszerint az élet fája mellett állnak, vagy az élet vizét, gyümölcsét tartják  kezeik között.

Ugyanígy a későbbiekben az istenek megjelenítése sokszor a szárnyas emberalakhoz kötődik.

A kőbe és agyagba írt jelek a rakéták és a fokozataik, az űrhajók ábrázolását is tartalmazzák.

Maga a sém szó pedig: rakéta, űrhajó jelentéssel bírt eredetileg.

Ilyen összefüggésben a sém népe: a rakéták népét jelöli.

A Bibliában is benne van a Nefilímekre való  hivatkozás – dacára a fordítások torzítása ellenére – a Teremtés Könyvében a hatodik fejezetben ez van írva:

Látták az istenek fiai

Az ember lányait, hogy szépek,

És vettek maguknak feleséget

Mindazok közül, akiket választottak.

A nefilimek voltak a földön

Azokban a napokban és azután is,

Midőn az istenek fiai jöttek

Az emberek lányaihoz

És ezek szültek nekik.

Ők ama hősök, kik ősidőktől fogva híresek voltak:

A sém népe.

Egyre  nehezebb lesz a teológusok dolga, amikor a Biblia ilyen sorait kizárólag allegorikusan kívánják magyarázni.

A nefilim szó sémi gyökere a NFL „levetettnek lenni”vagyis azok akik: levettettek a földre.

Nem minden bibliai szakértő zárkózott be a ködös allegóriába.

Malbim, egy múlt századi neves zsidó biblia-szakértő munkájában leírta, hogy ő is megfejtette és felismerte a nyelvi gyökereket, és szerinte is a nefilimek: „olyan istenségek fiai voltak akik az égből érkeztek a földre és az emberek lányai közül vettek feleséget maguknak: leszármazottai között megtaláljuk a hősöket, a nagyhatalmúakat, a hercegeket, s a királyokat”.

A 12. bolygó

Maga a fizikai alap kezd kibontakozni akkor, amikor a 12. bolygó történetét állítjuk figyelmünk középpontjába.

A könyv levezeti Kopernikusz 1543-ban közzétett heliocentrikus világképe előtti állapotot. Ebből látni lehet, hogy Aratosz –görög filozófus - i.e. III. században leírt verses művében szerepel a 12 állatövi csillagkép leírása, amit Szent Pál is ismert, mert idézett belőle.

Ebben olyan állapotban írja le az égi csillag-képet, amely Mezopotámiában i.e. mintegy 2200-ban volt megfigyelhető. Ezt ugyanis a mai szakértők már vissza tudták pörgetni a számítógépes modellezés segítségével. 

 A megfejtett agyagtáblák tartalmából egyértelműen látni lehet azt, hogy a későbbi korok egyre kevesebbet tudtak a csillagászatból, mint az elődeik, és a maradék tudásukat is az elődöktől merítették.

Maga a Biblia is tele van csillagászati utalásokkal, és jelképekkel. József tizenkét égitesthez hasonlítja magát és testvéreit, Jákob pedig az állatöv tizenkét csillagképével azonosította tizenkét fiát, amikor megáldotta őket.

A kiásott agyagtáblákon számtalan csillagászati és később asztrológiai szöveg került elő. Ebben már a csillagok és a bolygók hatásait vizsgálják a földi eseményekre vetítve.

Az agyagtáblákról szerzett közvetlen ismertek  alapján George Sarton professzor munkáiban levezette, hogy a későbbi görög és római csillagászok azért tévedtek, mert áttértek egy geometriai rendszerre, amellyel a világot kívánták leírni.

A korábbi káldeus csillagászok viszont – Babilonban -  a sumér hagyományok alapján matematikai eljárásokat, képleteket használtak.

Nem a saját megfigyeléseik alapján végezték a számításaikat sem – bár ilyen megfigyeléseket is végeztek – hanem az ősi sumér táblázatokat használták, és azokon nem változtattak.

Ennek alapján tudták előre kiszámolni a hold és a napfogyatkozásokat, stb. pontosan. 

Legfontosabb feladatuk a pontos naptár készítése volt, amelynek segítségével meg tudták mondani az ünnepek, stb. időpontját.

Ez adta meg a lehetőséget az istenekkel való kapcsolat felvételre….stb.

A kutatók megtalálták az első naptárt, amiből a többi levezethető.

A sumérok újév napja a Nap és a tavaszpont kereszteződésekor következett be.

Dungi – Ur egyik királyának uralkodása alatt -  i.e. 2400-ban leírt agyagtáblán rögzítették, hogy az újév időpontját már 2000 év óta, vagyis i. e. 4400-ban így határozták meg.

Ismerősünk Assur-bán-apli Ninive királyának könyvtárából kiásott 25000 agyagtáblán szereplő csillagászati leírások alapján a mai kutatók teljes biztonsággal azonosítani tudták a i.e. III. évezredben leírt csillagokat, vagyis a Nagygöncölt, a Sárkányt, a Hattyút, stb.

A kutatások során fény derült arra is, hogy az európai kultúra által a görögöknek tulajdonított 12 állatövi csillagkép sem görög „eredeti” hanem a suméroktól átvett, és átkeresztelt megnevezés csupán.

Maga a zodiákus szavunk a görög zodiakosz küklosz „állatöv” szóból ered. A sumérok ezt UL.HE-nek, „ragyogó nyáj”-nak nevezték.

Mindezek alapját pedig a 12 főisten, ehhez kapcsolt 12 állatövi csillagkép, és a 12 bolygó a Naprendszerben, valamint a 12 hónap, stb. adta meg.

És ismerték és megjelenítették a 12. bolygót, amit szárnyas bolygóként, a legfőbb hatalom megtestesítőjeként jelöltek.

