Válasz Árpádnak 7. Az elfolytott agresszió

Válasz Árpádnak. 7. rész.

Az elfojtott agresszió. 

Kedves Árpád!

Több mint egy hónap telet el a legutolsó levelem óta. Pedig nem felejtettelek el, és sokszor beszélgettem veled gondolatban….talán érezted is.

Igen, megköszöntem, hogy januárban – ahogyan a 6. levél végén írtam – elém hoztad a megfelelő szellemi megoldást egyik bajom orvoslására: a Teremtő felé való hálaadással.

Most újból megköszönöm, mert Hála Istennek nagyon jó eredményt értem el.

Minden ember egyszerre sok gonddal küzd, de általában az a legégetőbb, ami a fizikai testet érinti és fáj…olykor nagyon fáj.

Nekem a térdeim, a csuklóim és a derekam fájt erősen, minden nap, és egész nap….mivel én sem vagyok kivétel semmi alól.

Az izületi gyulladás, a reuma, a köszvény okát ismerjük:

Rűdiger Dahlke a Lélek nyelve a betegség c. könyvéből is.

Ez az ELFOJTOTT AGRESSZIÓ…

Amit  nem mondunk ki, nem mutatunk ki, pedig a gondolatainkban ott van mindennapjainkban …

Miért mondja a könyv, hogy ez a betegség: népbetegség???

Hogyan működik ez az egész szellemi folyamat, és miért ilyen a testi megjelenése???

Én 1943-ban születtem, amikor a II. Világháborúban az AGRESSZIÓ, az agresszív gondolkodás és cselekedetek sorozata virágkorát élte. Alig lehetett mást tapasztani.

Még azt is felkoncolták – ha tudomást szereztek róla – aki emberségből segíteni mert az üldözötteknek. Akik személyükben a legtöbbször ártatlanok voltak, és esélyük sem volt a túlélésre….

A történelmi tényeket, és hátteret mellőzöm, mert azt mindenki tudja, vagy tudhatja, ha kíváncsi rá…

Én csak a saját tapasztalatomat írom le.

Mohácson laktunk abban az utcában, amelynek a folytatása déli irányban a határhoz vezet. Alig 10 kilométerre már ott van az államhatár.

Gyalog kísérték a fegyveres- pufajkás katonák a határtól az elfogott, megbilincselt embereket.

Határsértők…mondták.

De mi tudtuk, hogy csak helyi lakosok: akik sóért, dohányért…mentek át a másik oldalra, és eszük ágában sem volt disszidálni, csak csempészkedtek…hogy segítsenek magukon a háború utáni szörnyűségben, nincstelenségben…

Rám szólt a nagyanyám…gyere be a kapuból, ne nézd őket, mert téged is elvisznek….

Nem hogy szólni…. Még nézni is félt a nép….

A Rákosi korszakban az erőszak mindennapos volt.

A Sztálin által meghirdetett elv: a belső ellenség egyre nagyobb éberséget és egyre keményebb leszámolást igényel…

Vagyis állami szintű politikai elv volt a kommunista diktatúra, a számon kérés, a leszámolás…az erőszak minden téren és bármilyen formában…az AGRESSZIÓ 

Innen indultunk mi, a ma élő nyugdíjasok sokasága.

Ezek a gyökerek, amelyek az emberek lelkét - egy égész nemzedék részére - megmérgezték, és akinél lehetett a szeretet helyett félelemre változtatták át.

De a „fiatal szervezet mindent kibír” a közmondás szerint, én sem sokat törődtem az ilyenekkel,…

Azzal se, hogy mit fog okozni a saját agresszióm…a mérgelődésem, stb…csak tettem a dolgom a legjobb tudásom és belső vágyaim szerint.

Közben eltelt 50 év, egy egész nemzedék-váltás ideje.

Mi, a „háborúban született generáció” szülőként azt akartuk, hogy:

Gyermekeinknek sokkal jobb legyen az élete…ne kelljen azokkal a szörnyűségekkel találkozniuk. Ne kelljen megküzdeni a nincstelenséggel, a jegyrendszerrel, a megbélyegzettséggel, stb.

Legyen szép gyermekkoruk, játszanak, tanuljanak, kiránduljanak, táborozzanak, stb….és legyen meg mindenük, amit tőlünk az Élet megtagadott…

Ugye ismerős ez a gondolkodás…

Igen.

Ebbe már nem fért bele az erőszakos gondolkodási mód annyira, mint előtte.

Közben  ennek a gondolkodási váltásnak következtében is „több lépcsővel” feljebb lépett az egész emberiség…és benne mi is.

Talán nem is tudták az emberek, hogy ez történt…. ahogyan én sem.

Mégis megváltoztunk.

Már nem akarjuk, hogy mások lássák rajtunk a haragot, a felháborodást, az agressziót, legyen az bármilyen megjelenésű. Ez már nem „időszerű”…

Természetesen ez sem igaz mindenkire, és minden helyzetben.

De ha visszafelé veszem számba a történteket, akkor nyugodtan leírhatom:

A ki nem mutatott, vagyis lefojtott AGRESSZIÓ okozza ezt a népbetegséget alapfokon.

Persze a reuma, és más izületi gyulladás okai nem csak lelki eredetű. Az emberek által megélt fizikai síkú okok – táplálkozás, stressz, öröklött gének,- hajlamok, stb. – szintén besegítenek. Ezzel a résszel is kell fogalakozni, ha valaki a teljes ok-okozatot ismerni szeretné. Ezt azonban az orvoslás elénk tárja sok fajta módon, és színvonalon.

Ha ezek így vannak, akkor soha sem lehet szabadulni ebből a csapdából?

Mi a megoldás?

Valóban nagyon nehéz a dolog.

Én 15 éve „dolgozok” ezen, hogy megszabaduljak az agresszív gondolatok és érzések káros befolyásolásától.

De van itt még valami, amivel senki sem foglalkozik.

A Föld és a rajta élő, anyagban megjelenő élet, elsősorban az Ember alaptulajdonságai.

Az általánosan elfogadott gondolkodás szerint mi emberek:

ANYAGI LÉNYEK vagyunk.

A Szellemi Valóság szerint mi emberek:

Átmenetileg anyagi testben élő  - SZELLEMI LÉNYEK vagyunk.

A Földi Életben ez a kettő állandó és folyamatos ÜTKÖZÉS állapotában van…

Minden téren, minden élethelyzetben, állandóan, és feloldás nélkül.

Helyesebben feloldani nekünk kellene,…. Egyenként,… amikor előkerül a konkrét sztori…

Alkalmazkodni kell az anyagi valósághoz, épp úgy, mint a szellemi valósághoz.

Na ez a művészet….annak a megérzése, sőt a tudása volna jó:

Melyikhez mikor,- és mennyire alkalmazkodjak én….a „szerencsétlen”….,

a tudatlanság fátylával letakart agyú ember…

Ahogyan közeledünk a 2101 dec. 31.-én bekövetkező Dimenzióváltáshoz az egész emberiség rezgésszáma egyre magasabb tartományokban emelkedik. /erről is van korábbi írás a blogon/ De nem minden embernél.

A kiinduló pont – a II. Világháború – óta eltelt évtizedek alatt már akkorát fejlődtünk, hogy általában nem akarunk ÜTKÖZNI senkivel sem.

Még saját érdekeinkért sem akarunk kiállni, és inkább veszni hagyjuk a „jussunkat” csak ne kelljen ütközni, civakodni, harcolni…

Hiszen már 2000 éve ezt tanuljuk. A SZELÍDSÉGET…

Jézus és Szűzanya egyetlen festményen sincs úgy ábrázolva, hogy vértől csöpögő karddal harcol az igazságáért….

Akkor melyik a követendő út???

Vágjam szájon a Józsit, ha „szidja az anyámat”???...vagy tűrjem el szótlanul???

Adjak teret a bennem felbukkanó, feltóduló haragnak, elkeseredésnek, méltatlankodásnak, stb. és mondjam ki ahogy „kijön a csövön”….vagy

Fojtsam le a bennem feltörő agresszív gondolatokat és érzéseket, és ki se mutassam???

Én kb. 50 éves koromig nem bíbelődtem ilyen „lelkizéssel”…

Ami a szívemen - a számon…. gondolkodási és viselkedési mintával jól megvoltam…. általában meg voltam elégedve ezzel…

És nem volt bennem egyetlen izületi fájdalom se, pedig annyit dolgoztam fizikailag is mint a „ló” ahogyan mondani szokás.

