A 12. bolygó…. 1 rész. SUMÉROK…a kezdetek

A 12. bolygó…. 1 rész.  SUMÉROK…a kezdetek

Kedves Olvasók!

Ez a cikket még 2009-ben írtam.

Zecharia Sitchin „A 12. bolygó” című könyvét olyan csodálatosnak tartottam, hogy alig lehetett letenni.

Megfejtették a Sumér ékírás titkát, és lefordították az eredeti agyagtáblák feljegyzéseit. Így ma a karosszékben ülve vissza repülhetünk a vízözön idejére…ha szeretnénk.

/Közben a számítógép használati tudásom hiányosságai miatt elmaradt a közzététel. Most javította ki tudós barátom azokat a hibákat, ami akadályozta ezt./

Tartalmában az eltelt évek alatt csak növekedett a könyv vonzó ereje. A Sumérok által agyagtáblákra írt szövegek az egyetlenek, amelyek „hitelesen” számolnak be a kb. 12-14000 évvel ezelőtti özönvíz előtti,- alatti,- és azt követő időkről.

Ők az egyedüli szemtanuk abban is, hogy a Föld legújabb benépesítése hogyan indult el a legutolsó özönvíz után.

Manapság sok könyvben,- cikkben olvashatunk arról, hogy a hüllőktől származunk,- hogy azonos a genetikánk,- hogy azok uralkodnak rajtunk,- hogy mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott lombik bébik vagyunk, stb.

Csak erről az egy témáról írok most hozzá az eredeti cikkhez:

Az özönvíz után természetesen alig volt szárazföld a Földön. Ezért kézenfekvő volt, hogy a Nefilimek a vízben élő életformák felhasználásával, és a vízre szállva indítsák el segítő munkájukat.

A Nefilimek földet érése sem volt könnyű, ezért nem a szárazföldre, hanem a vízre szálltak le – ahogyan a mi űrhajósaink is – és onnan indultak el.

Erről tanúskodik a korabeli időkből:

A babiloni Béroszosz, aki lejegyezte az Óannész-legendákat:

„Babilon partjain túl fekvő Erütriai-tengerből bukkant fel Óannész, akinek a külseje a halakhoz hasonlított, de a halfej alatt emberi fej volt, s az uszonyok emberi végtagokat rejtettek. Hangja és beszéde is emberi volt”

/mintha egy búvárról lenne szó?/

Igen, ez az alapja annak, hogy a mai időkben a hüllőktől indítják az emberiség eredetét!!!???

Akik ezt gondolják: Mintha elfelejtenék, hogy az Ember nem az első élőlény volt a Földön.

Az evolúció – a teremtések egymásra épülő,- fejlődő sorozata – ugyanis az egysejtűekkel kezdődik, és a növény- állatvilág- ember sorozatban benne vannak a hüllők,- halak is.

De nem onnan származunk.

Az ő gerincük azonban az emberi testben is benne van.

Azt is keverik-csúsztatják, hogy az Ember létrehozása mikor következett be. Természetesen nem most a vízözön után történt, hanem több száz milliárd évvel ezelőtt…tanítja Krizantén.

Amikor a Teremtő létre hozta az Ember eredeti mintáját…

Azóta ismétlődnek a ciklusok 24-26000 évenként.

Lehetőséget adnak arra, hogy azok akik már elérték a magas rezgésszámú gondolkodási módot:

Szeretet, Elfogadás, Igazságosság, Szelíd módon….- elválasztódhassanak az erőszakosaktól,…. felemelkedhessenek.

Akik pedig nem érték el ezt a szintet…új ciklusban kezdhessék előröl a fejlődést…

Ez az igazi gerinc…. Az Ember fejlődés történetében…

Mivel az anyag olyan terjedelmes, így 3 részre bontom a közzététel előtt.

A Sumérok

Krizantén tanításából látni lehet, hogy a Teremtő az Emberszellemeket hogyan hívta életbe, és milyen célból:

Azért, hogy a bukott szellemek anyagba sűrűsödött  - még megmenthető – részét a segítő,- gyógyító szeretet erő elérhesse.

Ugyanis csak az Ember van olyan közel az anyaghoz – mivel félig anyag és félig szellem – hogy az Isten szellemi energiáit saját maga,- közvetlenül tudja átadni az anyagban lévőknek.

Mindezek a folyamatok Krizantén elmondása szerint sok hullámban, ismétlődő civilizációk sokaságában zajlottak a mi fogalmaink szerinti  több száz-milliárd év óta, 24000 éves ciklusokban.

Egy kis ízelítő: Krizantén lediktálta, hogy pl.

Atlantisz kultúrája 25 millió évig tartott. Bukását az okozta alapvetően, hogy leigázta Lemúriát, és rabszolga sorsban tartotta….

Az előző korokról még csak tárgyi emlék sem maradt fenn, csak nagyon ritka „véletlen” tanú jelzi, hogy azért a fizikai síkon is voltak elődeink a részünkre felfoghatatlan messzeségben.

Nekem legjobban az angol háziasszony esete tetszik, aki a kályhára akart szenet rakni, de a kitűnő minőségű szén nagy darabját nem tudta betenni egyben.

Ezért ráütött, hogy széttörje azt, és a darabokra hullott szén egy részéből egy arany nyaklánc lógott ki.

Ma is megvan, és látható Deniken ismertterjesztő írásainak és fényképének, filmjeinek jóvoltából.

Mikor is keletkezett a szén???? Talán 300 millió évvel ezelőtt egy olyan korban, amikor a mai tudomány szerint még csak ős hüllők éltek a földön. Akkor ki ejtette el randevú közben az arany nyakláncát a páfrány erdőben, csak nem egy ősgyík?