Teremtés legenda

A következőkben a könyv részletesen elemzi azt a teremtés történetet, amely a sumérok által rögzített leírás babiloniai átírásaként találtak meg a Ninive-i könyvtárban, és Marduk dicsőségét hirdeti.

A teremtés legenda szerint a kezdetekkor a világűrben még nem voltak „istenek” - vagyis bolygók, -  még nem nyerték el nevüket, még nem volt kijelölt „sorsuk”, vagyis keringési pályájuk,……

Csak 3 égitest létezett:

APSU, a kezdettől létező, …vagyis a Nap, és párja

TIAMÁT „az élet úrnője”, a vizek úrnője.

És vizeik  „egybemosódtak” és isteneket vagyis bolygókat nemzettek és szültek.

Velük együtt létezett „a megszületett”, a Merkur is.

/Bár ezt mindenki tudja, ….de mi emberek hajlandók vagyunk elfelejteni időnként azt, hogy a Teremtő szellemi lény, …. és minden, általa létrehozott „bolygó” is szellemi lény elsősorban,… ha úgy tetszik, akkor istenek, akik cselekednek, és akiknek akaratuk van….. és csak azt követően anyagiak, ami látszik is…..és amelyek sorsát ugye a „külső történés” alakítja olyanná, amilyen……./

Az idők során először a Mars és a Vénusz született meg, majd a Jupiter és a Szaturnusz, végül az Uránusz és a Neptunusz.

A Plútó a Szaturnusz mellett volt, annak a holdja volt.

Az isteni-testvérek azonban „rakoncátlankodtak”, össze-vissza szaladgáltak és háborgatták a szülők nyugalmát,…. vagyis pályájuk sok hibával működött, még nem volt kialakulva a teljes egyensúly. „Veszélyeztették Tiamát hasát”.

A szülők elhatározták, hogy megrendszabályozzák a pályájukat.

Ezen felháborodtak és összeszövetkeztek a testvérek, és Neptunusz valamilyen „álom-öntést” hajtott végre, energiát bocsátott ki, amelynek hatására a Nap és Tiamát mozdulni sem tudott. Ezt kihasználva Neptunusz „elvette teremtő erejét” a Napnak és Tiamát-nak, és nem tudtak többé új energiát és anyagot kibocsátani, vagyis új bolygót világra hozni.

Közben a Sors házában, a Végzet csarnokában isten született, az istenek legbölcsebbike.

A Mélység szívében jött világra Marduk.

Ez a legfényesebb ragyogó égitest:

amelyet Neptunusz vonzott magához a mélységből, és pályáját megváltoztatta. Amikor az Uránuszhoz közeledett, akkor annyi anyag szakadt ki belőle, hogy 4 hold alakult ki a Marduk körül, amelyek mint forgószél kavarogtak a bolygó mellett. Ezután a Jupiter ragadta meg, vagyis térítette beljebb a Naprendszer belső tartományai felé.

Tiamát ettől nyugtalan lett – vagyis keringésében zavarok támadtak – és 11 kisebb hold szakadt ki belőle, amelyek koszorúként vették körül.

A legnagyobbnak, Kingu-nak önálló keringési pályája is lett a Nap körül, amit Tiamát „jelölt ki”.

Ez felháborította a többi istent, vagyis a bolygókat, hogy Tiamát önálló pályát adott a saját holdjának, és ezzel isteni rangra, bolygó szintre emelte azt, holott erre senki sem hatalmazta fel. 

A bolygó testvérek ezt nem akarták tűrni, és elhatározták hogy leszámolnak Tiamáttal. De egyiknek sem fűlött a foga az összeütközéshez.

Szaturnuszank támadt az az ötlete, hogy az új fényes bolygót, Mardukot kell felkérni a feladatra. Szaturnusz az addigi holdját….vagyis a Plútót …… küldte a többi bolygóhoz, és az  hírül vitte, hogy Marduk olyan feltétellel vállalja el a feladatot, hogy ha ettől kezdve az ő pályája lesz az első az égi istenek között, vagyis a Naphoz közelebb kering a többieknél.  A bolygó testvérek ebben egyet értettek és pályájuk –tömegük hatására Marduk a megfelelő pályát foglalt el, vagyis épp Tiamáttal szemben haladt. További 3 holdat bocsátott ki magából, ezek a Gonosz Szél, a Forgószél, és a Hasonlíthatatlan Szél.

Az összeütközés a 7 szél és Tiamát között megtörtént, és azok legyőzték, ketté szakították Tiamátot, anélkül, hogy Marduk-nak saját magának kellett volna összeütköznie. E helyett a holdak által szétszakított Tiamátba belelőtte fényes nyilát, vagyis energia mezejét, és ezzel semlegesítette annak önálló erejét, és Tiamát önálló mágneses,- és energia mezői megszűntek.

A könyv kitér arra, hogy hogyan vágta ketté Tiamát élettelen testét az újabb fordulatkor Marduk, és ebből született a Föld és a Hold.

A Föld Tiamát eredeti vizét hozta magával, és ettől lett az élet bolygója. Az ütközéssel Marduk mindkettőt új,- Nap körüli pályára állította…..

És Kingu lett a Föld holdja, akitől elvette az éltető erőt, és vizet, és halott kísérővé zsugorította,  fokozta le.

A KIN.GU kifejezés értelme „ a legfőbb hírnök” a sumér nyelvben, ebből lett a lefokozás után DUG.GA.E, vagyis „ólommal telt edény”.

Maga a Biblia is ismeri a történetet, és soraiban felidézi az ősi időket, amelyben a dicsőséges uralkodó, az Örökkévaló legyőzte a Gőgöset, a vizek urát. A Biblia- tudósok szerint az ott alkalmazott szavak értelme és eredete ide, a sumér legendára vezethető vissza, és Tiamát-tal azonos.

