Levélben keresett meg bennünket egy régi ismerősünk. A története másra is igaz lehet, ezért tesszük közzé.Szia István!
Kár, hogy nem volt lehetőségünk ma beszélni, volt egy lopott félórám egyedül. Néha ellenem állnak a csillagok és nagyon nehéz időt szakítani egyedüllétre, ami kicsit idegesít! Mindegy a sors akarja így biztosan.
Most mehettem el nyugdíjba, remélem, még sokáig élvezhetem egészségben ezt a helyzetet. A fiamnál június 27-re van kiírva a kisbaba születése, izgatottan várom -- kíváncsi vagyok mennyit láthatom majd. Különösen viselkednek velem szinte mindenben elutasítóak, főleg a menyem pedig sokszor felajánlottam a segítségemet, hiába. A tekintetemet kerüli vagy csak futó pillantásra méltat ami nagyon fáj. Majd kibeszéljük valamikor ezeket a dolgokat ....
Az otthonban minden időstől személyesen búcsúztam el és fogták a kezem, nem akarák elengedni! A munkahelyi kolléganőim szeretete éltetett és az utolsó nap majdnem mindenki sírt, én is személyre szóló gravírozott teáscsészéket adtam mindenkinek és egy-egy levelet az érzéseimről velük kapcsolatban. Megható volt a ragaszkodásuk és a szeretetük a nyíltságuk velem szemben. Ilyen leveleket kaptam…
„Drága Angyalkám! Ne haragudj a megszólításért, de úgy érzem sokkal több vagy nekem, mint egy kedves megértő önzetlen barátnő, pedig az is kevés van az életben. Amikor megismertelek, még nem tudtam, csak éreztem, hogy sugárzik belőled "valami", amire olyan nagyon szüksége van minden embernek. Annyi miden történt azóta az életünkben, de Te mindig erőt adtál nekem és pozitív lényeddel be is bizonyítottad, hogy igenis jogunk van a boldogságra, és harcolnunk kell érte, mert mindig van egy szalmaszál. Fantasztikusan erős vagy és nincs olyan ember, akinek ne adtál volna valami pluszt, a mosolyodat a simogatásodat. Kérlek szépen maradj mindig ilyen, ne változz meg soha! Egy Angyalkát adtál nekem, mit azóta a gyermekeim fotója mellett őrzők és kérem, hogy vigyázzon ránk. Köszönöm, hogy vagy és kívánom Neked, hogy egészségben, biztonságban, boldogságban éld tovább az életedet és add tovább minél több embernek azt a jót ami benned van. Nagyon szeretlek, és sokat gondolok rád!”
Hát ilyeneket mondtak és írtak, és az fáj, hogy a saját családom pedig nem látja bennem mindezt!!! A sógornőmben van valami, ami az egész családra kihat. Ő mindent irigyel, és magáénak akar. Még a nyugdíjamat is irigyli, képzeld. Meddig mehet az Ő felém irányuló rosszindulata büntetlenül? Miért ilyen velem szemben? Na most írtam ám, de jobb lett volna személyesen megbeszélni mindezt. Te mindig erőt adtál és a gondolataidat sugároztam mások felé.
Szia!
Örülök a levelednek. Ne azzal foglalkozz, hogy ki az, aki nem akar elfogadni, és ki az, aki nem akarja kimutatni irántad a szeretetét. Ez mindenkinél így van. Én is rengeteg embertől kapom nap-mint nap vissza a szeretetet, de természetesen csak azzal foglalkoztam igazán - hiszen az fáj - akitől nem kaptam vissza. Ez a bennünket fejlesztő lecke. Az első részét úgy hívják, hogy ELVÁRÁS. Ha elvárom, hogy a sógornőm kimutassa a szeretetét, akkor még NEM FELTÉTEL NÉLKÜLI a szeretetem, MÉG ELVÁROM, HOGY VISSZAKAPJAM a szeretet. Jézus azt tanítja: a Teremtő Isten nem személyválogató, a Nap mindenkire egyformán süt, ÉS NEM VÁR VISSZA SEMMIT SE. Hát igen, de én nem vagyok Jézus, még nem tudok olyan lenni, csak igyekszem ezen az úton előre haladni. Amikor sikerült elengednem ezeket az elvárásokat, sokkal könnyebb lett. Elfogadtam, hogy az illető olyan-amilyen. NEM ÉN VAGYOK IRIGY, hanem a sógornő, őt nem tudom megváltoztatni, hanem meg kell várnom, amíg magától megváltozik. Egyben hátrébb is léptem azzal szemben, hogy érezze a távolságot az én részemről is. Nem igényli, hogy közel legyek hozzá. Ha mégis ott maradok, nem érti, hogy miért teszem, hiszen ő maga már régen kifejezte volna azt, hogy mennyek arrébb, sőt, éppen ezt fejezi ki. Mert, aki nem olyan saját maga, az nem hisz a jóságomban és a tudata ezt jelzi feléje, és zavarja, hogy én olyan vagyok. Mert arra ingerli, hogy összehasonlítsa saját magatartási formáját az enyémmel, és abban maga magát lejjebb kellene helyeznie nálam, de ezt nem akarja, és ezért frusztrált a jelenlétemtől stb. Egyszóval hátrább kell lépnem, és hagyni, hogy hiányozzak. Persze nem kell ebbe a helyzetbe maradnom, és NEM KELL AZT KÍVÁNNOM, hogy az egész így maradjon. Épp ellenkezőleg. Gondolatban, rendszeresen meg kell köszönnöm a Teremtőnek, hogy az illető olyan kedves lett velem szembe, és ezt már ki is mutatja rendszeresen. Örömmel kell gondolni rá, hogy neki sikerült megváltoznia, és az irigység helyett a szeretet útjára lépni. De ezt a kívánságomat nem szabad feléje kimutatni, hanem várni kell, hogy saját maga jöjjön rá, talán épp a hiány által, hogy én hiányzok, az én szeretetemre vágyik.Ezt már sokszor kipróbáltuk a csoportban. Volt, akinek a lánya nem engedte, volt, akinek a fia nem engedte évek óta, hogy lássa az unokáit, mert pl. a fiú a Hit gyülekezetbe járt, és az anyja meg nem. Talán egy évig is kellett kitartóan a programot végezni, míg megtört a jég. Ma már az unokái minden héten ott vannak, és most már a csoportba is ritkábban jár, mert az unokák mindig igénylik a nagyi társaságát, a vele való létet. Nagyon összetett a világ. Lehet, hogy a kis menyed már most érzi, hogy a születendő baba és közted valami olyan kapcsolat van, amit ő nem képes a hatalma alatt tartani. Lehet, hogy a szellemi síkú kapcsolatot el sem fogadja. Ez őt természetesen zavarja, ha nem ismeri a spirituális utat, és az alapszabályokat. Nem azt érzi, hogy Te a szeretetedet akarod a kisbaba - és természetesen az anyukája - felé kisugározni, hanem azt érzi, hogy a babát akarod magadnak megkaparintani, közelbe férkőzni minden esetre úgy, hogy ahhoz előzetesen az ő engedélyét és jóváhagyását nem kérted ki. Az is előfordul, hogy az anyuka számtalan aggodalommal van feltöltve a baba születése miatt. Egyáltalán nem olyan röpködő a kedve, mint a körülötte megjelenő nagymamának. Azt sem érti, hogy a nagymama mitől olyan lelkes, és boldog. Lehet, hogy a boldogságot alapérzésként sem tudja,- vagy meri elfogadni stb.
A pálcával lekérdeztem, hogy az elhunyt fiad születik le a babához. Lehet, hogy fiad újabb leszületése csak Neked jelent majd ilyen nagy lelki katarzist. A szülőknek nem. Nem is tudnak róla, vagy ha mondod, kételkedni fognak, vagy ellenérzések születnek bennük. Hiszen a baba csak az ő gyerekük a gondolataik szerint. Nem tudják, hogy minden baba Isten gyermeke, és a szülők csak lehetőséget kapnak ahhoz, hogy segítsék felnőni. Azt viszont érzik, hogy valami furcsa van, hogy Te kinyújtod felé a kezed, és nem is tudják, hogy azzal jót akarsz-e, vagy csak elvenni az ő babájukat. Tudom, hogy már megtanultad azt a leckét, hogy csak annak szabad segíteni, aki elfogadja, és csak annyit, amit el tud fogadni. Ha többen akarsz adni, visszaüt, értetlen lesz, ellenáll stb. Ezt az iskolát kijártad.
Az elvárással ugyanez a helyzet. Igen, valóban fáj, ha én adok, és nem kapok cserébe semmit, vagy csak keveset. Ekkor meg kell értenem, hogy ez egy újabb lecke. Nem szabad annyit adnom, várni kell. Lehet, hogy már a "hosszú tűrés" leckéjét kapod. Ez az érem másik oldala. Lehet, hogy az eddig megélt hosszú tűrésedet csak egy személyhez kötötted, és most a lecke éppen abban áll, hogy lássad ez egy általános módszer. Nem csak egy személyhez köthető. Mindig előjön, ha valakitől én szeretném visszakapni a szeretetemet arányosan és azt nagyon várom. A szeretet ugyanis nem cserecikk. Nem jár vissza. Vagy adom, és akkor nem törődök azzal, hogy mennyit kapok vissza az illetőtől, vagy cserélni akarok de akkor ez már nem a Jézusi szeretet. A Jézusi szeretet nem vár vissza az illetőtől semmit se, hiszen amit visszakapok, az Jézustól jön, és másoktól jön, és leírják ilyen csodálatos levélben, hogy amikor én olvasom, akkor is könnyes a szemem, hát még ha Te olvasod, akinek szól. A cserében soha nem írnak ilyen leveleket, ott szerződést kötnek. Ez egy magasabb szint, amihez a csere nem ér fel, mert sokkalta lejjebb van. A Jézusi szeretet az égből való, szellemi szintű, és semmilyen földi szeretet nem ér föl ennek rezgéstartományához, erejéhez. Aki a Jézusi szeretetet árasztja, erre hivatott, az onnan is kapja vissza, és nem a földi síkról, hiszen akkor kevesebbet kapna, mint amit adott. Látod itt van az égi egyensúly, és nem ott ahonnan mi várjuk. Talán a Te önzetlen szereteted adja meg az illetőknek azt a fejlődési lehetőséget, hogy oda emelkedjenek, ahol még most nem tartanak. És ha oda érnek, akkor már nem kell várni a szeretetükre, mert árad mint a patak tavasszal. Szívem minden melegével kívánom, hogy találd meg a Neked legjobb döntést, és utat. Megkérdeztem a pálcával fiad lelke a hosszú tűrést választaná....
Szeretettel ölellek