Hidegben, fagyban, hóban,…. melegben, forróságban, fóliában…szóval itt a Földön.

Az is igaz, hogy nem volt bennem egyetlen lefojtott agresszív érzés, vagy gondolat se…

Mind kiadtam magamból, azonnal,…. egy két perc alatt már el is felejtettem…

Csak Krizantén tanításából vettem észre, hogy ez nem jó:

FÉKEZD MEG HARAGOD, MERT MÁSBAN FÉLELMET KELT…tanította a Bölcs Szellem…

Nagyon nagy vágy volt,- és van a szívemben, hogy ezt megvalósítsam….

Úgy tapasztalom, hogy már sok élethelyzetben sikerül ezt az utat járnom….de nem mindig és nem minden helyzetben…

Miből áll ez az út???

Le kellene mondanom arról, hogy magamat megvédjem?

Még azt sem volna szabad kimondanom - vagy még gondolni se - hogy nekem ez fáj??? Stb.

Nem. Ez egy nagy megtévesztés…épp az ellenét szellemiség részéről…

Olyan utat ajánl, amit mi emberek nem tudunk megvalósítani….és nem is kell….

Helyette Jézus által tanított: Határozott szelídség ….a helyes út…

Azt kell kimondanom - amikor már lehiggadtam - hogy ez nekem fáj, amit mondtál, pl.

Kedves Barátom!

Tudom, hogy erről már részletesen írtam korábban is, és nem véletlen, hogy most ismét elővettem.

Látod minden út Rómába vezet…a közmondás szerint.

Minden élethelyzetben a jó megoldás Jézus tanításához vezet, akkor is, ha első nekifutásra nem ez látszik megfelelőnek.

Ebben az összefüggésben a következő tény, egyben gondolati és cselekvési minta indító szikrája kell még a megoldás teljes megértéséhez.

A Földi anyagi világba leszületett Szellemi lények – mi, az emberek – úgy fejlődünk, hogy egy folytonosan emelkedő spirál – gúla - körvonala mentén haladunk felfelé.

Kivéve, ha épp bukás állapotában vagyunk, mert akkor természetesen lefelé haladunk…

Amikor jól érezzük magunkat, akkor szeretnénk megállítani az időt…semmi se mozduljon, most jó így…

A megállás: a fejlődésből való kizuhanás,… már nem is állás, hanem lemaradás… visszafejlődés,- a bukás első lépése…

De ezt mi nem érezzük, és el sem fogadjuk….épp úgy, mint a szerelemben…

”Megállt az idő” énekelte Zárai Márta a régi slágerben.

Krizantén tanítása szerint: ha így maradnánk, elpazarolnánk a Földi Élet Lehetőségeit, és üressé,- feleslegessé válna az adott életünk….

Ezt a Teremtő nem hagyhatja…ez pazarlás, tehát nincs helye a teremtés folyamatában…

Hogyan jön ide a Teremtés???

Ez is közismert már…legalább is annak kellene lennie…

Minden Szellemi Lény a Földi Életében TEREMT… tovább viszi a világot…

A Világegyetem alapegységei,- sejtjei vagyunk a Nagy Egésznek.

A gondolatainkkal és érzelmeinkkel, cselekedeteinkkel teremtünk…állandóan, ha tudjuk, ha nem…/erről is írtam már sokszor/

Ezért a megállás az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk….pedig mennyire szerette volna már az emberiség minden tagja,… számtalan okból,… hogy megálljon az idő,… ott és úgy, ahogyan van….

Ezen a helyzeten segít a „másik ember vágya”…akinek az én ácsorgásom útban van, akadályt képez, stb.

Krizantén szerint: ilyenkor kapunk egy csattanós pofont az élettől…amitől számtalan gondolat keletkezik azonnal az agyunkban….

Ez az ÜTKÖZÉS A FEJLŐDÉS SZIKRÁJA….ami tovább lendít minket egy-egy élethelyzetben.

Ami új megvilágításba helyezi a dolgokat,… ami kizökkent a tespedésből, legyen az akár szerelemi boldogság, vagy fájdalom stb. /erről is írtam már/

Az élet-energia ugyanis olyan, mint a szeretet energia a sejtek között:

Nem folyik…hanem egyik sejtről a másikra ÁTUGRIK A SZIKRA….

