2021. január 3., vasárnap

Karácsonyi üzenet 2020.

 

Karácsonyi üzenet 2020.

Már 2021 január 03.-a van, vasárnap reggel. A Karácsonyra kapott üzenet itt motoszkált a gondolataimba az elmúl napok során állandóan. Írni kell… ezt  nem csak tudtam, de éreztem is minden nap. De…. hát igen. Ilynek vagyunk mi emberek…. halogatjuk a dolgokat sok esetben.

Ma reggel is ezzel ébredtem, és a bal csuklóba megékezett Tűzvirág jelzése is… úgy vágott bele az égető-szúró fájdalom a csuklómtól a könyökömig, mint az ínhüvely-gyulladásnál szokott. Aki már átélte – tudja, hogy milyen. Egyértelmű volt, hogy az írásra ad figyelmeztetést. És én még 20 évvel ezelőtt megkértem Tűzvirágot, hogy ha figyelmeztetni akar, akkor azt nagyon erőteljes érzéssel adja tudtomra, mert egy ilyen pasasnak ez kell. Megkaptam, és most itt ülök, és írok.

Mi is volt az üzenet? Nagyon tömör és „földi” stílusú.

Aki a bolondtól számon kéri, hogy miért bolond…

az maga is bolond….

Hát… lehet rajta gondolkodni!

Én abban a csodálatos helyzetben vagyok, hogy már 20 év tanulom Krizantén tanításait - a Jézusi utat - a Világmindenséget teremtő Isten Központi információiból, amelynek alapjait Krizantén bölcs nagyszellem diktálta le 100 üzentében az új évezred első éveiben Árvai Lacinak. Még 1998-ban találkoztunk, elkezdődött, és 1999 februárban már megkaptuk a Csoport imáját.

Az elmúl két évtized bőségesen adott lehetőséget arra, hogy saját életemben, és fizikai érzésekben is kipróbáljam a legtöbb tanítás gyakorlati alkalmazását is. Nem csak gondolati,- hanem érzésbeli – és élethelyzeteken át tapasztalt emberi-kapcsolati rendszerben is.

Krizantén tanította nekünk, hogy ez a földi élet legnagyszerűbb lehetősége:  mindent megtapasztalhatunk a saját bőrünkön.

Ahogyan a közmondás szól: minden szamár a saját bőrét viszi a vásárra….

Mivel csak azt visszük magunkkal a Szellemi Örök Életbe, amit itt megtapasztaltunk, megéltünk.

Ez a Föld egy óvoda…. mondja a Bölcs, és minden játék a polcokra van készítve, bármivel játszhatsz… de semmit sem vihetsz haza…

Puff neki….

Már sokszor leírtuk… az Ember egy olyan lény, - akit Isten azért teremtett, hogy a Világmindenség teremtésében bekövetkezett két bukás során – és az azóta eltelt végtelen év-milliárdok óta megélt hétköznapok során – elbukott szellemek – lelkek megsegítésére alkalmas TÖBBLET SZERETET ENERGIÁT termelje.

Tűzvirág összegzése: az ember - bió-elektro-mágneses – többlet szeretet energiát termelő – kézi készülék az Úristen tenyerében.

Minden ember, minden lélegzetével az Isten szeretet energiáját is belélegezi. Egy átlagosan jó ember a kilélegezéssel 3 szor több szeretetet indít útjára – ha tudja, ha nem… Aki tudatosan alkalmazza ezt a technikát, az ennek többszörösét termeli minden nap, minden lélegzetével…. ha a feltételeket önmagában létrehozta…

Ez életünk legfőbb feladata. Ezért kaptuk a lehetőséget, hogy fizikai testbe leszülessünk a Földre.

Ahhoz, hogy a Teremtő által megálmodott EMBER feladatát végrehajthassam alkalmassá kell válnom erre a fizikai életben is. Vajon mi kell ehhez?

Nem más, mint a Teremtő részéről az Ember javára átadott

Isteni tulajdonságok gyakorlása a hétköznapi életben:

Szeretet, Elfogadás, Igazságosság, Béke, Türelem, Együttérzés, Harmónia stb.

Nyugodtam mondhatjuk: ez már kijön a könyökünkön, már annyiszor hallottuk, tudjuk is...De az életünk mégsem változott meg. Hányszor imádkoztuk is, de semmi változás nem látszik….