Ez a rövid kirándulás is jól mutatja, hogy nagy fehér foltok vannak a Föld és az Ember múltjában. Nem kell mindig a saját korábbi álláspontunkhoz ragaszkodni az ember teremtésével kapcsolatban sem.

Ezért is érdemes körülnézni másoknál, és én most minden érdeklődőt hívok, hogy „szomszédoljunk” egy kicsit.

Nézzük meg az ember teremtését, Zecharia Sitchin „A 12. bolygó” című művén keresztül, egy  másik nézőpontból.

Kedvencem, a Sumérok teremtéstörténete az, amely Krizantén elmondása szerint jól tartalmazza az ember egyik típusának kiválasztását, a földi testben való újabb megjelenését.

És a bukás utáni vízözön leírását is.

Először végig követhetjük azt:

hogyan találták meg a Sumérokat

A könyv végig vezet minket az ásatások időrendjében is egészen addig, amíg kiderült, hogy:

A Bibliában az Ószövetség leírásában olyan városnevek szerepelnek, amelyek a valóságban is léteztek az „idők kezdetén”

Az Asszír és a Babilon birodalom folyamatosan versengett a történelemben, de gyökerük közös volt.

Ez a akkád nyelv, az első sémi nyelv.

Engelbert Kampfel aki 1886-ban tett látogatást a perzsák ősi fővárosában, Perszepoliszban a kőbe vésett domborművek szélén látható jeleket - a korábbi díszítés helyett - írásként azonosította, és ő jelölte először azokat ékírás névvel.

Az első nagy ásatást már 1843-ban kezdték a franciák, Paul Emil Botta. A Tigris és Eufrátesz völgyében, de a fennsíkokon is számtalan helyről előkerült ékírásos táblák ragadták meg a képzeltét, és tették kíváncsivá. Észak-Mezopotámiában Mószul közelben kezdett ásni amit ma Horszábádnak neveznek. Az ásatás bőségesen szolgáltatta a tárgyi emlékeket.

Megállapította, hogy a feliratok a feltárt várost Dúr Sarru Kínnek nevezik, ez sémi nyelven „az igazságos király fallal övezett városa” jelentést tartalmazza, és a szóban forgó király a bibliai Szargon királlyal azonos.

A kiásott királyi város közepén csodálatos palota emelkedett, amelynek falait domborművek borították, és ezek együttes hossza több mint egy  mérföld volt.

A palota fölé egy zikkurratnak nevezett lépcsős piramis magasodott, hogy „lépcső legyen az égbe” az isteneknek.

Az angolok sem akartak lemaradni a feltárásban, és Sir Austen Henry Layard egy, a Tigris partján fekvő - Horszábádtól mindössze 10 mérföldre fekvő - palotát kezdett feltárni.

A lelőhely az asszír főváros, a bibliai Ninivével azonos.

Layard a görög történészek műveiben olvasott arról, hogy Nagy Sándor egyik tisztje látott „egy helyet, ahol piramisok vannak és egy ősi város maradványai” Layard a későbbiekben ezt is kiásta, és ez a város a bibliai Nimród, az asszír birodalom katonai központja volt.

A feltárások folytatódtak, és Ninive és Nimród között megtalálták Assurt az asszírok vallási központját.

Közben befejeződött Babilon feltárása is, ami a bibliai Bábellel azonos.

Paloták, templomok, függőkertek sokasága és az elmaradhatatlan lépcső az égbe, a zikkurrat, a lépcsős piramis…

Kiásták a szomszéd várak közös gyökereit, és a versengő és harcoló valóságot is.

Az akkád volt a közös nyelv.

Bár az isteneket másként nevezték ugyan, de az asszír főisten Assúr és a babiloni Marduk közös panteonban honolt az égben.

Sok ezer agyagtábla került elő ékírással akkád nyelven.

Közöttük kozmológiai elbeszélések, epikus versek, az uralkodók tetteit megörökítő leírások, templomi feljegyzések, kereskedelmi szerződések, házassági és válási iratok, csillagászati táblázatok, asztrológiai előrejelzések, matematikai képletek, földrajzi listák, az iskolákban használt nyelvtani táblázatok, szójegyzékek, és az istenek nevét, állandó jelzőiket, tetteiket, hatalmát és kötelezettségeiket megörökítő írások.

Ebből az akkád nyelvből fejődtek ki a későbbiekben a héber, az arámi, a föníciai és a kánaáni nyelvek is.

De mégsem ez volt az első nyelv és az első írás.

Maguk az agyagtáblák rendszeresen hivatkoztak egy ősi kultúrára, egy nyelvre és írásra, ahonnan azt átvették.

De honnan származik az akkád nyelv, és elnevezése?

Ez is érdekelte a kutatókat.

És ismét a Bibliához kellett vissza nyúlni. A Teremtés Könyvében van leírva:

„Volt pedig birodalmának kezdete Bábel, Érekh és Akkád.”

Elképzelhető, hogy valóban Babilon és Ninive előtt létezett egy birodalom, egy Akkád királyság, és egy főváros?

Az ásatások bizonyították, hogy igen, volt egy ilyen királyság. Uralkodója magát Sarrukín –nak hívta, ami annyit jelentett, hogy „igazságos uralkodó”. A feliratokban azt állította, hogy Enlil nevű istenének kegyelméből birodalma az alsó tengertől a felső tengerig tart. Vagyis a Perzsa öböltől a Földközi tengerig. Büszkén említi, hogy Akkád kikötőjében távoli országokból érkezett hajók horgonyoznak.

Igencsak meglepődtek a történészek, akik most már az asszír és Babilon birodalmat egyre hátrább sorolhatták az időrendben. Nem a kezdetet jelentették, hanem késői hajtását a mezopotámiai népeknek.

A következő lépcső az volt, amikor megtalálták az akkád Szargon király tetteit megörökítő feliratokat is. Ebben rögzítve van, hogy Akkád és Kis királya is. Leírják, hogy mielőtt Akkádban elkezdte az uralkodást előtte Kis uralkodóinak tanácsadója volt. Ezek szerint létezett az akkádot megelőző királyság is?

Ismét a Bibliát hívták segítségül:

És Kús nemzette Nimródot

Ő kezdett lenni hős a földön….

Volt pedig birodalmának kezdete

Bábel, Érekh és Akkád…

Számos történész feltételezte, hogy az akkád Szargon azonos a bibliai Nimróddal. Ha a Kist Kúsnak olvassuk a bibliai szövegben, akkor Szargon állításának megfelelően Nimród elődje valóban Kis volt. Szargon azt is elmondta, hogy „Legyőzte Urukot, és lerombolta falait…Diadalmaskodott az Ur lakosaival vívott csatában, s meghódította az egész vidéket Lagastól a tengerig.”

Az összefüggéseket beteljesíti az, hogy a bibliai Érekh pdig azonos a feliratban szereplő Urukkal.

A mai Warkának nevezett lelőhelyről előkerült leletek tanúsítják, hogy Ur városa azonos a bibliai Urral.

Ábrahám szülőhelyével.

A bibliai őstörténet itt kezdődik.

Mindezekből a kutatók látták, hogy a bibliai történet kezdete előtt is volt civilizáció. Az volt a kérdés, hogy mikor kezdődött, és melyik volt az.

Ebben a kérdésben a nyelvészet jött segítségül.

Az akkád ékírás szótag írás, ahol egy-egy jel egy szótagot jelöl. Ugyanakkor a szövegekben olyan jelek is voltak amelyek egy egész fogalmat jelöltek, pl. istenség, város, uralkodó stb.

Az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy ezek a jelek egy korábbi piktogramokat használó írásból kerültek át az akkádba, jövevény szavakként. Kiderült, hogy az akkád írásokban bőségesen vannak ilyen jövevény szavak, amelyek az egyiptomi hieroglifák módjára egy-egy jellel vannak ábrázolva.

A leggazdagabb lelőhely Assur-bán-apli Ninive királya könyvtárának feltárásakor került elő, ahonnan Layard és munkatársai 25000 agyagtáblát szállítottak el.

A táblák között sok épen marad folytatásos leírást találtak.

Egy 23 táblából álló sorozat végén a következő kijelentést olvashatjuk:

„Huszonharmadik tábla: sumér nyelven, változtatás nélkül.”

Egy másik táblán maga Assur-bán-apli állítása olvasható:

„Az írás istene ajándékozott meg

ennek a művészetnek ismeretével.

Bevezettek az írás titkaiba,

még a bonyolult sumér táblákat is el tudom olvasni,

megértem a rejtélyes szavakat, amelyeket

a vízözön előtti napokon véstek kőbe.

És 1869-ben Jules Oppert előadásában azt javasolta a francia Archeológiai Társulatnak, hogy:

Ezt az írást és a népet, birodalmat nevezzék szumírnak, amiből a mai SUMÉR  lett.

A Bibliában Sineár volt Sumér neve.

A későbbiekben felismerték, hogy azok a táblák, amelyeken hosszú oszlopokban vannak egymás alatt a jelek, akkád – sumér szótárak, szójegyzékek. Eredetileg a Sumérok függőleges oszlopokban írtak, és csak később tértek át a vízszintes sorok használatára, mivel ezt az agyagtáblákon könnyebb volt előállítani.

1933-ig folyt az ásatás ezen a lelőhelyen, ami végül a korai sumér városnak Lagosnak a maradványaiként lett azonosítva. Ezt a várost győzte le Szargon és felvette az ottani uralkodók nevét, az „igazságos uralkodó” megnevezést. Ezt sumérul EN-SZI nek nevezték. A dinasztiát mintegy i. e. 2900-ban alapították, és 650 évig uralkodtak az egymást követő enszi-k.

A Sumér társadalom

Az agyagtáblák felirati az akkori emberi élet minden területét megvilágították, pl. tartalmazták az istenekhez intézett fohászokat:

„hogy a gabona sarjasszon bőséges termést,…..az öntözött növény teremjen magot” , stb.

Egy serlegen lévő felirat szerint ezt a fohászt egy magtár felügyelője készítette az istennő tiszteletére, mivel a gabonát sikeresen learatták, behordták a magtárba, és azzal kereskedtek.

Az egyik felirat szerint a sumér uralkodók csak az istenek jóváhagyásával foglalhatták el a trónjukat.

Templom építéséről számol be Entemena  király, amit arannyal, ezüsttel borított be. Kerteket ültetett, amit téglával bélelt kútból öntöztek. Őrtornyokat emeltetett olyan helyeken, ahol idegen hajók kiköthetnek.

Fennmaradtak azok a feljegyzések, amelyek azt tanúsítják, hogy milyen kiterjedt kereskedelmet folytattak ebben az időben.

Az aranyat Afrikából és Anatóliából hozták, az ezüstöt a Taurusz hegységből, a cédrust Libanonból, más ritka fát az Ararát hegyéből, a réz Zagrosz-ból, a vörös kalcedon Etiópiából érkezett.

Gudea, Lagos egyik legsikeresebb uralkodója leírja, hogy hogyan adta át az utasítást az Isten egy templom építésére, rendelkezésre bocsátva egy mérő-rudat és egy feltekert kötelet.

Egy Istent látott álmában, mellette az Istennővel, aki náddal írta az utasításokat egy agyagtáblára.

Az egyik szobor úgy ábrázolja az ülő királyt, hogy az ölében tartja a táblát, amelyen jól lehet látni egy hét lépcsős piramis tervrajzát.

/ahhoz hasonló amit a maja lépcsős piramisok révén ismerünk./

A suméroknál nem a háború, hanem a templomépítés serkentette a technikai fejlődést.