Ez a földi élet működésének a rendje, módja…

Szerencsénk van.

Az ütközések,- a pofonok sokaságában  nincs hiányunk…

Ez olyan mint az ismert vicc.

A rabokat felsorakoztatják a koncentrációs táborban, ami egyébként egy kőbánya.

Az igazgató beszédet tart:

Emberek, van egy rossz hírem, mondja: Itt mindenkinek követ kell törni….

De van egy jó hírem is: Kő van elég….

És akkor hogy állunk a fent hirdetett szelídséggel???

Hát igen. Ez a legnehezebben megérthető tényező a Földi Életben….

Mivel senki sem tudja megváltoztatni a többi embert, csak önmagát, így nem lehet tömegesen átállítani az embereket, csak egyenként mindenki saját magát…hosszú munka eredményeként.

Ezen a Földön még nagyon sokan vannak, akik nem a Szelídség szavát követik, hanem…háborúznak…gyilkolnak….mint most épp Kijevben….

De nem mindenki!!!

És nekem, aki már a szelídséggel jegyeztem el magam… nem az a dolgom, hogy mások durvasága miatt elégedetlenkedjek, mert azzal nem fejlődök, és őket sem tudom  megváltozatni.

Nekem az a fontos, hogy:

Bármilyen élethelyzetben megőrizzem a történés szelíd módon való megélését…vagyis az általam választott saját magamat…

Mivel az vagyok, amit gondolok, érzek, és teszek…

Hát nem könnyű választás, az biztos…

Tegye a szívére a kezét az, aki azt állítja, hogy a TV-ben, vagy az Origón látott hírekben a röpködő molotov-koktél palackok, és folyamatos lövöldözés…vagyis barikádos polgárháború láttán arra gondolt, hogy pár nap múlva befejeződik a harc és béke lesz!!!

Tudom, hogy még nincs vége egészen a durva konfliktusnak, de már nem lesz ilyen forró a helyzet…talán Putyin is megelégszik más megoldással, és nem akarja megszállni Ukrajnát, mint ahogyan bennünket 1956-ban…most úgy látszik, hogy erre is van az esély…

Tudom, hogy ennek a békés fejleménynek egyetlen alapvető oka az volt, hogy:

A barikádok mögött harcolók a küzdelem felvállalása ellenére

NEM AKARTÁK FEGYVERESEN MEGDÖNTENI a fennálló állami hatalmat, és nem volt bennük se félelem, se bosszúvágy. Csak önvédelem…

Ennek a tényét az égi segítők megerősítették…

Arra vágytak, hogy - megszabadulva az elnyomóktól - békésen alakuljon át az állami szervezet, választások útján legyen új elnök…stb…

Ez az egységes béke-vágy teremtett lehetőséget arra, hogy a harc a lehető legrövidebb időn belül kifulladjon….

Ugye mindenki látja, hogy nem mindenütt így történt, és még most is harcolnak.

Minden harc a győzelemért folyik. Ha a másik fél legyőzését választották volna, még most is folyna a vérontás…

A másik fél legyőzése, megölése ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a legyőzött békésen, - életben maradva – vonuljon vissza, és átgondolhassa a saját álláspontját….akár saját maga megváltoztathassa azt…

Márpedig e nélkül nem teljesedik be a „játékban” résztvevők legfontosabb feladata…hogy lelkileg fejlődhessenek a kívülről kapott „szikrák” hatására.

Ugye milyen hihetetlen: hogy az emberek által vívott véres háború a szellemi oldalról nézve csak a lelki tulajdonságok megváltoztatásának, átalakulásának egyik módja??

Szellemi szinten ugyanis ez csak egy játék, ami az Ember fejlődését segíti elő…vagy a bukását sietteti…

Ezért is láthatjuk, hogy jelenleg a Földön még van helye az agressziónak…

Nem mellőzhető teljesen. A felemelkedő ember részére is szükséges a hétköznapokban, csak a módját kell helyesen megválasztani.

Ha a szelíd megoldást választom, és higgadtan mondom ki:

MEGBÁNTOTTÁL, ETTŐL FÁJ A SZÍVEM…

Ennek sokkal nagyobb az ereje, mint a kiabálásnak, szitkozódásnak….

És ez nem újabb agresszió, vagyis nem VISSZA TÁMADÁS…

így az erre adott válasz sem lesz támadás általában.