Olyan az egész  élet, mint egy hullámvasút, le- föl. Ahányszor egy kicsit jobban megy a sorsom – máris jön valami-valaki, aki beleköp a levesbe, elrontja a kedvemet, stb. Ha kinyitom a rádiót – TV-t csak azt hallom,- látom: lelőtte, elütötte, felrobbantotta, felgyújtotta…. tele van a világ szörnyűségekkel.

Néha úgy érzi az ember, hogy sehol nincs kiút…

Erről is írtunk a „Vissza az alapokhoz” cikkben is.

Az emberek sokasága úgy gondolja,  hogy:

-         legyen béke a világban, a környezetében, és akkor majd benne is béke lesz.

-         Áradjon feléje a többiek – de legalább a közelebbi hozzátartozók – szeretete, és akkor majd ő is szeretetet tud árasztani.

-         Ismerjék fel a többiek – de legalább a főnöke – hogy neki igaza van, és akkor majd igazságos tud lenni másokkal, stb….

Szóval mindig kívülről, mindig az egész világ és a környezet változzon olyanná ami nekem tetszik, és akkor jókedvem lehet, öröm lesz a szívemben…..

Valamikor gyerek koromban, a jóga kiskönyvben olvastam,  hogy Tibetben  a jóga mesterek egyik próbája az, hogy ruha nélkül kiül a jógi a hegyfokára a hóra, és a szemközti hegytetőn rakott tűz melegével összeköti magát, és természetesen Isten melegével is.

Aki tényleg képes behívni így Isten szeretetét – körülötte megolvad a hó, és meg sem fázik.

Aki csak beszél erről… annak már nem kell holnap levest főzni, mert odafagy….

A tibeti jógik tudatosan döntenek arról, hogy milyen próbát választanak saját belső erejük megismerésére – megtapasztalására.  Mert sikeresen akarják megélni a próbatételt. Tudják, hogy saját erejükön – és az Istenhez való tartozás milyenségén - múlik a siker.

Mi hétköznapi közemberek sokszor a környezettől, a másik embertől, akár Istentől várjuk, hogy sikeresek legyünk, jókedvűek, boldogok. Hányan mondják sokszor: jó lenne az életem, ha hagynák,- ha mások nem ilyenek volnának, stb.

Pedig ezt is sokszor hallottuk,- „tudjuk” már:

-         én vagyok Isten szikrája

-         nekem adta Isten a teremtő erőt, társ teremtője vagyok, és így

-         én teremtem a saját életemet – persze pityu… nem vagyok olyan hüje, hogy a rosszat teremtsem magamnak!!!

Na itt a kulcs.

Nem elég az, hogy hallottam a jót, hogy tudok róla, stb…

Az a fontos, hogy megélem e? én magam a saját belső érzelmi- gondolati- cselekvő világomban?

Az érzelemim és a gondolataim mi körül forognak?

-         sajnálom magam,  hogy már megint  rosszul aludtam, vagy nem is tudtam elaludni könnyedén, vagy

-         rosszul ébredtem, szörnyű és zavaros álmaim voltak,

-         jól ébredtem, de a szörnyű hírek kiborítottak

-         a politikusok cselekedetei, beszédei elvették az életkedvemet, hogy lehetnek ennyire hülyék, és még ehhez milyen rengeteg fizetést kapnak a mirajtunk beszedett adókból, és mennyit lopnak

-         már megint be kell menni dolgozni ahhoz a hüje főnökömhöz, aki semmit sem ért a világból, csak parancsolgat, és számon kér, stb.

-         és ugyanígy a párkapcsolat,- szomszéd,- rokon,- ismerős, stb…

Tisztelt Olvasó!

Itt térünk vissza a karácsonyi üzenethez. Ez az üzenet nem ítélkezés, nem számonkérés, stb.

Ez egy megállapítás. A saját gondolkodásomon próbál segíteni. Alapvetően az ELFOGADÁS isteni tulajdonságot magyarázza.

Aki számon kéri másokon,  hogy miért így- vagy úgy gondolkodik, viselkedik, abból hiányzik a SZERETET, és a BÉKE, és természetesen az ELFOGADÁS is.