Az építkezések  végrehajtása csak egy fejlett,- szervezett társadalomban történhetett meg.

A társadalom szervezésében legfontosabb szerepe az írásnak és az utasítások sokszorosításának volt.

A sumérok kőbe vésett jelekkel készítették: előbb a pecséteket, amit az agyagba nyomtak,…… majd  a hengereket, amit az agyagtáblákon végig hengergettek,………

és ez már a rotációs sokszorosító gépek elődje volt.

Így össze lehetett hasonlítani egy-egy iratot az eredetivel.

Fejlett matematikai rendszerük a hatvanas számrendszeren alapult.

Mi is használjuk még egyes elemeit, a 60 perces óra, a 360 fokos kör, a láb, a tizenkét hüvelyk, a „tucat” fogalma ma is él.

Ez a rendszer sok szempontból fejlettebb volt a mai tízes rendszernél. De természetesen ismerték a számok helyi értékét is, és használták.

Mindezeknek nem a papír – hanem az agyag volt az alapja.

Ismerték a téglát, amit szárítottak, és az összevágott náddal erősítették,mint ahogyan mi a betont a vas-szálakkal. Később kiégették  a téglát égető kemencékben.

Az égető kemencék használata vezetett a fém kohászathoz. És ennek kifejlődését  az sem akadályozta meg, hogy közismerten ebben a körzetben nincsenek érc-lelőhelyek.

Akkor miért keletkezett itt a kohászat az ősi időkben?..........

Szinte mai a történet.

Ércek ugyan nem voltak itt, de az energia a lábuk alatt hevert.

Ma is ott van a rengeteg olaj és földgáz.

Akkor is a bitumen, a földszurok, a petróleum ott szivárgott a föld felszínén. Még a „nafta” szó is innen ered – a sumér napatu-ból, amit ma is használnak a benzin jelölésére.

Az „égő kövek” már akkor is nagy előnyt jelentettek, és az ércet messze földről hordták ide, hogy itt feldolgozzák.

Az orvoslás is magas szintű volt.

Ebből táplálkozott az akkád orvoslás is.

A leggazdagabb szöveg-hagyomány ebben a témában is az akkád király Assur-bán-apli ninivei könyvtárának feltárásakor került elő.

Az orvoslást három csoportban fogalmazták meg, a „terápia” a „sebészet” és a „utasítások és ráolvasások” körében.

A törvénykönyvek azt is meghatározták, hogy milyen díjazás illette meg a sikeres gyógyítót, és milyen büntetést szabtak ki a kudarc esetére. Annak a sebésznek, aki felnyitotta a beteg homlokát és véletlenül megvakította a beteget…..a kezét vágták le.

Fennmaradtak a diagnózisokról és receptekről szóló sumér orvosi szövegek is. A tisztálkodást épp úgy tanították, és alkalmazták, mint a maszirozást, a fürdők és a kenőcsök használatát.

Az orvosságokat növényekből és ásványi anyagokból készítették, és folyadékokat, oldatokat állítottak elő.

Az alkohol szó is innen származik arab közvetítéssel, az akkád hohlu-ból.

Olyan, agyagból készített máj-modelleket találtak az ásatások során, ami azt bizonyítja, hogy a jövendőbeli orvosok az emberi szerveket modellek alapján ismerték meg és ezeken gyakoroltak.

A halottak feltámasztására is volt kísérletük, és ismerték a radioaktív sugárzást és használták is azokat.

Az egyik leírás szerint:

A karón lógó tetemre

irányították a Lüktetést és a Sugárzást,

hatvanszor az élet vízét,

hatvanszor az élet füvét

hintették rá,

s Inanna talpra állt.

Kifejlesztették a textilszövést. Híres volt a ruhaiparuk.

Bibliai példák során lehet még a későbbi időkben is hallani róla. Leggyakrabban viselt ruhadarabuk a TUG volt, ami a római idők tóga szavának a gyökere.

A mezőgazdaságuk is híres volt, az ókor éléskamrája volt Mezopotámia, fejlett öntözéses gazdálkodással. 

A termelt gabonából lisztet őröltek, és kovászos, és kovásztalan kenyereket sütöttek. Ismerték a sörfőzést, és fennmaradt ennek is a „gyakorlati kézikönyve”. Szőlőből és  datolyapálmából bort készítettek. Az ételek és az italok elsődlegesen az isteneknek történő áldozat bemutatással függtek össze.

Fejlett volt a közlekedésük, a két folyón történt az áruszállítás zöme. De a tengereket is járták hajóikkal. És természetesen állati erővel vontatott szekereket, kocsikat használtak, és itt alkalmazták először a kereket.

Mindezeket az eredményeket fejlett iskola rendszer működtetésével érhették el. Sok ezer írnok működött Sumérban egy időben, az alacsonyabb rangúaktól kezdve a királyi írnokokig.

Az iskolákban külön volt választva a rajz felelős tanára a sumér nyelv tanárától és az „ostor felelős”-től.

Egy végzős diák leírja egy agyagtáblán, minként fenyítették meg hanyagságáért, rendetlenkedéséért, hangoskodásáért és azért, mert írása nem volt elég takaros.

Az állami szervezet királyságon  alapult, de Gilgames királynak két kamarás parlament elé kellett vinnie a szomszédos Kis elleni háború megindítására tett javaslatát.

A társadalom rendjét a kihirdetett törvények biztosították, amelyekben az uralkodók az istenek utasításaira hivatkoznak.

A jogtörténeti ismeretekben korábban közismerten az első fennmaradt és ismert törvénykönyv az akkád uralkodó Hammurapi törvénykönyve volt, amely i.e. 1900 ban született Babilonban.

A jogi egyetemen még erről tanultam.

Az ásatások révén előkerült törvénykönyv ezt majdnem ezer évvel előzte meg.

Az i. e. 2600 körül uralkodó Urukagina alkotta ezt a könyvet, aki a régi rend visszaállítását tűzte ki célul a törvények kihirdetésekor.

És ez nekem nagyon tetszik, ahogyan a törvénykönyv elején felsorolta az általa tapasztalt visszásságokat:

- a felügyelők visszaélnek hatalmukkal, és a hasznot maguknak fölözik le,

- visszaélnek a hivatali ranggal,

- monopolisztikus szervezetek keretében hihetetlen magasra verik fel az árakat.

/Véletlenül nem ma írták ezeket a sorokat?/

Törvényekkel védték a vakok,- a szegények,- az özvegyek és árvák jogait. Az elvált asszonyokat is törvény védte – több mint 4000 évvel ezelőtt…….

Nagyon fontos szerepet töltött be az igazság, az igazságosság, amit a bírósági rendszer biztosított. A bíróság 3-4 bíróból állt, amelyből egy „királyi bíró” volt, a többi úgy választották, mint ma az ülnököket.

Alapvetően abban hittek, hogy az istenek azért jelölték ki a királyokat, hogy a földön biztosítsák az  igazsásosságot.

A zsidó vallásban az év első napját egy tíznapos időszak követi  - az un. Félelmetes Napok – amely alatt az emberek cselekedeteit mérlegelik és értékelik.

Aligha véletlen, hogy a sumér hit szerint egy Nanse nevű istenség hasonló képen ítélte meg az emberiséget, hiszen az első zsidó pátriárka – Ábrahám – egy sumér városból, Úr-ból származott

A sumér társadalomban jelen volt a költészet, az irodalom, és a zene is. A zene nagy szerepet játszott életükben, és ez is a templomok működéséhez kötődött elsődlegesen.

Ugyanígy a kő,- fém,- és kerámia szobrászat is itt látott napvilágot.

És itt találták meg az első zikkuratot, a lépcsős piramist - a tetején a templommal  - amely a legkorábban épült és kiásott építmény volt: készítésének idejét  i.e. 3800 évre datálták.

Ez volt a legfőbb istennek Enkinek szentelt templom, innen indult az akkori civilizáció kezdete.

És itt van egy csodálatos meghatározó tényező, …….amit minden kutató elismer:

Ez az első földi civilizáció fejlettebb volt az őt követő valamennyi ókori civilizációnál.

A későbbi civilizációk valamilyen kis részében  már „elfelejtettek” belőle valamit, nem alkalmazták ebben a teljességben.

Ez a Sumér civilizáció képezi a mai európai kultúra alapjait.

A tudomány ma sem tudja, hogy kik voltak a sumérok, honnan jöttek, és hogyan és miért tűnt fel a semmiből az egész civilizáció királyostól – kocsitól-lovastól -  az elvált nők védelmét biztosító törvényükkel együtt.

És eddig tartott a történelem óra, amely rendhagyó ugyan, de mindenképen egyedi és én igen érdekesnek tartottam.

Krizantén most segített az alábbiakkal:

Írásos nyoma is van annak, a Sumér királyok szent kötelessége volt a templomok újjáépítése a vízözön után. Ez biztosította a Nefilimek és a Földön élők kapcsolatát…

Ez a folyamat sok ezer évig tartott.

Ezért a kiásott „idő és történelmi dátumok” a valóságban nem egy lineális fejlődést takarnak. Hanem a helyreállítással egyidőben történt az egyes társadalmi,- és élet-feltételeket biztosító építkezések, mozgások, rendszerek kiépülése, stb.

Ami kiépült az hamarosan romlani is kezdett az emberi gyarlóságok számtalan formában megjelenő szaporodása miatt…

A sumér istenek

Ezt követően a könyv – amelynek szerkezetét is követem – az istenek neveit, családfáját, hatalmát, feladataikat és „viselt dolgaikat” tárgyalja részletesen és egyenként is. Természetesen ez az előadás terjedelmében nem teszi lehetővé a részletes áttekintést. Csak a lényegre szorítkozok.

Ebben a témakörben is kimutatható volt a sumér istenek elsődlegessége, és az, hogy a későbbi időkben az egymást követő – más nyelvű - népek és államok csak:

Az istenek neveit „keresztelték át” de azok személyében azonosak voltak a sumér eredetivel.

Az eddig meg nem említett:

Hettiták - a mai anatóliai területen élő harcos nép és birodalom, és a

hurrik, akik a biblia szerint is szomszédjai voltak a suméroknak, és az

akkádoknak, - szintén a sumér hagyományokból táplálkoztak, és a sumér isteneket vették át, nevezték át.

Innen indult ki Egyiptom napisten kultusza is.

Az ószövetség szerint a kánaániak és az egyiptomiak rokon népek voltak, a hámi népek családjába tartoztak.

A hám szó forrót jelent, utalva a forró éghajlatú észak Afrikára.  

A tudomány által ismert Egyiptom történelme a sumér kezdet után indult el félezer éves késéssel.

A kultúrát nem közvetlenül, hanem az amoriták útján vették át.

Az amoriták Mezopotámia és Egyiptom között éltek. Az a szó,hogy  „amurru” akkád nyelven az jelenti,hogy „nyugati”. Ez a nép ugyanis Sumér és Akkád nyugati részein lakott. Kiásták a legfontosabb városukat, Márit is. Sokezer agyagtábla maradt fenn, és kiderült, hogy templomaikat a sumér isteneknek szentelték, többek között Enlil-nek.

Az eddigiekből is látni lehet, hogy az évezredek elmúlása, és a népek, birodalmak változása semmiben sem befolyásolta az isteneket, akik maguk egyébként „emberi” módon éltek, szaporodtak, uralkodtak az égben és a földön.