Tiamát maradék részéből pedig „fényes karpántot” kovácsolt az égen.

Ezzel ketté választotta a Nap körüli un. belső és a külső bolygókat, vagyis létrehozta a kisbolygók övezetét.

Az első összecsapás után Tiamát  11 holdja pedig menekülni kezdett Marduk elől, reszketek a leírás szerint és  vissza fordultak útjukon, hogy megszökhessenek. De Marduk hálót vetett rájuk, és uszályába fogta azokat, és összetörte őket, majd magával cipelte a messziségbe.

Ezek lettek az üstökösök.

A könyv szerint ez a magyarázat sokkal érhetőbb és „tudományosabb” minden eddigi elméletnél. Ugyanis eddig még senkinek sem sikerült megmagyarázni, hogy miért ellentétes irányba forognak a Nap körül az üstökösök a bolygókhoz képest. Pályájuk miért nem a bolygók pályájával azonos, közel kör alakú,  hanem hosszú ellipszis.

Mivel Krizantén tanításából tudjuk, hogy hogyan jött létre az anyag az első teremtés végén,- a bukott első teremtett szellemekből,….. majd a másodteremtés során a Föld az Emberszellemek munkája nyomán, és a Nap is ennek a folyamatnak a részeként…- és legyen világosság- , ezért látható, hogy nem a sumér teremtéslegenda szerint történt ezek létrejötte..

Ezt bárki elolvashatja a Krizantén üzenetekben, és az abból készült előadások anyagában is.

De a Nefilimek szerepe ettől még nem világosodott meg, ezért megkérdeztük Krizantén, aki Lacinak elmondta, hogy:

A Nefilimek a Teremtő által létrehozott Emberszellemek közül valók.

Feladatuk ugyanaz volt, vagyis a másodteremtés során a Föld és az Ember megteremtése.

Tudjuk, hogy ez évmilliárdok alatt zajlott le.

Ennek során a megteremtett ember leányainak szépsége a későbbiekben sok Emberszellemet arra indított, hogy azokkal párosodjanak.

Ez a folyamat a Nefilimeknél is elindult.

De az özönvíz miatt a Földet elhagyták, és már nem is tértek oda vissza tömegesen, hanem fenn maradtak a szellemi létben.

Így végül is nem buktak el és nem kellett elkezdeniük a földi élettel járó inkarnációk sorozatát, mint a bukottaknak.

De  nem is emelkedtek fel, mint azok az Emberszellemek, akik teljesen hiba nélkül hajtották végre a feladatot, és a Föld és az Ember megteremtésének befejezése után Őrzőkké vagy Ember Istenekké váltak.

A fél-bukás -  fél eredménnyel járt.

Arra kaptak jogot, hogy egy új bolygót hozzanak létre saját erejükből.

Ez lett a Marduk.

Ennek következtében saját bolygó teremtő  tapasztalattal is rendelkeznek.

Mivel saját maguknak készítették el az új bolygót, ezért ez egy szellemi bolygó lett, és nem alakult ki állandó – a fizikai síkon jelen lévő és látható – fizikai formája, megjelenése.

A Nefilimek szellemi lények, vagyis nem anyagi lények, nem földi emberek.

Ahogyan azt már az V. előadásban leírtam – Krizantén elmondta, hogy:

A Nefilimek olyan szellemek, akik saját akaratukból – a végrehajtandó feladat érdekében – fizikai szintű testet is tudtak,- és tudnak létrehozni, és abban megjelenni, és dolgozni, élni.

Feladatukat a Teremtő abban határozta meg, hogy a szükséges időközökben az Ember és a Föld fejlődését segítsék elő, és arra legyen gondjuk.

Ezért – ahogyan az V. előadásban olvasható – időnként bolygójuk fizikai megjelenését is előidézték – saját szellemi testük forgásának felgyorsításával, vagy lassításával – a megfelelő rezgésszámot előállítva.

Így a Marduk néha megjelent a Naprendszer térségében, később pedig eltűnt abból. Ők maguk alkotják a bolygó „anyagát” is, ha arra szükség van.

Így a Marduk esetenként a fizikai síkon van….., de általában nincs ott.

A tényleges munka ebben rögzült a Nefilimek részére, akik egy külön kasztot képeznek jelenleg is – hasonlóan mint az őrangyalok – és nem is vesznek részt a továbbfejlődés láncolatában.

Ezen a meglévő szinten,- és ebben az Univerzumban vannak rögzülve.

Azt is tudták a Nefilimek, hogy szellemként nem párosodhatnak az alacsonyabb rezgésű emberekkel, de ezt a szabályt nem mindegyikük tartotta be, ahogyan azt az agyagtáblákon  is leírták. Nyilván az elbukottak sokkal kisebb létszámot jelentettek, mint az el nem bukott Nefilimek tömege, ezért tudtak fennmaradni ilyen formában. 

Ez  - az alacsonyabb rezgésű személlyel való párosodás tilalma, mint alapszabály - ma is érvényes.

Nem egy – félig – felemelkedett ezoterikus  mai földi „mester” felejtkezett el erről a törvényről….és lőn soronkívüli halála…..

Ezt a tudást a későbbi időkben az egyes földi civilizációkban a papok vették át magukra vonatkoztatva, és ebből vezették le a papi nőtlenség tézisét, mivel magukat magasabb rendűnek tartották az átlagos embereknél.

Krizantén elmondta, hogy a Nefilimek a suméroknak nem adták át a teremtéstörténet valós leírásához a szellemi okokat,  és a folyamatokat,…… és arra sem tanították meg őket, hogy ők milyen szerepet töltöttek be a Föld és az Ember megteremtésében.