Ez az érzelmi és tudati állapot létrehozza az illetőben a békétlen, számon kérő, ítélkező, elkeseredett, tehetetlenség érzését….

Ezek mind alacsony rezgésszámú érzések és gondolatok, és ha ki is mondja valaki, akkor ilyen cselekedetek is. Magát az így érző embert tartják folyamatosan alacsony rezgésben.

NEM TUD ISTENHEZ KAPCSOLÓDNI, nem tudja a Teremtő magas rezgésű szeretet energiáját behívni az életébe, nem tudja azt sem felismerni, hogy ennek ő saját maga az okozója, és nem a másik ember.

Még az út elején olvastam valahol, vagy hallottam:  A nagymama nagyon aggódik az unokákért, mert azok Spanyolba akarnak nyaralni menni, saját autóval. Óva inti őket: ne menjetek Spanyolba drága Gyerekeim, mert ott a magyar rendszámú autókat feltörik és kirabolják, hallottam a TV-ben. Az unokák persze elmennek. A nagymama aggodalma kíséri őket a tengerpartig is.

Tudni kell: az aggodalom felesleges negatív energia mezőt hoz létre. Ugye már mindenki tudja???: elsődlegesen a gondolatainkkal teremtünk.

Az autó körül ott van a nagymama negatív energia mezője, amit a tolvaj azonnal érez, hiszen azért tolvaj, és a negatív vonzza a negatívat. Igen: feltöri az autót…. Szegény unokák itthon elmesélik, hogy mi történt. A nagymamának fogalma sincs arról, hogy „besegített” a tolvajnak.  

Mivel a gondolkodása csak a fizikai történések körül forog, eszébe se jut, hogy az általa elindított negatív energiacsomag is belejátszott az eseményekbe.

Na így működünk sokszor, - sokan, - sok mindenben.

Csak időnként jut eszünkbe, hogy a napok folyamán állandóan a jó dolgokra,- és szeretettel telve kellene gondolni….és semmi negatívra.

És ha sikerül egy-egy dologban időnként ezt megvalósítani,…. akkor várjuk az eredményt…. ami persze elmarad. Mert csak a szellemi Valóságban valósul meg azonnal a gondolat eredménye, itt a fizikaiban ez csodának számítana.

És a csoda nem történik meg naponta egy-egy fizikai vágy kijelentése- elgondolása után. Csoda csak akkor történik, hogyha Isten - ott-azonnal - akarja bemutatni teremtő erejét egy adott szituációban, azért, hogy felrázza a hitetleneket. Megdöbbenésében a csoda részese - és az is aki látta - rájön, hogy a fizikai világ milyen kicsi és Isten szeretete- hatalma milyen óriás. A béna feláll és járni kezd, a vak látja a világot.

De én – a hétköznapi ember – nem nyertem a lottón, pedig mennyire elképzeltem, hogy milyen sok jót tehetnék.

Hát… igen. Krizantén elmondta, hogy egy emberi élet során számtalan – legalább 4000 – élethelyzetben kell úgy döntenie, hogy mindegyike jó legyen.

Na de mi a jó? Már hivatkoztunk rá: a jó az, ha olyant kívánok, amit Isten is jónak tart az adott helyzetben velem kapcsolatban. Ettől se mentünk sokkal közelebb.

Részletesebben: minden  döntésnek a SZERETETBŐL kell fakadnia és IGAZSÁGOSNAK kell lennie- tanítja a Bölcs.

Legalább 4000 szer egy élet során. Jó vicc!? Na de ki tudja ezt megcsinálni? Szerencsénkre senki sem számolja „a Mennyországban” a döntéseinket rajtunk kívül. Mi is csak azért, hogy lássuk saját magunkat: hol tartunk egyes Isteni Tulajdonságok alkalmazásában. Ugyanis megkaptuk a lehetőségét annak, hogy a földi életben az összes Isteni tulajdonságot kipróbáljuk, és magas fokon megéljük, beemeljük magunkba.

Annak, hogy a döntés szeretetből fakadjon, és igazságos is legyen elengedhetetlen előfeltétel, hogy az ELFOGADÁS  már természetes állapot legyen az ember gondolkodásában.  