/persze vannak nagyon alacsony rezgésű emberek is/

A túlzott agresszió ugyanis azt rongálja legjobban, aki gyakorolja, és másokat bánt….megengedi magának a rosszat, mondja Krizantén….

És még egy kicsit mélyebbre kell ásni, ha arra vagyok kíváncsi, hogy bennem mikor fog végre megszűnni az agresszió???

Tűzvirág válasza:

Ha eléd bevág az autójával valaki a sorban, és benned nem az jön föl „zsigerből” hogy:

az anyád….

Hanem az: ó a szerencsétlen, még a saját életét is veszélyezteti ezért a kis-semmi „előrejutásért”….

Vagyis: ha átalakult érzelmeidben az agresszió - szeretetté…melynek legalsó foka a sajnálat….

Kedves Barátom!

Az eddigiekből is látni lehetett, hogy amit az Ember tud, és gyakorol annak helye van a Földön.

Mindig csak a mértékkel van a baj.

A TÚLZOTT AGRESSZÓ, épp olyan rossz, mint az eltúlzott szeretet, vagy bármi más.

A kellő mértékű agresszió viszont egyes esetekben nélkülözhetetlen.

Tudom, hogy már leírtam a példát korábban, de mindig az eredeti példákból tűnik elő a helyes út a legtisztábban:

Amikor a zsidókat Mózes az ígéret földje felé vezette, és Jerikó „útjukban állt” a Teremtő a hangszerek rezgésével ledöntötte a falakat…ez agresszió volt, de helyén való, és nem túlzott.

Ebből felismerhették volna az ott lakók, hogy Isteni beavatkozásra került sor, és együttműködhettek volna az Isteni terv megvalósításában…de nem így történt…nem ismerték föl, és harcolni kezdtek ellen…

És így élünk a Földön, hogy állandó „hullámzás” formájában ér bennünket a sok esemény. Ezért a fejlődésünk is ilyen: kettőt előre lépünk…egyet hátra…tanítja Krizantén…

A napokban történt ez az eset:

Egy régi-új történet bontakozott ki egy beszélgetésből.

A hölgy elmondta: az bántja nagyon, amit az apósa és anyósa művel velük,… vele és a fiával.

A férje évtizedekkel ezelőtt meghalt, amikor a fia még kicsi volt.

A fia már felnőtt férfi, de egészen kis gyerek kora óta a nagyszülőktől csak átverést, és ígérgetést kapott,…egyébként kisemmizték mindenből,…abból is, amit az apja után kaphatott volna.

Most legutóbb a nagyszülők a házukat is másnak adták, a földeket is másra bízták, stb…

Ennek ellenére ők mindig olyan szívvel, és szeretettel közeledtek feléjük, ahogyan a férj-apa emléke alapján éreztek.

Nem volt karácsony,- húsvét,- más ünnep, hogy ne vittek volna valami kedvességet…., virágot, sütit, kocsonyát, stb.

Közben több mint 20 éve az anya és a fia rendszeresen ápolják a férj-apa sírját, és oda mindig szép virágot, koszorút visznek.

Nem törődtek azzal, hogy a nagyszülők hogyan viselkednek, ez nem zavarta meg az elhunyt emlékét, és a vágyat, hogy a sírt szeretettel teljes módon gondozzák.  

Most az após azonban kitalálta, hogy abba a sírba akarja magát temettetni, amelyikben a fia fekszik, és már rá is vésette a síremlékre a nevét….

Holott életében ugyanúgy mellőzte a fiát, mint ahogyan annak gyermekét is…mindent egy másik rokonnak adott, és ad…

Ezzel szíven találta az özvegyet és az unokát…

Nem tudják megemészteni, hogy oda járjanak ezután,…

Az após nevével felülírt sírhoz,… és azután majd,

Amíg csak élnek…ott lássák a nevét, és mindig eszükbe jusson az, hogy hogyan bánt el velük….

Az özvegy kétségbe van esve….

És mivel nincs béke a szívben jelenleg…meg sem tudja érteni, hogy amit fent leírtam, azt ő hogyan tudná megcsinálni. Elveiben egyet ért ezekkel, de nem képes megcsinálni…

Persze ez sem baj, hiszen friss a sérelem. Idő kell a feldolgozásához.

Én tudom hogy várni kell annak, aki még nem szenvedett eleget….

Idővel kevésbé fog fájni a sérelem….és ha

Megszületik a szívében először a közömbösség…már nem fáj….

Aztán a béke…akkor vége van a leckének.

Akkor jöhet az új feladat.

Ezeket azonban meg kell élni…nem elég erről beszélni….

Elmondtam: írja ki magából a tényeket, az okozott fájdalmakat, az elkeseredést, a haragot, részletesen, stb…és akkor megkérdezhetjük a Szellemi Valóságtól, hogy elküldje a levelet, vagy elégesse???

Elmondtam: adjon hálát Istennek ezért az állapotért, és akkor rövidebb idő alatt megjön a béke a szívében…

Elmondtam: örüljön annak, hogy ő nem ilyen, amilyen az apósa…és ez az öröm már segít átlépni a fájdalmat…mert megerősíti a saját lelki tartását, önértékelését…

Elmondtam: sajnálattal gondoljon az apósra, mert ez a szerencsétlen ember egész életében megengedte magának a rosszat, azt hogy igazságtalan és fájdalma okozó legyen a magatartása …a földi élet alapján ok nélkül…

Elmondtam: hogy az előző életükben lehetne megkeresni a szellemi szintű ok-okozat összefüggést, és azt hogy mit vállaltak a hálótervükben erre a földi megtestesülésre…

Vagyis minden eszközt eléje tettem: DE EZ KEVÉS

Ez  nem hozza meg a békét, és a kibontakozást….

-          csak a saját fájdalommal,- szenvedéssel megél hosszú idő, vagy a

-          szellemi eszközökkel való tudatos, szándékos, szelíd megvalósítás….

Hát…nem tudom, hogy melyiket tudja megcsinálni…

Ugyanakkor meg kell nézni az após szemével is a történteket.

A férfiak közül nagyon sokan természetesnek tartják, hogy ők a család feje, akit kiszolgálnak a körülöttük élők.

Csak az ő akaratuk érvényesülhet, és csak az a jó, amit elképzeltek, és csinálnak.

Ezért természetes volt évtizedeken keresztül az ő szemszögéből, hogy a menye, és az unoka kedveskedik feléje.

Ezt a kedveskedést érzi ki elhunyt fia sírjának ápolásában is.

Természetesnek tartja, hogy ő részesüljön ebből, és ezért is akar oda temetkezni.

Az viszont eszébe sem jutott egy életen át, hogy ezt a szeretetet valamivel viszonozza.

Erre nem volt képes.

Talán a menye és az unoka ráébreszthette volna már sokkal előbb arra, hogy a földön nem ilyen egyoldalú a szeretet áramoltatás. Talán már sokkal előbb tudtára adhatták volna a nagypapának, hogy ahogy bánik velük, az fájdalmat okoz, és megalázó!!!

Kihasználta a szeretetüket…

Mivel mindezeket a saját gondolkodási és érzelmi mintái alapján természetesnek élte meg, így belerögzült a rossz minta..,

Hát igen….ezek is nagyon kemény leckék.

Krizantén azt mondja: ketten tévednek ilyenkor:

Az aki a másikat kihasználja…és az, aki ezt hagyja.

Azt még hozzá kell tenni:

Krizantén tanítása szerint azzal tudunk magunkon segíteni:

Ha ilyenkor sikerül feljebb emelkedni egy lépcsővel, a gondolkodás szellemi síkjára…

és fentről lenézünk önmagunkra…

kezünket dörzsölve az izgalomtól megállapítjuk, hogy…hú…

most aztán nagy pácban vagyok …

de innen szép nyerni…

micsoda öröm lesz, ha vége lesz…

vajon hogy fogom megcsinálni???

Na ilyen érdekes, fordulatos, és kicsit sem unalmas a Földi élet…ezért is gyönyörű!!!

És újból csak gyönyörű, és játékos…ha ezt az oldalát veszem szemügyre, és ezzel azonosulok…

Életművész….mondják arra az emberre, aki nem nagyon törődik a saját és mások „bajaival”, csak van…. bele a világba, örömmel, könnyedén….

És „felelőtlen” mondják rá…pedig…egy kicsit ilyennek kellene lenni.

Nem szabad, hogy a túlzott felelősség tudat agyon nyomja a jókedvemet.