Csak azt adták át, hogy minden változás csak felülről, a Teremtőtől indulhat ki, és azt, hogy ezek a változások - csillagászati köntösben - így látszottak az égen.

Az égi okok fizikai síkon megjelenő történéseit,….. a teremtés tényleges leírását már a sumérok „találták ki”,…….. kikövetkeztették.

Ha a Marduk a Naprendszeren kívülről jött ide,….. akkor az csak így történhetett. Ez lett az agyagtáblákon leírva teremtés történetként. 

Láthatjuk, hogy az akkori emberek, a sumérok egyáltalán nem voltak híján a logikai készségnek, és  nem voltak buták. Maga az egész történet nagyon logikus, egymásra épülő, és látszatra hézagmentes. Még a szerzőt is arra indította ez a teremtéstörténet, hogy a csillagászatilag ma még megmagyarázatlan kérdésekben a sumér változatnak adjon „igazat”, elsőbbséget.

Nyilvánvaló, hogy mi is csak Krizantén tanítása alapján tudjuk elmondani a helyes megfejtést.

Krizantén azt is elmondta, hogy :

A Marduk ebben az Univerzumban létező olyan szellemi bolygó, amely a feladatok ellátása érdekében a naprendszerek között „vándorol”.

Az Univerzumon belül átemelkedéssel közlekedik az egyik naprendszerből a másikba, de egyébként egyhelyben is állhat.

Nem kell keringenie a Nap körül, és nem kell 3600 évenként visszatérni, hanem szintemelkedéssel közlekedik.

Ezért is jogosan vetődik fel, hogy akkor honnan jött a 3600 éves periódus  gondolata……

Krizantén elmondta, hogy:

Egy teremtési civilizációs ciklus 7200 év, és ennek a felét látták a sumérok, amikor már a Nefilimek jöttek. Ez a 3600 éves periódus tartalma.

Az üstökösöknek sem az a feladatuk hogy az emberi sorsfordulókat előre jelezzék, hanem:

Az univerzumok között járva az üstökösök szállítják a megfelelő helyre a szükséges szellemi erőket,….

Az üstökös a csóvájának megjelenésekor „ég” -  mint a fa a tűzön – ilyenkor szabadul ki az anyagból a már felszabadulásra váró szellemi erő.

Az üstökösök azért mennek szembe a bolygók keringési irányával, mert a másik feladatuk a szellemi szemét begyűjtése, és elszállítása, és ezt csak ilyen mozgással lehet intenzíven, eredményesen felvenni a térségből, és elszállítani.

A Kisbolygók pedig a holdakhoz hasonlóan a szemét lerakó és begyűjtő feladatot látják el.

Viszont megkérdeztük, hogy hogyan alakult ki a Föld körüli kisbolygó övezet, és az üstökösök????

Ezek kialakulásához van köze a magyar eredetű szellemek bolygó robbantásának?

Krizantén elmondta, hogy:

Igen, a magyar eredetű szellemek a Tiamátot robbantották fel, és ebből lett a kisbolygó övezet.

Az üstökösök pedig az Univerzum küldöttei, a Marduk segítői.

Amihez nem kell a szellemi bolygó saját megjelenése – például, új információt és energia mintát küldeni, a szemetet összeszedni, stb. akkor a szellemi bolygó – mint pl. a Marduk - elküldi az üstököst.

A szemetet begyűjti és elviszi az üstökös, majd átlép egy másik Univerzumba, és ott a rendes teremtéshez mint anyagot használják fel az átvitt szemetet.

A Nefilimek már elvesztették a tudásuk eredetére vonatkozó információt, és így a teljes tudást is.

Már nem tudtak úgy megjelenni, mint a teremtés elején az Ember Szellemek. Ezért mielőtt az emberrel találkoztak volna már át kellett alakulniuk, hogy úgy tudjanak megjelenni, mint az emberi testben lévő istenek.

Ahogyan a Marduk bolygót is maguk teremtették meg a fizikai síkon, úgy az „űrhajót” is meg kellett teremteni.

Ezek azonban nem űrhajók voltak, hanem MERKABÁK.

Ha mondjuk 10 Nefilim akart megjelenni a Földön, akkor a másik 10 önmagából létrehozta a Merkabát, ami űrhajó formában jelent meg.

A Merkaba egy organikus energia „szerkezet”, amibe az adott szellemek bele vannak épülve. Ez jelent meg fizikailag.

A sumér teremtéstörténet szerint Marduk sorsa pedig az lett, hogy 3600 évenként vissza kell térnie a csata színhelyére.

 A legfontosabb összegezés pedig az, hogy így jött ki Naprendszerünkben darabszámra a 12 égitest, amelybe a sumérok beszámították a Napot és a Holdat is.

Vagyis a 12. bolygó a Marduk, amely a továbbiakban a rajta élő Nefilimek ténykedése miatt lesz a főszereplő.

Az Égi királyság….

Ezt követően az Égi királyság címmel a könyv először a 12. bolygó, Marduk keringési pályájával, idejével, fényességével, győzedelmes égi munkájával és dicsőségével foglalkozik.

Levezeti a sumér teremtéslegenda későbbi megjelenését a Bibliában, és az ókori más népek teremtés történeteiben is.

A Marduk legfontosabb tulajdonoságát maga a  naprendszeren belüli keringése jelentette – a sumérok tudásában -,  amelyben 3600 évenként tér vissza a Nap közelébe.

Ilyenkor keresztezi a többi bolygó pályáját.

Ezért az ékírásban a  jele, a KERESZT lett, ami a „találkozások bolygója” és Anu és „isteni” tartalmat is jelentette.

És itt van egy újabb mai kapcsolat:

Jézus jele is a kereszt, amely megegyezik a sumér formával.

Az egyenlő szárú kereszt, és nem a kivégző eszköz….

Ez az azonosság csak formai.

Krizantén tanításából tudjuk, hogy:

A kereszt tartalmi fontosságát az adja meg, hogy annak középpontjába helyezkedve tudja az Ember a földi életben egyszerre látni és érezni a vízszintes és a felette lévő szintek információit, energiáit.

A képírásos rendszerekben pedig Marduk a szárnyakkal ábrázolt kör, vagyis a szárnyas bolygóként jelenik meg.

Valamennyi ókori nép a 12. bolygó megjelentését kiszámítható,- előre megjósolható,- nagy megrázkódásokkal járó,- új korszakot hozó- égi jelként tartotta számon.

Útján – amikor a Jupiter pályáját elhagyta – esőzések, áradások, földrengések kísérték. Ez váltakozott békés és bőséget adó időkkel.

Legtöbbször gyönyörű fényét, ragyogását dicsérik a sumér szövegek, amely még nappal is látható.

Három ponton is rögzítik az agyagtáblák a földi megfigyelhetőségét, illetve azt,  hogy onnan hogyan látható.

Először a Merkur pályája mellet tűnik fel, majd a Jupiter mellett halad el, és:

Végül a kisbolygó övezetben áll meg- vagyis megérkezik a keresztúthoz - amit Nibiru néven neveznek.

Ez a fordulópont, ahonnan kezdve már távolodik a Naptól.

Ez a leírás azonban azt is tanúsítja, hogy a sumérok látták ezt a folyamatot, és nem csak kitalálták. Nyilván a fizikai síkon a Marduk – földi feladatának ellátása közben – látható volt, és az űrhajókkal való le és felszállás is látható volt.

Megkérdeztük Krizantént, aki Lacinak elmondta, hogy ……..úgy van, ahogyan ezt a sumérok leírták:

A Marduk már a Plútó távolságában anyagi szinten látható volt, ott fénylett, és végig vonult az égi pályán, a Mars mellett, a kisbolygók övezetében pedig megfordult, és már távolodott is. Fénylett, nagy volt, stb. ahogyan azt az agyagtáblákon leírták……

A könyv szerzője szerint a mai tudomány még  nem találta meg a Mardukot. Ennek oka az, hogy Naptól való távolsága olyan óriási, ami miatt a kontakt megfigyelése lehetetlen a mai eszközökkel. Valószínűleg matematikai számításokkal lehet majd először megfigyelni, amire már volt utalás, egy- a Halley üstökös pálya-rendellenességével összefüggő számítások alapján.

Ahogyan ezt fent levezettük……nem ez a fizikai megfigyeléssel összefüggő kudarc igazi oka, hanem az, hogy:

Nincs mit megtalálni, felfedezni,…

Amíg a Marduk nem kap újabb Föld körüli feladatot.

Krizantén már korábban elmondta, hogy újabb megjelenése 2101 év végén, a dimenzió váltáskor várható, mivel ezzel kapcsolatban:

Segít a Föld és az Ember felemelkedésében.

Az eredeti sumér és mezopotámiai szövegek azonban egyformán 3600 évet jelölnek meg keringési időként. Ennek írásjele egy szabályos kör, amely egyben a „teljes ciklus” , a „tökéletes kör”, a SÁR mint a bolygó jelzője „ a legfőbb uralkodó” jelentéssel is bír, amellett, hogy a 3600 év piktogramja is egyben.

Ezt követően  a bolygók és az istenek megnevezése, és idejük számbavétele következeik a könyvben.

Az egyik agyagtábla szövegéből ismert babiloni tudós,- csillagász,- pap  - Béroszosz  - 10 uralkodót sorol fel, akik a Vízözön előtt uralkodtak a Földön. Alexander Polihisztor a káldeusok 10 királyának történetét 120 SÁR-ban határozza meg, vagyis 432 ezer évben.

Arisztotelész tanítványa, Abüdénosz szerint a Föld első királya Alorosz volt, aki 10 SÁR-ig uralkodott.

A sumér táblák szerint 5 városba szállt alá a királyság az égből, és  Eriduban az első király 28000 évig uralkodott.

Majd felsorolják a vízözön előtti városokat és uralkodókat.

És a könyv összekapcsolja az uralkodókat a Marduk bolygóról jött Nefilimekkel, és így teremti meg a logikai egységet a bolygó keringési ideje és az uralkodók „szolgálati ideje” között.

„Nyilvánvaló”, hogy a Mardukról a földközeli állapotban tudtak a Nefilimek átjönni űrhajóikkal a Földre, és ennek lehetőség a Marduk keringési idejével van egységben.

A továbbiakban a szerző a Föld élővilágának kialakulását is a Marduk „munkájához” köti.

A könyv azt fejtegeti, hogy az élet csírája a Tiamattal történt összeütközés közben került át a későbbi Föld anyagába, azt mintegy beoltotta. Mivel a Mardukon az élet és az ottani ember fejlődése – a szerző számítása szerint mintegy 45 millió évvel - korábban indult el, mint a Földön, így természetes, hogy az fejlettebb, és azt átadta a földi életformák kialakulásához, létrehozásához.

Ismerve Krizantén tanítását mi tudjuk, hogy ez nem így történt.

Nyilván a szerző is azért „kényszerült” ilyen elmélet kidolgozására, mert a Föld és az élet kialakulását nem Isten bevonásával vezette le, hanem helyette a 12. bolygó töltötte be ezt a teremtő szerepet gondolkodásában.

Mi tudjuk, hogy magát az élet keletkezését sem lehet Isten nélkül igaz módon megmagyarázni és elbeszélni sem.

A sumér teremtés legenda sem hagyta ki az isteni szerepet, csak azt az általuk közvetlenül látott és megismert „égből lehullott istenek” személyével töltötte be.  A suméroknál ez érthető és elfogadható is.

Az űrhajók leszállása…

A 9. fejezetben a könyv a földre való leszállás témáját dolgozza fel.

Ebben olyan érdekes témákra világít rá, mint a bolygók száma és számozása.

Nyilvánvaló, hogy a sumérok és az őket követő ókori népek nem látták a Plútót, és a többi külső bolygót, de tudtak róla.

A tudósok azonban ezt a tudást nem ismerik el, és azon töprengenek, hogy Lagas uralkodója Gudea által agyagtáblára írt állítása …..miszerint „az égi 7 azonos 50-el” mit is jelenthet.

Holott ezt a talányt – ha elfogadom a Nefilimek létét és tudását – egyszerű megoldani a szerző szerint……

Vagyis az égen a 7. bolygó, a Föld azonos az 50 számmal „jelzett” istenség, Enlil bolygójával.

Természetesen ebben a válaszban az is benne van, hogy aki a Föld bolygót 7. bolygóként veszi számba, az nyilvánvalóan a Naprendszerhez kívülről közelített, és így számolta meg azokat.

A sumérok a többi bolygót is jelképekkel helyettesítették be, pl. a Vénuszt egy nyolcágú csillagként ábrázolták rendszeresen – mivel a nyolcadik a sorban.

Az agyagtáblák megőrizték az újévi ünnepségek lefolyásának rendjét is. Ekkor  megelevenítették a Föld létrejöttét, vagyis Marduk, a 12. bolygó csatáját Tiamáttal, és győzelmét.

A 12  napig tartó babilóniai ünnepség sorozat minden részletében felidézte az égi történéseket, és szigorú rend szerint megszemélyesítették, és színdarab szerűen eljátszották az egész esemény sorozatot.

A 12 istenség – a 12 bolygó megszemélyesítésével – az ünnepség főszereplői.  Ekkor az „istenek” elhagyták egy bárkán utazva a „házukat” – vagyis a templomukat – és körbe utazták a várost, majd az ünnepség végére visszatértek oda. A lakosság pedig örvendezett és lakomát rendezett a tiszteletükre.

A szerző rávilágít arra, hogy az egyes bolygók „házának„ elnevezése a Nefilimek űrbeli útját jelképezi. Így a Földre való megérkezés és leszállás jelzője BIT AKI TU. „a földi élet építésének háza” az ide beérkező Marduk jelzője pedig „a pihenés házának ura”.

De a többi bolygó „házának” elnevezési is ebből a nézőpontból érthető.

A belső bolygókat elérve – a négy belső bolygó térségét együtt – UL.HE-nek nevezték, ami annyit tesz „ az összezavarodás zónája”.

Természetesen a történészek korábbi eszközével, az „ásóval” ennek nem lehet kideríteni az értelmét.

A mai űrhajózási tapasztalat azonban rávilágít arra, hogy a Napkitörések és a Hold felszínéről visszaverődő infravörös sugárzásban időnként bekövetkező változások „becsapják” a műholdakat, elnémítják azokat, stb…vagyis összezavarják a kommunikációt.

A Plútó mellett még a Mardukon tartózkodtak a nefilimek, de a Neptunusznál már az űrhajón voltak. A Neptunusz - a Supa - mellett volt az IRU, a „hurok”, ami felgyorsította az űrhajót. A Szaturnusz rendszeresen veszélyt jelentett az űrhajóra – egy balesetet is megörökítettek a feljegyzések - , de a Jupiter térségében  már fellélegeztek. Itt öltötték fel az űrruhát is.

A Jupiter jelzője SZAG.ME.GAR volt….. „a hatalmas, hol felöltik az űrruhát”.

Az egyik pecséthengeren a szárnyas korongként ábrázolt űrhajó a Mars mellett halad el, amikor felveszi a kapcsolatot a Földi állomással.

Az űrhajó két oldalán olyan napelem táblák láthatók, amilyent a mi űrállomásunkon használunk a Nap energiájának villamos energiává való alakítása céljából.

De találtak a ninivei királyi könyvtárban egy olyan kör alakú agyagtáblát is, amit ez ideig egyáltalán nem tudtak értelmezni. A szerző részletesen rávilágít arra, hogy az itt ábrázolt vonalak, nyilak, szavak egy űrhajó részére tartalmaznak utasításokat a leszállás végrehajtására.

Természetesen az 1800 évek végén, és az 1900 évek első évtizedeiben a témával foglalkozó régészek, kutatók nem tudtak mit kezdeni a jelekkel, és a szavakkal sem. Azt értelmetlennek minősítették.

A továbbiakban a könyv a 9. fejezetében a földre-szálás helyének kiválasztását dolgozza fel részletesen.

Ebben a szerző szerint a legfontosabb szempontok az alábbiak voltak:

a bőséges ivóvíz,-

a könnyű vízi szállítás lehetősége,-

az öntözéses mezőgazdaság feltételeinek jelenléte,- és a

bőséges, könnyen felhasználható energia elérhetősége.

Ezeket az igényeket csak Mezopotámia, a Perzsa öböl térsége tudta biztosítani. Ezért esett a választás erre a helyre, ezért itt lett az Édenkert.

A többi feltétel másutt is megvalósult, de csak itt volt könnyen elérhető a kőolaj összes származéka.

Külön kiemeli a szerző, hogy a sumérok 8 szóval,- külön fogalommal jelölték az egyes kőolaj származékokat.

Összehasonlításként: Az ókori egyiptomi nyelv csak 2,- és a szanszkrit  3 fogalmat ismert ebben a témában.

Ezért az Indus és a Nílus völgyének benépesítésére csak később – a sikeres földi mezopotámiai berendezkedés után – került sor.

Krizantén elmondta, hogy itt a bőséges kőolaj származékok felhasználásával mindent meg tudtak csinálni, amire szükségük volt.

Az olaj volt mindennek az alapja.

Amint láthatjuk ide szállították a fémeket is, ami a fegyverek gyártását is lehetővé tette.

Természetesen fegyverekre csak itt volt szükségük, a Földön kívüli léthez nem kellett.

A fegyverek és az többi rakéta és repülő technika titkait nem adták át az embereknek.

A Biblia is kellemes klímájú tájnak írja le az Édenkertet, ahol az Örökkévaló szívesen sétálgatott délutánonként, hogy a hűs szellők felfrissítsék.

Az Éden szó az akkád edinu –„síkság” szóból ered.

Az Örökkévaló fogalma alatt pedig a sumérok Enlilt értették, aki  egyébként az égben tartózkodott rendszerint.

A Biblia sumér eredete miatt érthető, hogy:

Az akkori emberek az Örökkévaló fogalmát átvéve -magát a Teremtőt is ilyen emberként képzelték el.

Valószínűleg az első időkben – amíg nem rendezkedtek be a földi leszálláshoz szükséges irányító eszközökkel – a Perzsa öböl vizében landoltak az űrhajók. Erre utalnak az első leírások, amelyek a Nefilimek űrhajóit „égi bárkáknak” a vízből kibukkanó űrhajósokat pedig „hal-embereknek” nevezik.

A fent is hivatkozott babiloni Béroszosz lejegyezte az Óannész-legendákat, amelyben a

„Babilon partjain túl fekvő Erütriai-tengerből bukkant fel Óannész, akinek a külseje a halakhoz hasonlított, de a halfej alatt emberi fej volt, s az uszonyok emberi végtagokat rejtettek. Hangja és beszéde is emberi volt”

A tengerről a Perzsa öböl partjára vitt az útjuk, ami ekkor nagy kiterjedésű mocsárvidék volt.

Az Istenek városai…

A könyv 10. fejezetében az istenek városait, létrehozásukat vizsgálja meg.  Az agyagtáblák felsorolják az első városok nevét, és azt is, hogy melyik istenség volt a védnöke.

Az első város E.RI.DU lett, a mocsár szélén, jelentése a „távolba épített ház”.

A vezető szerepet pedig nem más, mint Enki töltötte be „a szárazföld ura” másik névén É.A „kinek hajléka a víz”.  Elrendelte a kis folyók tisztítását, a mocsarak lecsapolását.

Az „Enki és a Világrend” című elbeszélő költemény az egyik legjobb állapotban megmaradt szöveg, amely 375 pontosan olvasható sorban beszéli el a hőstetteket. Leírja, hogy hogyan tisztította meg a mocsarat, a Tigrist és az Eufráteszt csatornával kötötte össze. Kedves helye lett a mocsár, ahol szívesen hajózott és halászott.

Az első város megalapításakor –a feltételezés szerint -  egy nagy jégkorszak volt a Földön, ami évezredek alatt megváltozott, és enyhülés következett be. Úgy 430000 évvel ezelőtti időben a felmelegedés csapadékosabb, melegebb időt hozott.

Ekkor került sor a másodi város, Larsza megalapítására.

Ez Enlil városa lett, aki az égből figyelte és irányította eddig a dolgokat.

Ettől kezdve innen irányította Nippur felépítését, amely az  – „ég-föld kötelék” nevet és feladatot látta el. Ennek felépítése 6 sár-on át, vagyis 21600 évig tartott az agyagtáblákban megörökített szövegek szerint.

Fennmaradt egy Enlilt és hitvesét dicsőítő himnusz, amely szerint Nippurban Enlil felszerelt egy „rettentő szem”-et, amely az ország mélyét fürkészi, és egy „rettentő fénysugarat” ami az országra rávetül. A város „karja hatalmas háló” amelynek közepén egy „sebesen repülő madár lapul”. Nippur közepén állt egy pillér, hogy Enlil „ az égbe juttassa szavát”, vagyis egy adótorony a rádió kapcsolathoz.

Maga az EN.LIL megnevezés is a rádió kapcsolathoz, a szavakhoz köthető inkább, és ezt támasztja alá a megjelenítésére szolgáló piktogram, amely a mai radar állomások hálóira emlékeztet.

A rakéták, az űrhajók azonban nem itt, hanem egy újabb városban, Szipparban voltak elhelyezve. Ezek felügyelője Enlil fia, Nannar / Szin lett.

A hetedik város pedig Larak lett.

A szerző részletesen taglalja az űrhajóval való leszállás legfontosabb előfeltételeit, vagyis először is a megfelelő tájékozódás lehetőségét.

Ebben döntő szerepe volt az Ararát 5000 méternél magasabbra emelkedő kettős – havas – csúcsának, amely északról határolja Mezopotámiát. További előnyös tulajdonság, hogy az Ararát mellett két oldalról egyenlő távolságra van két jól látható tó is, a Van és a Szevan tó. Ha a délkört a két csúcs között húzzák meg, az felezte az Eufráteszt.

Itt építették fel az űrkikötőt, Szippar városát.

Itt van az ókori világ egyik leggazdagabb bitumen lelőhelye is, ahol természetes kürtőkön szivárog a felszínre a kőolaj és származékai.

Szippar közel-keleti nyelven „madarat” jelent, ahol a SASOK fészket raktak.

A korabeli gondolatok megidézése természetesen a Szerző joga, de az, ahogyan ezeket össze köti a tárgyi emlékekkel – nos az csodálatos tudást rejt magában.

Az egész könyv kapcsán ennek a magas fokú tudásnak és égi ihletésű gondolkodásnak lehetünk tanúi.

