A Hálaadás

Válasz Árpádnak. 6. rész.

Kedves Árpád!

Amíg a Keleti pályaudvaron a vonat beállítására vártam, és később a vonaton ültem….eszembe jutott a könyv címe, amit említettem: de nem tudtam kimondani, és a témától ezért elkanyarodtunk.

A dicsőítésben rejlő erő…. ennek a könyvnek a címe.

A csoportos munka kezdetén olvastuk a könyvet, amikor az volt az egyik fő kérdés, hogy:

Mit tudok tenni szelíden az ellen, ha a környezetemben élő személy, vagy személyek egyáltalán nem akarják elfogadni az általam választott utat.

 A könyvet a Katolikus Egyház valamilyen ága-boga adta ki, és amikor itt megvettem vagy 50 példányt a pécsi kegy-tárgyak boltban, azt a felvilágosítást adták, hogy Budapesten a Bazilika közelében van egy ilyen egyházi könyvesbolt, és onnan rendelik meg a könyvet. Minden példányt elvittek a csoport tagjai.

A könyv lényege az ott leírt egyik történetben jelenik meg legjobban, mely szerint :

Egy amerikai kiskatona életében, otthon az apa rendszeresen iszik és bántja a családot.

Hiába imádkoznak az egyébként vallásos feleség és a gyerekek, hogy a Teremtő mentse meg őket ettől a szörnyű megpróbáltatástól….csak nem történik változás.

Egy alkalommal ezt elpanaszolja a katona, és talán az édesanyja is a seregben működő lelkésznek.

A lelkész azt kérdezi:

Mikor adtatok hálát az Istennek azért, hogy: benneteket ilyen próbának vet alá???

Ezért hálát adjunk???? Kérdezik megdöbbenve…

Hónapok teltek el, de a dolog nem változott.

Egyszer az anya azt mondja a gyerekeinek:

Adjunk hálát az Istennek ezért a próbatételért, hiszen semmit sem veszíthetünk vele….

És elkezdenek imádkozni, és hónapokon át kitartóan imádkoznak,… hálát adnak az Istennek azért, hogy ilyen próba van rajtuk…

Később szabadságot kapott a kiskatona, és otthon ebédelt a család.

Ilyenkor az öreg szidni, hordani szokta őket, és az ebéd után a kocsmába sietett minden alkalommal….

Most beszélgetni kezdett a katona fiával, és nem ordítozott, szitkozódott…..és a kocsmába indulásról is elfeledkezett, mert olyan jót beszélgettek…

A hálaadást a család tovább folytatta, szorgalmasan, naponta….

Néhány hónap múlva az apa elismerte, hogy ő alkoholista….addig hallani sem akart erről, és mindig bántalmazta a többieket, ha ezt merték mondani….

Pár hónap múlva elfogadta a segítséget, és elment egy elvonó kúrára, és utána az utókezelést folytató klubba.

Karácsonyra együtt ünnepelt a család: együtt adtak hálát Istennek, hogy megerősítette a szívüket, és rávezette a helyes útra.

A Teremtő Istennek mindig van egy külön terve, amivel csak neked szól, csak hozzád beszél, és ebbe mindig benne van az a lépcsőfok is, ami most elkeserít, amit nem tudsz elfogadni….

Ezt a lépcsőfokot azonban nem lehet kihagyni, nem lehet átugorni,…mert akkor már az egész terv felborul.

-           Ha elfogadod a „nemszeretem” állapotot, lépcsőt, és hálát adsz Istennek, mert az általad nem látott módon ugyan, de egy,- csak neked szóló,- különlegesen gyönyörű tervet talált ki….

-           Ha kitartóan gyakorlod a hálaadást…

-           Egyszer beérik a gabonád…és azt arathatod le,…. amit vetettél!!!!

Ahogyan az elején írtam: ezt a leckét 15 évvel ezelőtt, a kezdetekkor tanultuk…de mindig aktuális.

A HIT: a feltétel nélküli bizalom Istenben….ez a lényege.

És a módja: a HÁLAADÁS….

És persze akkor is a saját vetésedet aratod, ha nem hiszel benne, és nem ezt gyakorlod…

de egy másik vetés….másik aratást hoz magával.

Kedves Barátom!

Személyes találkozásunk során meggyőződtem arról, hogy mélységes vágy van a szívedben a Teremtő által megmutatott út megtalálására, és az azon való tovább haladásra.

Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ilyenkor az ember nem szeretné „megkönnyíteni” a saját lépéseit, és ne szeretne kibújni a terhek alól….

Nem csak Te szeretnéd ezt, én is,…. és mindenki, aki a Földön él…a többiek persze nem….

De látod: ahogyan a fizikai síkon felvállaltad a felelősségedet, és helytálltál a magatartásodért….ami óriási előre lépést eredményezett a szellemi fejlődésedben…

Ugyanúgy helyt kell állni a Teremtő felé is:

Csak a Teremtő Istenben lehet feltétel nélkül bízni:

De feléje ez egyben az egyetlen helyes magatartás is….

Senki másban nem szabad feltétel nélkül bízni, csak annyira, amennyire kiérdemli…. bizonyítja….

Az első lépések során azonban a bizalmat meg kell előlegezni, ha nem nyilvánvaló bennem az érzés, hogy vigyázzak….csapda vár rám!!!

Most neked a fordított helyzetben kell helyt állnod.

Benned nem bíznak.

Meg akarják szabni, hogy mit tegyél, vagy ne tegyél, és mit gondoljál, mit mondjál, stb.

Ennél nagyobb bizalomhiány nincs is a Földön…

Persze ez nem ebben a köntösben jelenik meg.

Álcázza magát.

Úgy mutatja, mintha téged akarna védeni, mert félt attól, hogy rossz útra keveredsz.

És ez egy nagyon fontos döntést kényszerít ki belőled.

Dönteni kell, hogy ez az út, amit választottál:

A Teremtőhöz vezet Teszerinted  -  vagy sem.

Nem lehet kikerülni.

Tudom, hogy meghoztad a döntést, és azt mondtad, hogy Te a Teremtőhöz akarsz menni, és életedben ez a meghatározó vágy a továbbiakban.

Ez nagyon jó…de  nem elég!!!

Azt is el kell döntened…most már a saját tapasztalataid alapján…hogy:

Az általam adott információk, és tanítás - az oda vezet???

És ez pont olyan döntés, mint az életünkben bármilyen más ügyben való döntés!

Nem tudjuk előre teljes biztonsággal, hogy tényleg úgy lesz…csak reméljük!

Mégis dönteni kell!!!

És a tapasztalat alapján látjuk utólag, hogy jól döntöttünk, vagy sem….

Minden így működik a Földön a fizikai síkon…minden, nincs kivétel, én sem…az általam adott tanítás sem…

Amit beszélgettünk, hogy: hogyan tudnál a Párodnak segíteni,??? az csak az egyik része volt az egész kérdésnek:

E szerint:

-          Képzeld el, hogy mit szeretnél: milyen legyen a Párod, milyen legyen a gondolkodása, a magatartása, hogyan viszonyuljon az utadhoz, stb….???

-          És naponta köszönd meg a Teremtőnek, hogy ilyen lett…már ma, és holnap, és minden nap…addig amíg be nem következik….

Látod, ez a fent leírt módszernek az egyik alkalmazott formája.

Az alap azonban ebben van, amit fent leírtam:

A Teremtő felé hálaadásban kinyilvánított feltétel nélküli bizalomban…

Megkérdeztük annak idején a Krizantént: Miért épp a hálaadás a fontos???

A válasz:

A hálaadás olyan rezgésszámú energiát gerjeszt, ami azonnal külön csatornát nyit és felér a gondolatod a Teremtőhöz, a 9. szintre.

Vagyis minden hálaadás „gyorspostával” azonnal kézbesítésre kerül a Teremtő részére…

Ilyenkor én is hálát adok a Teremtő Istennek…most is…mert ismét rávezetett mások baján való gondolkodás révén arra, hogy a saját bajomban hogyan kell cselekednem…

Hiszen bajom van elég, nekem is…

Mert ilyen az ember:

Elfelejtjük a jó technika alkalmazását is ha bajban vagyunk…

Mintha soha sem tudtuk volna.

De a Teremtő küld valaki, aki ismét elénk tereli a megoldást…

Hát ennyit a „kölcsönös segítségnyújtás” programról, így működik.

Nem is tudunk róla, de dolgozik helyettünk is.

Köszönöm Kedves Barátom, hogy segítettél az általam elfelejtett megoldást megtalálnom, és így várhatóan megoldhatom a saját gondomat is…

Pécs, 2014. jan. 11.

Szeretettel: István.