Hiszen játék az egész földi élet, és nem vér-vörös szenvedő valóság….és tényleg… csak akkor az, ha ezzel az oldalával azonosulok.

Ha csak a földi tényezőket nézem, élem, tartom számon, stb…

A Szellemi Valóságban – a túlsó oldalon -  látni lehet majd, hogy előre megegyeztünk a földi életben mellettünk lévő emberekkel, még a leszületés előtt arról, hogy:

Ki mit fog csinálni, és

Ki milyen utálatos, gonosz, stb. lesz azért, hogy én megtanulhassam a legfontosabb alapszabályokat… hogy

Utálattal gondoljak a gonoszságra, a kapzsiságra… a hűtlenségre…stb.

És ha ezt nem tudom fogadni a pozitív oldalról,….onnan, hogy az ezekkel ellenkező jókat teszem szorgalmasan, vagy pl. ez nem elég mélyen rögzült belém ….

Akkor a negatív oldalról kell megélnem, és nekem kell a szenvedő alanynak lenni, hogy Berögzüljön mindenkorra…

Én nem szeretnék ilyen lenni, és ezért megváltozok …

Nos ilyen is a mi világunk….

És mindezeken felül ott van Szűzanya tanítása is, a 2005 évben adott karácsonyi üzenetében…, nekem ez a kedvencem:

„A karácsonyt az emberek a Szeretet ünnepeként tartják nyilván.

A fizikai létben nekem ez a nap a szeretet mellett a félelem, a rettegés, a fájdalom és a harag hosszú éveit hozta el fiam megszületésével.

Csak mennybemenetele utáni szellemi visszatérése hozta meg számomra az anyaság és Istenszeretet együttes boldogságát, mellyel az elvárás nélküli tiszta szeretethez, Istenhez tudtam emelkedni.

Azzal, hogy megértettem az Isteni terv fontosságát, és benne az ember igazi üdvözítő szerepét, megszűnt a fájdalom, a félelem és a sértettség érzése, és átadta helyét a már mindent betöltő, fenntartó és alkotó szeretetnek.

Tegyétek félre félelmeiteket, büszkeségeteket, sértődöttségeteket, és akkor azok helyét is a szeretet fogja betölteni.”

Ugye mindenki látja: nem egyszerű dolog a Földi életben az elvárás nélküli tiszta szeretet gyakorlása… aminek része a szelídség is.

Szűzanya saját üzenetében elmondja: csak akkor sikerül megvalósítania ezt, amikor megértette az Isteni terv fontosságát….

Csak ezután tudja az ember a fizikai élet fájdalmait, szenvedéseit úgy megélni, hogy azok ne az elkeseredést, a bánatot, a megbántottságot, a sértődöttséget eredményezzék.

Mi pedig…- egyre többen ugyan – de létszámban kevesen vagyunk azok:

Akik végre megkérdezik a Szellemi Valóság tanító,- segítő Szellemeitől, hogy:

Ez miért van így??? Az miért van úgy???

Pedig a válaszokat bárki megkaphatja, ha kérdez….

Ma már elérhetők a tanítások és az égi válaszok, és nem titkosak mint évszázadokkal ezelőtt…E nélkül csak vaktában lehet eltalálni valamit….

Bár, ha valaki a szívére tud hallgatni, és oda figyel rendszeresen…akkor

„bekötött szemmel is végig tud menni a kötélen”…

Az ős keresztények csodálatos hitét mutatják be a régi történelmi filmek.

Most néztem meg a Barabás c. filmet…már többedszerre.

Mindig lenyűgöz az akkori keresztények elhivatottsága…

Én úgy érzem, hogy mi - a mai generáció - a lábuk nyomába sem léphetünk…

Tűzvirág azonban az mondja:

Akkor az volt a dolguk, és csak erre kellett az egész lelki,- és gondolati erőt összpontosítaniuk…hogy felvállalják, és nyilvánosan megvallják a hitüket….

Ez jelentette a legnagyobb erőt:

A mártírhalállal együtt megjelenő Istenhit a kereszténység legerősebb terjedését eredményezte…akkor ennek volt „húzó ereje”…

Erre volt szükség, és a Teremtő, a Szellemi Világ ebben segített.

