Mindenkinek Áldott és Kegyelemben teljes Karácsonyt.
A próba folytatódik….
Ma, 2011. dec. 24.-én reggel már semmi dolgom nem volt a Karácsonyi előkészületekkel.
A fűtés azonban már napok óta gyengült, mert a kémény elkormosodott.
Tudtam, hogy egyik reggel – még a begyújtás előtt – ki kell kormolni.
Aki látta-tudja, hogy ezért fel kell menni a 4 méter magasban lévő tetőre, majd – újabb létrával - a további 3 méter magas kémény tetejére, és az abba beletett 1,5 méter magas cső-toldás felső nyílásától lehet,- és kell lefelé kikotorni a kéménytisztító drót-kefével az egészet.
A korábbi tapasztalatok alapján előre megkérdeztem PANNIT - az Őrangyalunkat -, hogy felmehetek egyedül?....és nem kell senkit se hívni?...és Te is javasolod?...
Ugyanis már tapasztaltuk, hogy nem jelent azonosságot az, hogy felmehetek???....és az, hogy javasolod…
Javasolta.
Közel 1 órán át tartó kemény,- és veszélyes munka árán sikerült a kéményt kitisztítani úgy, ahogyan azt kell. Közben több „lehetetlen” munkafolyamatot kellett türelmesen elvégezni.
Ekkor már tudtam, hogy a próba folytatódik.
Korábbi ÉNEM régebben ilyen helyzetben számtalan elkeseredett mérgelődést engedett volna fel az égbe tehetetlenség érzése, és haragja gyanánt.
Nem estem kísértésbe, és nem voltam hajlandó mérgelődni. A Jézus mantrát énekeltem….
Amikor készen lettem….. a tisztításhoz szükséges kb. 6 méter hosszú betonvasra kötözött kémény tisztító drótkefét-korongot ledobtam…mivel a létrákon levinni nehéz és veszélyes lett volna…..minduntalan hajladozott, ide-oda beakadt, stb…
A drót szépen leesett….de beleakadt,- és magával rántotta a könnyű alumínium létrát is….Mint Dugonics a törököt…., és a létra egy pillanat alatt a földre feküdt.
Én ott álltam a kéményen, a létra meg – amin lemehettem volna - lent a földön….
Ellenállhatatlan, hangos nevetés tört ki rajtam….
úgy nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult….
Ilyent még egy Jókai sem tudott volna kitalálni, pedig Ő nem szűkölködött a mesélő tehetségben.
Eszembe se jutott a harag, vagy a kétségbeesés, hogy most mi lesz?…..
A nevetésre kijött a szomszéd házból a Szomszéd-néni, aki mostanában haragszik rám az építkezés miatt….de a konyhája ablakából végig nézhette az egész műsort……
Szólt a lányának, Ilikének, - aki elfogadja a köszönésemet és beszél is velem - és Ő szó nélkül kibontotta a két telek közötti drótkerítést egy helyen – ahol csak össze volt toldva – és átjött….a létrát felállította.
Elfogadta a nagy fenyőfáról levágott fenyőágat, amit karácsonyra Nekik szántam – mert 10 éve, amióta itt lakok, minden évben levágom ilyenkor a nagyon lelógó ágakat, és adok belőle az Ő Karácsonyi asztalukra – holott arra gondoltam korábban, hogy idén el sem fogadják, mivel haragszik rám az idős Néni….
Szóval kaptam még egy leckét, és megélhettem,- tapasztalhattam, hogy az Égiek olyan csodálatos módon tudják tervezni a dolgokat, hogy az mindig egyszerre old meg több tanulásra szánt gondot, helyzetet.
Ha rájuk támaszkodunk….nem tudunk tévedni.
De személyes megélés,- tapasztalás nélkül semmi sem fejeződhet be.
Én, most – hála a Mennyei és a Földi segítőknek – a haragos, elkeseredett gondolati mintát végleg elengedtem….többé nincs rá szükségem…..így legyen.
Áldott legyen a Teremtő, és minden Égi Segítő….és minden Földi Ember, aki nem más, mint Isten Szikrája…….Szeretettel: István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése