Karácsonyi történet

Nagyon jól sikerült az idei karácsonyi est a csoportban.
A külön meditációban összekötöttük az egyiptomi nagy Piramist és az angliai Stonhege kőkört, ahogyan az az eredeti Lee vonal kialakításakor volt a vízözön előtt, ... és most a saját piramisunk is benne van.
Csodás energiák jöttek át az Univerzumból. A teremtő erőt megsokszorozták, ... így a jövőben remélhetőleg többet tudunk dolgozni, és nagyobb hatékonysággal.

Csodás kis-dolgok is történnek folyamatosan mindenkivel, akit segítenek átalakítani az Égiek.

Velem ez történt 22-én du. 4 órakor,......
akkor, amikor a szekrény tetejéről akartam az oda helyezett dobozt, és a benne lévő műanyag karácsonyfát levenni, hogy az 5 órai kezdésre minden a helyén legyen,…. már csak a fát kellett feldíszíteni.
Nem volt ott a karácsonyfa, ahova emlékezetem szerint tettem tavaly, csak a díszeket tartalmazó dobozok. Csak néztem, mint Jocó a moziban….
Hála Istennek, egyáltalán nem voltam elkeseredve, nem lettem ideges, stb. hanem a tagokkal végig kutattuk a házat, a piramist, a műhelyt....és sehol a fa.
Beültünk az autóba, és a közelbe lévő egyik boltba elszaladtunk, hogy vegyük egy új kis fát, mert napokkal korábban ott láttam fákat….és 5 óráig még így is elkészülhetünk.
Ott egy fa sem volt,...... a felvilágosító azt mondta, hogy tegnap adták el az utolsót.
Hazafelé bementünk egy másikba is, mert az útba esett, de kiderült, nem árulnak ilyen fát.

Akkor jutott eszembe, hogy amikor a szekrény tetején matattam, jött a gondolat, hogy..... vágjak az udvarban lévő nagy fenyőről néhány ágat, és tegyem a vázába.
A tiszteletkör után végül is.....ez lett.

Mindenkinek nagyon tetszett az így rögtönzött váza...
Amikor a vázába volt a fenyőág, jött a tanítás....

Könnyű vidámnak és békésnek lenni akkor, amikor sikeresen tudjuk megoldani a dolgainkat....de akkor is békésnek kell maradni, ha éppen kudarc ért, és a sikertelenséget, a tehetetlenséget kell megélned, megtapasztalnod.......

És hála Istennek, sikerült a szívemben, a cselekedeteimben, a szavaimban is békésnek megmaradni, holott ez a korábbi időkben nem volt rám jellemző....
Egyébként tegnap reggel jött Eszter, aki segít a takarítást elvégezni, és a Vele való beszélgetés során jutott eszembe, hogy......
a szekrényeket és a masszírozó ágyat tavasszal hoztam be ide az épületbe - és az építkezéshez szükséges - itt lévő 3 köbméter fenyő deszkát kiraktam a lakásból az akkor elkészült kazánház melletti fészerbe.

A fenyőfát tartalmazó dobozt is valószínűleg a fenyődeszkát tetejére raktam ki, mert ott védett helyen van, és nincs útba.

Közben az év során összegyűjtött újságpapírt felraktuk a deszkák tetejére, és így a sok papír eltakarhatta a dobozt, és az csak a tél végén fog előkerülni, ha a sok papírt már eltüzeltem, amennyiben ott van.

Szóval ilyen kis dolgok is segítenek abban, hogy megtapasztalhassuk saját gondolat,- és cselekvés-mintáink milyenségét, és azok átalakításának sikeréről meg is győződhessünk.

2011. dec. 24. Szeretettel: István