Akik felvállalták már nem fókuszáltak a halál fizikai részére, az élet megszakadására, a kínzásokra,…. és a szellemi részükkel már átmentek a túlsó oldalra még a kínzás előtt,…már azt látták, érezték,…. ott voltak a mennyországban…

Így nem volt felettük hatalma az üldözőknek, a kínzóknak, a vadállatoknak…nem keletkezett bennük földi félelem érzés sem….

Sok esetben a földi fájdalom sem tudta „elérni” őket, mert a gondolati-szellemi részük már túl volt, a szellemi oldalon…

Pont ezért üldözték őket ilyen kegyetlenül, mert nem értették az egész folyamatot,…

Ezért féltek az üldözők az üldözöttek „hatalmától”…el sem tudták képzelni a szelídséget

Persze ezek csak szavak…és én sem szeretném kipróbálni…

Nekünk ma nem ez a dolgunk.

Senkinek sem kell meghalnia a hitéért általában…. a mai Európában.

Most a gyakorolt gondolati és cselekvési mintáinknak kell meghalnia, vagyis az eddigi egyéniségünknek…

És ezt nekünk kell megcsinálnunk…nincs hozzá olyan égi segítség, amely helyettünk megteszi a gondolkodásunk és a cselekedeteink átalakítását…

Ez a lecke semmivel sem könnyebb, mint a régi,…. csak más….

Az a leckénk, hogy a régi énem meghaljon, és az új szeretettel teljes,- és szelíd énemmel újjá szülessek a fizikai testemben….

Na, ez sem semmi…

És nagyon kevesen hajlandók rá,…. ha a környezetünkben lévő embereket szemléljük általában….

De sokkal többen vannak, ha az újjászületetteket keressük szívünkkel, mivel azokat fogjuk észrevenni,…. körénk sereglenek…. a vonzás törvénye alapján…

Sokkal-sokkal többen vannak, mint 15 éve, amikor elindultunk.

Ma már a TV-ben, a hírekben olyan spirituális ismeretekről beszélnek nyíltan, minden üldöztetés nélkül, amit az én fiatal koromban elképzelni sem lehetett….

De 20 éve is csak titokban, suttogva mertünk volna elmondani…

Krizantén tanításaiból egyre többel találkozok az Origón.

Tegnap arról volt egy nagy cikk, hogy a Golf áramlat hogyan változik…és ál le a globális felmelegedés miatt….

És még egy dolog az elején felhivatkozott kettősségről:

A háborúságban megsemmisített ellenség csak a fizikai síkon halt meg.

A szellemi részében tovább él….és számon kéri azonnal, hogy nem tartottuk be az előre megbeszélt forgatókönyvet….

A hálótervi egyezséget, amiben  ő felvállalta az „utálatos” szerepet….

Pedig ezt nem magáért tette, hanem mindkettőnk fejlődésérért, és nem kellett volna meghalnia, mert így nem tudott átváltozni a saját földi életében.

Ha én nem tanulok a konfliktusból, és nem az új módszerrel – határozott szelídséggel – oldom meg a helyzetet, hanem a régi módon…vagyis megölöm… akkor senki sem fejlődött.

Minden marad a kezdeti sztorinál.

Nekem - aki túléltem - újból meg kell élnem a konfliktust…

Akár még ebben az életemben egy másik szereplővel,…vagy

Az újabb leszületés idejére félre kell tenni az egészet, és ugyanazok játsszák le még egyszer a következő életükben.

A konfliktus ugyanis egy tanulási lehetőséget ad – karmát - , amiben általában meg kell tapasztalnom a korábbi magatartásom következményét.

Ezt nem lehet kikerülni, elbliccelni…stb.

Ez alól csak kivételesen van felmentés, ha valamilyen más tanulási úton már olyan magas rezgéstartományba jutottam, hogy ez a lecke „feleslegessé vált”.

És ilyen okokból történt az egész emberiség vonatkozásában is a korábbi karmák eltörlése, mert a Földön élő Emberiség zömében túljutott azok által hordozott leckén…

Kedves Barátom! Tudod, mindig így járok.

Ezt a levelet már korábban elkezdtem, de nyúlik, mint a rétestészta.

Így az általad legutóbb kérdezettekre csak a következő levélben lesz hely a válaszadásra.

Ezt azonban itt bezárom.

Jó egészséget, és minden más jót kívánok…

Pécs 2014 február 25.

Szeretettel: István