Tizenkét fő isten volt a panteonban, a legmagasabb égi isteni hatalom birtokosaként.

Feladatuk és a hozzá tartozó uralmuk alatt álló földi terület szigorú szabályok alapján lett elosztva a leszármazás családfa-ága alapján.

Létszámuk nem volt bővíthető. Csak akkor lehetett feljebb lépni, ha valamelyik hely megüresedett.

Így a későbbi fiak,- unokák,- dédunokák,- stb. bizony igen nehéz helyzetben voltak, ha nem akarták kivárni, vagy betartani a sorrendiséget.

Mert emberi mércével – vagyis a Föld viszonyai között – mit lehet kezdeni egy nagyapával, aki több százezer évig űcsörög a trónusán?....és  „nem akarja kitolni a biciklit a temetőbe”….

Bizony a „legvastagabb” emberi megoldások kerültek elő. Amint látni fogjuk erre is volt bőven példa.

A legelső és legfőbb isten AN /Anu/ volt. Hivatalos felesége Antu.

Három gyerekük van név szerint is megnevezve és ők szerepelnek a történetekben.

Különben 6 ágyasával és 80 gyerekével együtt élt az égi palotájában.

Anut a fennmaradt „istenlisták” alapján 21 isten-pár előzte meg időben a „tiszta hely” trónusán.

Az első gyermek ENLIL kapta az ég uralmát apjától - aki hamar visszavonult a hatalom gyakorlásából, és csak bölcs tanácsaival és az istenek tanácsában vett részt a munkában. 

ENLIL nevének jelentése a „lég ura”.

Ő vezette atyjával együtt az istenek gyűléseit, de a legfontosabb földi istenség is Enlil lett. Nippur volt Enlil városa, itt volt a főtemplom is.

Ez volt a kötelék az ég és a föld között, az irányító központ.

A sumér hagyomány szerint ekkor még nem voltak emberek a földön. De más istenek éltek már itt.

Enlil egy földi látogatása alkalmával - amikor megpihent egy vízparton - meglátta fürdőzés közben Szud-ot, akit a csónakba csábított és megerőszakolt. Később elvette feleségül.

A történet poénja abban áll, hogy nem Enlil talált a mezítelen lányra, hanem annak anyja parancsolt rá lányára, hogy fürödjön ott.

Arra számítottak, hogy Enlil a lányt meglátva szerelemre gerjed. A számítás bejött.

Testvére ENKI  a Föld feletti uralmat és  a vizeket, a tengereket és az Alanti Világot kapta meg.

Ez nem az egyiptomi értelmezés szerinti  halál utáni  „túl-világot” jelentette eredetileg.

Ez a világ a legfontosabb stratégiai elemet – az arany bányászatot – jelentette, mégpedig az egyenlítő alatt, Dél-Afrikában, a mai Zaire területén.

A napokban olvastam az interneten, hogy most találták meg Szudán területén az ókori Egyiptom riválisát……a fekete fáraók népét……….

A tudósok most kezdik megérteni ezt a kőbe vésett írást és nyelvet,…… és úgy gondolják, hogy ez volt az alapja az egyiptomi népek nyelvének is.

Enki az emberiség jótevője.

Ő hozta létre a vízözön utáni első emberi civilizációt.

Ő mentette meg az embert a vízözön során a kipusztulástól is.

És gyakran segítette az embert Enlil parancsai ellenére.

Enlil és Enki az egész ismert történet során folyton küzdöttek egymással, és számtalan összeütközésük volt.

Enki nem volt megelégedve a saját területével, és Enlil hatalmára vágyott.

Enki Anu első gyermeke volt, de nem a törvényes házasságból született, és így Enlil – aki a törvényes felségtől született később – a sorrendben megelőzte.

Innen eredt a folytonos elégedetlenség.

És innen ered a „törvényes házasságból” való születés évezredeken keresztül ható gondolatisága – a maga tragédiáival együtt.

Ugye elgondolkodtató???

Hogyan tudott már a kezdetekkor házasságon kívül születni egy gyerek a főisten életében???

Akkor mi mit szóljunk???

A harmadik gyerek - a legkedvesebb -  a „semleges” zónát, az északi hegyeket és erdőket kapta, amely miatt nem kellett senkivel küzdenie, mivel senki sem vágyott rá.

Egy nagyon érdekes és sajátos értékrendet is alkalmaztak az istenek saját magukra, amelynek lényege, hogy a főisten, Anu kapta a 60-as értékszámot, fia Enlil az 50-es, Enki a 40-es számot, stb. A nők 55, 45- stb. értékszámmal voltak jelölve.

Ezt az értékrendet nem lehetett felborítani, és olyan módon használták önmaguk jelölésre, hogy a sumérok az agyagtáblás feljegyzésekben sokszor a nevek helyett csak a számokat írták le.

Minden istennek megvolt a maga földi országa, városa is, ahol saját templommal – vallással – és őt követő és őt dicsőítő,- istenítő népességgel bírt.

Ez a körülmény vezetett az első háborúkhoz, amikor is a másik területét és az ottani népességet hajtották saját uralmuk alá.

Egyébként is az istenek teljesen az emberek érzés- és akaratvilágával rokon módon viselkedtek. Az egész sumér irodalom bővelkedik az istenek ilyen tetteinek leírásában.

A zsarnok atyát kasztráló fiú legendája is innen indult ki…. a főisten Anu esetéből……amely történet későbbiekben megjelent az akkád, majd az egyiptomi történetekben is.

Ozírisz és Seth története is innen eredt.

A későbbi görög  Kronosz és Uránosz történetével úgyszintén.

De a házasságtörésért és az erőszakos nemzésért sem mentek  a szomszédba.

Történt itt minden, amiért az embert börtönbe zárnák manapság. Testvér szerelem, elcsábítás, és minden olyan, ami miatt azt kell látni, hogy az istenek is emberként viselkedtek.

Csak a példa kedvéért néhány részletet kiemelnék.

Zú – az egyik isten – elhatározta, hogy elragadja az isteni főhatalmat.

Meglátogatta Enlilt földi palotájában, és amikor a fürdőzés miatt levetette hatalmi jelvényeit – ezek között a bűvös hatalmú sorstáblát – azokat fölkapta és elmenekült.

Mosdik Enlil forrás hűs vizében

naptámadatkor, trónról leszállván,

hever a földön fém-diadémja,

földön hevernek a sorstáblák is…

Zú megragadta a sorstáblákat,

magához ragadta az enlilséget.

Megszűntek a parancsolatok…

s csönd támadt, rettenetes csönd….megfakult a szent terem ragyogása….

Enlil atya elnémult…

Az ország istenei összegyűltek a hírre.

Megkérdeztük Krizantént, hogy mi volt a sorstábla szerepe:

A Nefilimek mint szellemi lények a saját rezgésszámukat csökkentették le ahhoz, hogy az anyagi világban is látszanak, és abban tevékenykedhessenek.

Ezt segítette elő a sorstábla, amivel az időt hozták be, vagy azon kívül helyezték magukat.

Ez biztosította a szellemi és az anyagi világ közötti kapcsolatot, az átmenet, és a teremtés része volt.

Ezzel „történt” a teremtés ezen a szinten.

A legfontosabb információ még az, hogy Zú személyét Enlil elsőszülött fiával Nanna személyével azonosítják, akivel már találkoztunk mivel sémi nyelven az ő neve Szin, és Ur város uralkodója volt.

Ur város népe imádta, mert ő emelete naggyá a város hatalmát.

Ő teremtett bőséget és hatalmat.

A hatalomért Zú a saját apjára támadt.

Zú-t  legyőzték, hiába repült sebesen és bújt el.

Enlil testvére és vetélytársa Enki fia, Marduk győzte le, mivel megbízták az isteni tanácsban, hogy szerezze vissza a sorstáblákat.

A fegyver pedig a Til volt, ami asszírul is til-lum, és aminek a mai héber jelentése is azonos a régivel: rakéta.

Már többször beszéltünk róla, hogy Enki elégedetlen volt a sorsával, és mivel azon nem sikerült változtatnia, így minden reményét fiára Mardukra ruházta át.

A történelem során i.e. a II. évezred elején be is teljesedett Marduk hatalma.

Babilont hatalmas katonai és társadalmi felfordulás rázat meg.

És ekkor Marduk átvette a Babiloni hatalmat.

Ő lett Babilon , Sumer és Akkád nemzeti istene.

Átvette Enlil helyét.

Valamennyi isten hűséget esküdött neki, és Babilonba költöztek, hogy „szem előtt legyenek”.

A későbbiekben átíratta a történelmet is, és megváltoztatta a kőbe vésett jeleket.

Saját magát tette meg eredettől fogva a főisteni hatalom birtokosává.

Természetesen a hamisításra ma már fény derült.

Visszatérve a támadóra, a rosszul sikerült hatalomátvétel következtében Zút - avagy Szint - száműzték, és feleségével Háránba menekült, ahol is sokáig tartózkodott.

A város feltárásakor a kutatók találtak két sztélét, amelyre különös szöveget véstek:

Szín, minden istenek királya

megharagudott városára és templomára

és felment az égbe.

Közben Asszíria királya – akivel már korábban is találkoztunk – ellenségeitől visszaszerzett egy szent jáspisból faragott pecséthengert, amelyre Szín képmását és dicséretét vésette rá.

Megkezdődött Szín kultuszának helyreállítása.

Ehhez járult hozzá, hogy egy királyi vérből származó főpapnő is Szín-hez fordult segítségért.

Alkut ajánlott neki.

Ha segíti, hogy fiából király legyen, ő újra építi a templomot és helyreállítja Szín templomát és földi hatalmát arra használja, hogy őt imádják.

Szín isteni segítségével  i.e. 550-ben Nabunaid győzelmet aratott, mivel  …a fénysugárral megérintette az eget és szétzúzta az ellenséget. A tisztjei királlyá kiáltották ki.

A király betartotta anyja ígéretét, és helyre állította Szín templomát.

Így végül mégis Szín – Enlil fia - diadalmaskodott unokatestvére, Marduk felett, átvette az Enlilséget és a teljes hatalmat, és

felvette az ”Isteni Félhold” címet és holdistenként vált híressé.

Szín idővel „feledte dühös parancsát…úgy döntött, hogy visszatér a Földre”

És ekkor megtörtén a csoda az agyagtáblák szerint, amely már a hajdani idők óta nem történt meg…. Egy istenség lejött az égből a Földre.

Sajnos nem derült ki, hogy mikor, és hogyan jött le az égből.

Azt azonban a Biblia feljegyezte, hogy Jákob, amikor a feleségéért indult Kánaánból az óhazába:

Hárán városának határában látta a mezőn azt a „lajtorját a földön, amelynek a csúcsa az égbe ért, és az Úr angyalai jártak föl-le rajta.”

/mint az Uffós filmekben az űrhajóra/

Szín égi és földi hatalmának helyreállításával egyben gyermekei hatalma is helyre állt. Fia Utu  Szippar városában uralkodott, ez is az istenek által ősi időkben épített egyik város volt.

Szippar és Utu lett a bíráskodás központja, az igazságossággal  és törvényességgel foglalkozó központ, a sumérok legfelsőbb bírósága.

Az Utu által közzé tett „bölcsesség tábla” az alábbiakat tanácsolja:

Ne tégy rosszat ellenségeddel!

Rossz tett helyébe jót cselekedj!

Ellenséged iránt irgalmas légy!

Igazságos légy még azok iránt is,

Akik bántanak és szorongatnak!

Soha ne járj  a rosszak tanácsán!

Kenyeret szelj az éhezőnek,

Bort tölts a szomjazónak,

A szűkölködőt fölruházzad,

Tisztelt az alamizsna kérőt,

Segíts a segítséget-kérőn,

Tégy jót mindig-örökké!

Úgy gondolom, hogy ez a tanítás ma is megállja a helyét, és Jézus is ezt tanította.

Láthatjuk, hogy a jóra való tanítás az emberiség hajnalára nyúlik vissza.

Nem is lehet másként, hiszen ez a tanítás nem az istenektől, hanem magától, Istentől való.

-    Álljon itt még egy példa az istenek földi hatalmáról, és gondolkodásáról.

A sumér Inanna:

Akit minden akkori és későbbi nép ismert és tisztelt nem volt  más, mint a római Vénusz, a görög Aphrodité, a hettiták Istár  néven ismert istennője:

a háború és a szerelem istene.

Féktelenül szilaj és gyönyörű nő, aki Anu főisten dédunokája volt.

Az ő helyét az égben és a földön is a távoli keleti vidékeken jelölték ki.

Így Anu főisten templomát – az Uruk városban álló főtemplomot – csak nagyon ritkán láthatta. Szíve azonban erre vágyott, a város és a főtemplom uralmára.

Uruk első, csak félig isteni – félig emberi eredetű királya Enmerkar volt,….. aki egyébként Sumér egyik legnagyszerűbb királyának bizonyult.

Inanna meggyőzte a királyt, hogy sokkal jobb neki és a népnek is ha őt választják istenségül,  és nem Anu-t, aki messze van az égben.

Innana megtartotta az eredeti helyét a távoli Arattát is, és egy ingázó, mindig mindenhol jelen lévő istenség lett.

Nem tudta volna Anu főisten templomát uralni, ha nem járt volna dédapja Anu kedvében.

A később keletkezett feljegyzések Anu szent szeretője néven örökítették meg.

Evés közben jön meg az étvágy a közmondás szerint.

Inanna ezután kinézte magának ugyancsak az Eufrátesz partján fekvő Eridu várost is, ami Enki székhelye és birodalma volt.

Ennek megszerzéséhez is személyes varázsát használta fel.

A találkozás jól sikerült, mert az agyagtáblák szerint Enki felöntött a garatra, és teljesítette az ifjú hölgy kéréseit.

Inanna azokat a varázsigéket kérdezte Enkitől, amelyek segítségével irányította az egész emberi társadalom működését.

Enki száz ilyen varázsigét mondott el Innanának:  a legfelsőbb uralkodásra, a királyságra, a papi tisztségekre, fegyverekre, bírósági eljárásokra, írnokságokra, ácsmunkákra, a hangszerek és a zene tudományára, és a templomi szerelem művészetére vonatkozókat is.

És kedves olvasó látni lehet, hogy már ebben az időben is így működtek a dolgok,….egy szép fiatal nő bármilyen ostobaságra rá tudja venni a vénkecske férfijuhot…..

Az agyagtáblák szerint ugyanis :

Amikor reggel Enki felébredt Inanna már túl volt árkon-bokron, már Uruk felé járt „égi bárkáján” és hiba küldte utána Enki félelmetes fegyvereit, már nem tudott semmit sem megváltoztatni.

Inanna – más néven Istar - a későbbiekben szemet vetett Gilgamesre is, aki félig isten és félig ember volt, és i. e. 2900 körül uralkodott Urukban.

Egy csatából megtérve Gilgames:

„mosakodik tetőtől talpig, tisztálkodik forrás vizében…fölveszi a patyolat inget, ünneplőjét fölébe húzza, kendőket köt keresztbe mellén”

Meglátja őt felséges Istár s szépségétől gyúl szerelemre,

Szeress engem, ó, hős Gilgames! Éljünk férjként és feleségként!

Tied legyen ölem gyümölcse, enyém legyen ágyékod magja!

Ám az istennőt megelőzte hírneve, amely Gilgameshez is eljutott:

„Volt-e férjed, kit nem hagytál el? Volt-e szeretőd, kit nem csaltál meg?” kérdezte….

Majd felsorolta a balul végződött eseteket, és…… kikosarazta az istennőt.

Inanna azonban nem veszett el az istenek harcaiban és ármánykodásában sem, és végül:

Enki kisebbi fiát Dumuzit választotta a számtalan kérő közül férjének.

Így hatalomhoz is jutott…… és kiegyenlíthette a számlát Enkivel is.

Számtalan agyagtábla őrzi Inanna és Dumuzi szerelmét és civódásait.

És az is megtörtént, amire Inanna soha sem számított…..egyik csatából hazatérve férjét, Dumuzit mással találta ágyba bújva. Haragjában száműzte őt az Alanti Világba…….

A legismertebb sumér és akkád szövegek közé azok tartoznak, amelyek azt beszélik el, hogy Inanna – akkád nyelven Istár istennő - 

hogyan utazott az Alanti Világba, - hogy megkeresse és kiváltsa  az általa száműzött, de szívében mégis szeretett férjét.

Végül az istenek világáról még csak annyit, hogy a testvérek Enlil és Enki küzdelme folytatódott fiaik között. Nem más ez, mint a földi Ábel és Kain története az istenek szintjén.

Talán ezek a példák is mutatják a legfontosabb összetevőket:

az istenek emberi módon viselkedtek

de isteni módon halhatatlanok voltak

és így korszakokon át azonos istenek uralkodtak

a felosztott égi és földi területek fölött.

Ehhez megvolt az eszköztáruk, és fegyvereik is.

Évezredek teltek el, népek és birodalmak születtek és pusztultak el, de az istenek azonosak maradtak,…….csak a  nevüket változtatták meg az új népek.