Szippar helyének kiválasztásával kapcsolatban is felleltek egy i.e. kb. 3200 éve készült agyag táblát, amelyen az elkészített rajz azt a háromszög alapú tájékozódási helyzetet ábrázolja, amit az Ararát vonatkozásában állapítottak meg.

És 5000 év távlatából a szerző azt is felismerte és leírta, hogy a Nefilimek által épített első 7 város helye is ebből az okból lett kiválasztva. Az űrhajóval való leszállást biztosította az, hogy a magasból való tájékozódást a városok  - és természetesen bennük a zikuratokon elhelyezett irányító szerkezetek – elhelyezkedése biztosította.

Egy hosszú-hegyes háromszögben rendeződött alakzatot hoztak létre, amelynek szárai a leszálló helyen értek egybe.

Az egymástól 6-6 foknyi távolságra fekvő városok nevei is ezt támasztják alá.

LA.AR.SA jelentése „a vörös fény megpillantása”, míg LA.AG.AS annyit jelent: „a ragyogó fénykoszorú megpillantása hatkor”.

A Vízözön mintegy 12000 évvel ezelőtt valamennyi várost elpusztította ugyan, de az égi parancsok alapján a mezopotámiai uralkodók szent kötelessége volt, hogy ugyanazon a  helyen és ugyanúgy építsék ujjá a városokat.

Ilyen lazúr kőbe vésett terv alapján épített újra Gudea a templomkörzetét, ahogyan azt már korábban meghivatkoztuk.

A templomokban, és a zikkuratokon helyezték el az irányításhoz szükséges felszereléseket is.

Számtalan pecsét és tábla maradt fenn, ahol a mai adótornyokra hasonló építmények állnak a mezőn, és mellett legelésző állatokat látni. Valószínűleg a mai radar sugárzó,- és letapogató vonalak és sugarak szerint alakították ki az irányító rendszert.

Maga a készülék szállítható volt, amint az a pecséthengerek megőrizték.

Olyan lehetett, mint a zsidók későbbi frigyládája.

Arannyal bevont, és a tetején két nagy „szem nézett” a templomban elhelyezett oltárról a hívőkre. Ilyen templomot tártak fel Tell Brákban, és a feljegyzések szerint Enlil „rettentő szeme az ország mélyét fürkészi, és….rettentő fénysugara az országra rávetül”.

Ezek elhelyezése későbbikben a zikkurratok, a lépcsős piramisok tetején történt meg.

A zikkurratok tájolása, magassága, lépcsőinek távolsága, stb. mind a fentről való tájékozódás és a hírközlés szolgálatában állt. Csillagászati megfigyelésre is alkalmasak voltak. A zikkurratok sarkai a négy égtáj felé mutattak.

Maga a szó „az isteni szellem csatornája” jelentéssel bír akkád nyelven.

A sumérok ES névvel nevezték, ami a „legmagasabb” és egyben a „hőforrás” értelemmel bír. Egyben az ÉS szó héberül és akkádul „tüzet” is jelent. 

Az Alanti Világ….aranybányák Dél-Afrikában….

A könyv 11. fejezetében az Alanti Világról, vagyis a déli féltekén lévő Dél-Afrikáról szól. 

Az Alanti Világ nem a túlvilágot, hanem a Föld déli felét, az egyenlítő alatti területet jelöli.

Erről szó volt már korábban is, ahol Dumuzi – Istár istennő férje – száműzetését töltötte.

Ezt a területet az agyagtáblákon megőrzött szövegek alapján a Zambézi folyó vizéhez és Rodézia bányáihoz lehet kötni. Gazdag, életben,- vízben,- és földi javakban bővelkedő hely volt ez, amit a leírások ezzel azonosan rögzítettek.

Számos pecséthengeren örökítették meg a sumérok az ottani állatokat, struccokat, zebrákat, és az ottani embereket, párducbőrős afrikai törzsfőnököt.

A hely kiemelt fontosságát az adta meg, hogy itt bányászták a ZA.AB-ot, ami a sémi nyelvekben a mai napig is „nemes fém” jelentéssel bír, a héberben „arany” a jelentése.

A sumér nyelvben az AB.ZU jelentése „a föld mélyébe fúródó üreg”, és jele egy tárna képét mutatja. Ugyanígy jelenti a tisztítás után előállított fémrúdat, melynek közepén egy furat biztosítja a felfűzés és a szállítás lehetőségét.

A Biblia is ismerte Ofir országát, amely a korai időkben az arany lelőhelye volt. Salamon király a templom építéséhez szükséges arany beszerzésére küldött hajóraja 3 év alatt fordult meg:

„három évben egyszer szokott érkezni a Tarsís-hajóraj,

Szállítva aranyat, és ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.”

A könyv felemlíti, hogy a mítoszokban és a népi hagyományokban minduntalan előbukkan egy hajdan volt aranykor, amikor az istenek is a földön jártak. Ezt követte az ezüstkor, majd azok a hősi korok amikor az istenek és az ember közösen lakták a földet.

Az agyagtáblákon leírták a sumérok, hogy az istenek megkövetelték, hogy ételüket, italukat arany tálcán,- serlegben szolgálják föl.

Ma már tudjuk, hogy az arany nem csak értékmegőrző,- és fényűzést szolgáló,- hanem a legjobb elektromos vezető tulajdonsága miatt is értékes.

A Nefilimek ezt a tulajdonságot használták az űrhajózásban, és a fegyverek elektronikájában is. Innen indul az első „arany-láz”.

Jellemző, hogy a zsidók – az Egyiptomból való kivonuláskor – a legnagyobb sietséggel hagyták el otthonaikat, de a parancs szerint az utolsó este elkérték a nem zsidó szomszédok arany és ezüst tárgyait…….amit aztán a frigyláda készítésénél használtak fel.

Az arany azonban nem csak manapság, de akkor is sok gonddal járt együtt.