Itt kanyarodunk vissza a karácsonyi üzenethez. Tehát eleve el kell fogadnom, hogy az, akire gondolok: olyan- amilyen… minősítés,- ítélkezés nélkül…

Tehát ha „bolond” - vagyis másmilyen, mint én – vagy másmilyen, mint amilyennek gondoltam – az az Ő dolga. Nekem csak annyi a dolgom, hogy lelki békém- egyensúlyom megtartásával együtt elfogadjam, hogy ilyen. Nem kell egyetértenem vele, nem kell követnem se.

De ne ítéljem el, hogy bolond. Ne kérjem számon, ne firtassam, nem oktassam ki, ne „írjam le”, stb… egyszóval fogadjam el olyannak, amilyen.   

Ha így tudok érezni,- gondolkodni,- beszélni – akkor nem zökkent ki az Ő jelenléte a lelki egyensúlyomból,- békémből.

Akkor nem lépek át,- vagy nem is törekszem arra – hogy az Ő életében hozzak én változást, és én mutassam meg neki, hogy hogyan kell élnie, stb…

Erre ugyanis a Teremtő nem ad felhatalmazást senkinek sem, nem ad hozzá erőt, lehetőséget sem. Nekem csak az általam helyesnek  vélt utat kell megmutatni, főként a saját életemmel….

Az Isten által biztosított szabad akaratot még a Lucifer sem veheti el, írhatja felül. És maga a Teremtő sem vonja vissza soha sem.

Kedves Olvasó!

Ezek az alap működési szabályok – Isten törvényei – már közismertek. Nem mondanak újat. Sokan tudnak róla….

Mégsem alkalmazzuk a hétköznapok során rendszeresen. Még nem tart itt az Emberiség. Igaz, hogy a 68 % a jó mellett döntött saját életében, de ez nem jelenti azt, hogy HIBÁTLANUL éli meg a napjait.

Annyit jelent, hogy a rengeteg napi- évi- évtizedes érzelmi- gondolati- és cselekedetekben megjelenő döntésekből legalább az ARANYMETCÉS nagyságának megfelelő – 61,8 %-nyi – döntést jól hozta meg.

Na és a többi??? hát azon még javítani lehet, és kell. Ezért kapjuk újból és ismét azokat a feladatokat – vizsga lehetőségeket – amiket már nagyon ununk, és bosszúsan kérdezzük: ennek soha sem lesz vége?!

De. Vége lesz egyszer, ha eljutok odáig, hogy a hétköznapi,- általános-gyakori érzéseim- gondolataim- cselekedeteim az adott témában elérik a jó rezgést, az aranymetszés arányában. Nem a kiugróan jó,- vagy rossz eseti döntések a mérvadók – mondja a Bölcs.

Addig pedig legalább annyit tudjak: magam teszem magam elé az újabb- és újabb vizsga lehetőségeket…. mert vizsga nélkül nincs jó osztályzat, nincs sikeresen megoldott feladat!!!

Kedves Olvasó!

Itt értünk a gondolatmenet végére.

Kérdezd meg Önmagad: hány vizsgát kell még tennem ahhoz, hogy Önmagamat SZERESSEM a legjobban a világon.

Ha

-         megbocsátottam magamnak a korábban elkövetett és már felismert tévedéseimet,

-         megbékéltem azzal, ami épp most vagyok,

-         nincs elvárás magammal szemben, hogy még többet produkáljak,

-         nem ítélem el magam a legutóbbi „kilengésem” miatt sem,

-         nem kívülről várom a szeretetet, hanem elfogadom Istentől

-         nincs bennem elkeseredett tehetetlenség a kilátástalannak ítélt jövő miatt, stb,

-         örömmel tölt el minden óra,- nap,- amikor magamnak,- és másoknak tudok segíteni….

akkor már megtanultam Önmagamat helyesen szeretni.

Mert addig, amíg nincs tele a szívem önmagam helyes szeretetével, addig nem tudok tiszta SZERETETET kisugározni a légzéseim során, és nem tudom teljesítni a Teremtő által adott feladatot sem. Mindenki csak azt tudja kisugározni ami benne van. Akkor bizony „Potyára múllanak” a napjaim- éveim.

Kedves Olvasó! Hívunk Téged, gyere Te is, tanulj velünk!

2021 01 03. Szeretettel: István

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése