A Feltámadás
Hallgatom a Kossuth rádió adását. Húsvétról szól, papok, színészek, közemberek mondják el gondolataikat.
Mindenki másként gondolkodik, más az, amit meglát a Húsvét tartalmából, mondani valójából. Van aki Jézus szenvedését emeli ki, azt tartja emberfeletti magatartásnak, mások a Feltámadást.
Erről más sokszor beszéltünk. Krizantén tanítása szerint: a Földi életben természetes, hogy csak a kereszten elszenvedett fizikai halál után jöhetett létre a Feltámadás.
Mert mi valójában a Feltámadás?
Annak bemutatása, hogy Isten Világában a földi élet nem a végállomás. Mi általában úgy éljük meg hétköznapjainkat, hogy annak a halál a vége, utána már nem létezik az Ember. Mert érzelmeink, gondolataink csak a fizikai világra irányulnak.
A Feltámadás azonban épp a Szellemi Világ valóságosságát mutatja be. Isten azt mutatta meg Jézus halálával,- és az azt követő visszatérésével - feltámadásával, hogy a Szellemi Valóság ugyanolyan tényleges való világ, mint amit mi élünk.
Ezek közismert tények. A Bölcs tanításából már azt is tudjuk, hogy a fizikai világ mindössze 3,6 %-a az egész Világmindenségnek. Vagyis elenyészően kicsi hányada. Így az a tény, hogy a Szellemi Világ valóságos – a legtermészetesebb dolog a világon. Csak mi nem látjuk,- érezzük,- gondoljuk folyamatosan ezt a tényt a hétköznapokban.
Ezért is különleges a Húsvét és a Feltámadás, mert ekkor mutatta meg Isten, hogy a szeretett ember elvesztése, a legnagyobb kétségbeesés, a gyász nem a végállomás, nem semmisült meg,- pusztult el az illető, csak átment a kapun. A halál kapuján. Visszatért eredeti helyére, a Szellemi Világba, ahol mindig is létezett.
Most azonban nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy miért van az: hogy egyik ember a szenvedést tartja a legfontosabbnak, a másik pedig a boldogságot, mert Jézus feltámadt.
Krizantén válaszolt a kérdésre: a Húsévét Jézus történetének mindkét részét bemutatja.
Az Ember az, akivel az események megtörténnek. Az Ember éli meg,- tapasztalja ezeket, és azt, hogy saját magában milyen érzelmi hatást keltenek.
Ezért él a Földön. Egyszerre mindkettő világban otthon van és jelen van. Isten azért teremtette az Embert, hogy összekösse a Mennyeit a Földivel. Az Ember a híd.
A tapasztalással alakul ki benne az a kötődés, amely meghatározza azt is, hogy a Húsvétban mi a fontos számára, a kivégzés szenvedése, vagy a feltámadás öröme.
Az dönti el a kérdést, hogy kinek mire irányul a figyelme,- gondolata. Így történhet meg, hogy ugyanaz az eseménysor az egyik emberben a szenvedés érzését,- gondolatait hívják elő elsődlegesen, a másik emberben pedig a feltámadás miatti öröm érzését.
Mindkettő valóságos, mert emberek élik meg. Itt látszik az a „csoda”, hogy ugyanaz a történés kétféle valóságot is létre hoz. Erre csak az Ember képes.
Nekem a Feltámadás a Húsvét legfontosabb része. És azt is elmondhatom, hogy saját érzéseim megfigyelése alapján most – amikor ezeket írom – tapasztalom, hogy ma már természetes bennem a Szellemi Valóság érzése. Fiatal koromban ez nem így volt.
Ma már nyilvánvalónak érzem,- tartom, hogy mi, Emberek oda tartozunk. Ezért a kereszthalál szenvedései nem a tragédia érzelmeivel terhel meg. Inkább olyan, mint a gyermekek tejfogainak leváltása,- ami fáj,- félünk tőle gyermekként,- de jön az új,- a végleges,- ami egész életünkben kitart. És tapasztalatból tudom, hogy minden gyereket eltölt az öröm, hogy már kinőtt a „vasfogam”.
A Bölcs azt mondja:
- nem azt kell firtatni, hogy Jézus milyen fájdalmakat,- szenvedést érzett a kivégzés során, - vagy képes volt megtenni azt, hogy a fizikai test érzéseit kikapcsolta, és nem is érezte!
- Hanem azt, hogy én vajon eljutottam a szellemi fejlődés azon fokára, hogy képes vagyok kikapcsolni saját életemben a fizikai, vagy lelki fájdalmaimat? – vagy sem.
- Képes vagyok megtenni legalább azt, hogy Isten által felajánlott lehetőséggel élve,- a hétköznapjaimban túllépjek a lényegtelen,- visszahúzó,- mellék körülmények fontosságán és csak a legfontosabb,- előre vivő kérdéssekkel foglalkozzak?
- Na ez a feltámadás a hétköznapokban minden ember életében.
- Megragadni a lehetőséget, hogy ebben az életemben a legtöbbet,- legjobbat hozzam össze abból, amit a Teremtő körém,- elém rakott.
- Ha ez egy kicsit jobban,- hatékonyabban sikerülne, akkor azonnal boldogabb, örömtelibb lenne az élete minden embernek.
----------
Hát…. idáig jutottam Húsvét első napjában. Ma már elmúlott az ünnep, kedd reggel van. Közben többször is hallottam a Kossuth rádióban a nálunk honos egyházak vezetőinak, a pápának, és más közéleti szereplőknek ezzel kapcsolatos gondolatait.
És láss csodát. Lehet, hogy én változtam annyit, hogy jobban meghallottam azt, amit mondanak, vagy tényleg jobban mondták.
Mert most az ünnepek alatt tele volt az összes nyilatkozat az összefogás,- az egység,- a szeretet,- a közös munka,- közös ünneplés fontosságával, örömével.
Nagyon jó volt hallgatni. Csak úgy bizsergett a szívem. Nem volt bennük semmi elutasítás, vagy más irányú értelmezés.
Krizantén azt mondja: a földi élet egyik legfontosabb része az együtt ünneplés,- örülés….
Erre tanít a Feltámadás.
Pécs 2021-04-03, -06
Szeretettel: István
