A 12. bolygó...2. rész. A NEFILIMEK

A 12. bolygó…. 2 rész.  A NEFILÍMEK

A NEFILIMEK

Kedves Olvasók!

Tulajdon képen most közelítünk a történet elejéhez. A sumér feljegyzések az eddig tárgyalt isteneket Nefilimek -nek  az „égből lehullott” isteneknek nevezik.

Legfontosabb jellemzőjük, hogy szabadon közlekedtek a levegőben, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. És még ennél is fontosabb, hogy az égbe is feljártak, amikor csak akartak.

A feliratok, a domborművek és pecséthengerek a mai rakétákhoz hasonló fény-csóvát vető rakétákat örökítenek meg.

A Mariban végzett ásatások során előkerült Istár egy szobra is.

A gyönyörű, élethű szobor, a „vázát tartó istennő” szobraként közismert a régészetben…..

Fejét nem női kalap, hanem egy különleges sisak fedi, amin a mai pilóták fülhallgatóira emlékeztető kidudorodások vannak. Hátán szíjjak vannak keresztbe átvetve, amelyekkel egy dobozt erősítettek a nő tarkójára, a sisakhoz hátulról. A két vállán  a doboz súlyát még párnák is elosztják és tartják. A dobozból a hátán egy tömlő vezet le egészen a térd magassága alá.

Mai szemmel nézve már nyilvánvaló, hogy az istennőt egy űrruhában ábrázolja a szobor.

A sisak neve SU.GAR.RA amelynek szó szerinti fordítása „ami messze eljuttat a világűrbe”.

Maga Inanna mondja el, hogy Enlil adta át a ruházatot akkor amikor égi bárkájára szállt fel:

Felemelted a ME-t, kezedhez rögzítetted a ME-t, összegyűjtötted a ME-t, a melledre illesztetted a ME-t, stb.

Megkérdeztük Krizantént, hogy milyen elven működött a ME, ez a hajtómű, amely nyilvánvalóan alkalmas volt arra, hogy vele nem csak a távolságot hidalták át, de a világűrbe való kijutást is biztosították. 

Krizantén elmondta Lacinak, hogy ez egy fénnyel felgyorsított - levegő áramlással működő hajtómű volt, amelynek során a levegő nem melegedett fel…….

Ezt a mai civilizáció nem fogja felfedezni, és alkalmazni………

A tarkón elhelyezett készülék volt a hajtómű, és a háton végighaladó cső vezette ki az energiát. A kezében lévő edény az energia begyűjtő szerkezet volt.

Ez együtt a ME.

Maga az emberi test is tudott vele repülni, külön más szerkezet nélkül.

De voltak többszemélyes rakétáik, űrhajóik, helikopter szerű szerkezetek, ahol is négy oszlopon volt rotor-szárny. Ilyen helikoptert látott Ezékiel is, akinek látomását a Biblia is megörökítette.

Valamennyit használták, de nem mindenki, hanem csak azok, akiknek az istenek tanácsa ezt megengedte, és megadta a jogot erre. Ez is a hatalom része volt.

Sok más szobor ábrázolás is fenn maradt, és mindegyiknek jellemzője a sisakon elöl lévő nagy védő szemüveg is.

A későbbiekben a csúcsos sisak és a szemüveg jellegzetességeit ragadták meg az emberek az ábrázoláskor, és egyszerűsítették az istenekre vonatkozó jelet, ami a szemüveg rajzi vonalaira zsugorodott. Ez a jel láthatóan egy fekvő 8-as képét adja ki. Ilyen jelet használtak a hettiták és a későbbi minószi és mükénéi korban is.

És még egy híd a mai időkhöz.

Az eredeti sumér szobrok között nagyon sok ábrázolja az isteneket, amint egy csúcsos kamrában állnak. Ezek egyértelműen az űrhajók egyszerűsített ábrázolásai.

És ha körülnézünk akkor láthatjuk, hogy a keresztény szentek is ilyen falba mélyesztett kamrában állnak szinte minden templomban,….. ma is.

Az sem lehet véletlen, hogy a sztélék, ezek a hosszú, hegyes, égbe nyúló gránit oszlopok – amelyek évezredek óta hirdetik a hatalmasok cselekedeteit - olyanok, mint a mai rakéták.

Sumér nevük NA.RU , jelentése : felemelkedésre képes kő.

Ezt követően a könyv részletesen áttekinti azokat a domborműveket, pecsét hengereket, agyag táblákat, amelyeken a rakétákat, űrhajókat ábrázolják.

Nem csak Mezopotámiában, de egy távoli ország egyiptomi kormányzójának sírkamrájában is találtak egy festményt, amelyen egy rakétafej látható a datolyapálma ligetben. A rakéta törzse a föld alatt van egy mesterséges silóban, és a siló falát leopárdbőrökkel díszítették.

Gilgames a sumérok hős királya is TIL.MUN országába indult az élet vizének keresése közben. A szó jelentése: a rakéták földje.

De nem csak Gilgames, hanem a sumér királylisták szerint Kis városának 13. uralkodója Etana is feljutott Anu egébe.

Ez a történet a sumér irodalomban és történelemben közismert volt, és több agyagtáblán került elő az eset leírása.

És itt van egy mai kapocs, a szállító jármű a SAS volt, amely szintén egy silóból indult Etana-val. Majd részletesen leírja az agyagtábla, hogy miként látta egyre kisebbnek a Földet, amely végül eltűnt a szeme elől.

Röpült a sas egy berut,    …../ez egy földi idő egység alatt megtett út /….

Íly szóval szólott akkor Etanához:

Nézz le barátom: milyen lett a Föld?

Tekintsd a tengert a Hegy Házának partján!

A Föld, barátom, kis halomhoz hasonlít,

A tenger meg: víztartó dézsa……..

Azt pedig mindenki tudja, hogy napjainkban a SAS az Apolló 11. holdjáró űrhajó neve volt.

A későbbi időkben az ember testű „sasok” lettek az űrhajósok jelképei is az ábrázolásokban, ahol is rendszerint az élet fája mellett állnak, vagy az élet vizét, gyümölcsét tartják  kezeik között.

Ugyanígy a későbbiekben az istenek megjelenítése sokszor a szárnyas emberalakhoz kötődik.

A kőbe és agyagba írt jelek a rakéták és a fokozataik, az űrhajók ábrázolását is tartalmazzák.

Maga a sém szó pedig: rakéta, űrhajó jelentéssel bírt eredetileg.

Ilyen összefüggésben a sém népe: a rakéták népét jelöli.

A Bibliában is benne van a Nefilímekre való  hivatkozás – dacára a fordítások torzítása ellenére – a Teremtés Könyvében a hatodik fejezetben ez van írva:

Látták az istenek fiai

Az ember lányait, hogy szépek,

És vettek maguknak feleséget

Mindazok közül, akiket választottak.

A nefilimek voltak a földön

Azokban a napokban és azután is,

Midőn az istenek fiai jöttek

Az emberek lányaihoz

És ezek szültek nekik.

Ők ama hősök, kik ősidőktől fogva híresek voltak:

A sém népe.

Egyre  nehezebb lesz a teológusok dolga, amikor a Biblia ilyen sorait kizárólag allegorikusan kívánják magyarázni.

A nefilim szó sémi gyökere a NFL „levetettnek lenni”vagyis azok akik: levettettek a földre.

Nem minden bibliai szakértő zárkózott be a ködös allegóriába.

Malbim, egy múlt századi neves zsidó biblia-szakértő munkájában leírta, hogy ő is megfejtette és felismerte a nyelvi gyökereket, és szerinte is a nefilimek: „olyan istenségek fiai voltak akik az égből érkeztek a földre és az emberek lányai közül vettek feleséget maguknak: leszármazottai között megtaláljuk a hősöket, a nagyhatalmúakat, a hercegeket, s a királyokat”.

A 12. bolygó

Maga a fizikai alap kezd kibontakozni akkor, amikor a 12. bolygó történetét állítjuk figyelmünk középpontjába.

A könyv levezeti Kopernikusz 1543-ban közzétett heliocentrikus világképe előtti állapotot. Ebből látni lehet, hogy Aratosz –görög filozófus - i.e. III. században leírt verses művében szerepel a 12 állatövi csillagkép leírása, amit Szent Pál is ismert, mert idézett belőle.

Ebben olyan állapotban írja le az égi csillag-képet, amely Mezopotámiában i.e. mintegy 2200-ban volt megfigyelhető. Ezt ugyanis a mai szakértők már vissza tudták pörgetni a számítógépes modellezés segítségével. 

 A megfejtett agyagtáblák tartalmából egyértelműen látni lehet azt, hogy a későbbi korok egyre kevesebbet tudtak a csillagászatból, mint az elődeik, és a maradék tudásukat is az elődöktől merítették.

Maga a Biblia is tele van csillagászati utalásokkal, és jelképekkel. József tizenkét égitesthez hasonlítja magát és testvéreit, Jákob pedig az állatöv tizenkét csillagképével azonosította tizenkét fiát, amikor megáldotta őket.

A kiásott agyagtáblákon számtalan csillagászati és később asztrológiai szöveg került elő. Ebben már a csillagok és a bolygók hatásait vizsgálják a földi eseményekre vetítve.

Az agyagtáblákról szerzett közvetlen ismertek  alapján George Sarton professzor munkáiban levezette, hogy a későbbi görög és római csillagászok azért tévedtek, mert áttértek egy geometriai rendszerre, amellyel a világot kívánták leírni.

A korábbi káldeus csillagászok viszont – Babilonban -  a sumér hagyományok alapján matematikai eljárásokat, képleteket használtak.

Nem a saját megfigyeléseik alapján végezték a számításaikat sem – bár ilyen megfigyeléseket is végeztek – hanem az ősi sumér táblázatokat használták, és azokon nem változtattak.

Ennek alapján tudták előre kiszámolni a hold és a napfogyatkozásokat, stb. pontosan. 

Legfontosabb feladatuk a pontos naptár készítése volt, amelynek segítségével meg tudták mondani az ünnepek, stb. időpontját.

Ez adta meg a lehetőséget az istenekkel való kapcsolat felvételre….stb.

A kutatók megtalálták az első naptárt, amiből a többi levezethető.

A sumérok újév napja a Nap és a tavaszpont kereszteződésekor következett be.

Dungi – Ur egyik királyának uralkodása alatt -  i.e. 2400-ban leírt agyagtáblán rögzítették, hogy az újév időpontját már 2000 év óta, vagyis i. e. 4400-ban így határozták meg.

Ismerősünk Assur-bán-apli Ninive királyának könyvtárából kiásott 25000 agyagtáblán szereplő csillagászati leírások alapján a mai kutatók teljes biztonsággal azonosítani tudták a i.e. III. évezredben leírt csillagokat, vagyis a Nagygöncölt, a Sárkányt, a Hattyút, stb.

A kutatások során fény derült arra is, hogy az európai kultúra által a görögöknek tulajdonított 12 állatövi csillagkép sem görög „eredeti” hanem a suméroktól átvett, és átkeresztelt megnevezés csupán.

Maga a zodiákus szavunk a görög zodiakosz küklosz „állatöv” szóból ered. A sumérok ezt UL.HE-nek, „ragyogó nyáj”-nak nevezték.

Mindezek alapját pedig a 12 főisten, ehhez kapcsolt 12 állatövi csillagkép, és a 12 bolygó a Naprendszerben, valamint a 12 hónap, stb. adta meg.

És ismerték és megjelenítették a 12. bolygót, amit szárnyas bolygóként, a legfőbb hatalom megtestesítőjeként jelöltek.

Teremtés legenda

A következőkben a könyv részletesen elemzi azt a teremtés történetet, amely a sumérok által rögzített leírás babiloniai átírásaként találtak meg a Ninive-i könyvtárban, és Marduk dicsőségét hirdeti.

A teremtés legenda szerint a kezdetekkor a világűrben még nem voltak „istenek” - vagyis bolygók, -  még nem nyerték el nevüket, még nem volt kijelölt „sorsuk”, vagyis keringési pályájuk,……

Csak 3 égitest létezett:

APSU, a kezdettől létező, …vagyis a Nap, és párja

TIAMÁT „az élet úrnője”, a vizek úrnője.

És vizeik  „egybemosódtak” és isteneket vagyis bolygókat nemzettek és szültek.

Velük együtt létezett „a megszületett”, a Merkur is.

/Bár ezt mindenki tudja, ….de mi emberek hajlandók vagyunk elfelejteni időnként azt, hogy a Teremtő szellemi lény, …. és minden, általa létrehozott „bolygó” is szellemi lény elsősorban,… ha úgy tetszik, akkor istenek, akik cselekednek, és akiknek akaratuk van….. és csak azt követően anyagiak, ami látszik is…..és amelyek sorsát ugye a „külső történés” alakítja olyanná, amilyen……./

Az idők során először a Mars és a Vénusz született meg, majd a Jupiter és a Szaturnusz, végül az Uránusz és a Neptunusz.

A Plútó a Szaturnusz mellett volt, annak a holdja volt.

Az isteni-testvérek azonban „rakoncátlankodtak”, össze-vissza szaladgáltak és háborgatták a szülők nyugalmát,…. vagyis pályájuk sok hibával működött, még nem volt kialakulva a teljes egyensúly. „Veszélyeztették Tiamát hasát”.

A szülők elhatározták, hogy megrendszabályozzák a pályájukat.

Ezen felháborodtak és összeszövetkeztek a testvérek, és Neptunusz valamilyen „álom-öntést” hajtott végre, energiát bocsátott ki, amelynek hatására a Nap és Tiamát mozdulni sem tudott. Ezt kihasználva Neptunusz „elvette teremtő erejét” a Napnak és Tiamát-nak, és nem tudtak többé új energiát és anyagot kibocsátani, vagyis új bolygót világra hozni.

Közben a Sors házában, a Végzet csarnokában isten született, az istenek legbölcsebbike.

A Mélység szívében jött világra Marduk.

Ez a legfényesebb ragyogó égitest:

amelyet Neptunusz vonzott magához a mélységből, és pályáját megváltoztatta. Amikor az Uránuszhoz közeledett, akkor annyi anyag szakadt ki belőle, hogy 4 hold alakult ki a Marduk körül, amelyek mint forgószél kavarogtak a bolygó mellett. Ezután a Jupiter ragadta meg, vagyis térítette beljebb a Naprendszer belső tartományai felé.

Tiamát ettől nyugtalan lett – vagyis keringésében zavarok támadtak – és 11 kisebb hold szakadt ki belőle, amelyek koszorúként vették körül.

A legnagyobbnak, Kingu-nak önálló keringési pályája is lett a Nap körül, amit Tiamát „jelölt ki”.

Ez felháborította a többi istent, vagyis a bolygókat, hogy Tiamát önálló pályát adott a saját holdjának, és ezzel isteni rangra, bolygó szintre emelte azt, holott erre senki sem hatalmazta fel. 

A bolygó testvérek ezt nem akarták tűrni, és elhatározták hogy leszámolnak Tiamáttal. De egyiknek sem fűlött a foga az összeütközéshez.

Szaturnuszank támadt az az ötlete, hogy az új fényes bolygót, Mardukot kell felkérni a feladatra. Szaturnusz az addigi holdját….vagyis a Plútót …… küldte a többi bolygóhoz, és az  hírül vitte, hogy Marduk olyan feltétellel vállalja el a feladatot, hogy ha ettől kezdve az ő pályája lesz az első az égi istenek között, vagyis a Naphoz közelebb kering a többieknél.  A bolygó testvérek ebben egyet értettek és pályájuk –tömegük hatására Marduk a megfelelő pályát foglalt el, vagyis épp Tiamáttal szemben haladt. További 3 holdat bocsátott ki magából, ezek a Gonosz Szél, a Forgószél, és a Hasonlíthatatlan Szél.

Az összeütközés a 7 szél és Tiamát között megtörtént, és azok legyőzték, ketté szakították Tiamátot, anélkül, hogy Marduk-nak saját magának kellett volna összeütköznie. E helyett a holdak által szétszakított Tiamátba belelőtte fényes nyilát, vagyis energia mezejét, és ezzel semlegesítette annak önálló erejét, és Tiamát önálló mágneses,- és energia mezői megszűntek.

A könyv kitér arra, hogy hogyan vágta ketté Tiamát élettelen testét az újabb fordulatkor Marduk, és ebből született a Föld és a Hold.

A Föld Tiamát eredeti vizét hozta magával, és ettől lett az élet bolygója. Az ütközéssel Marduk mindkettőt új,- Nap körüli pályára állította…..

És Kingu lett a Föld holdja, akitől elvette az éltető erőt, és vizet, és halott kísérővé zsugorította,  fokozta le.

A KIN.GU kifejezés értelme „ a legfőbb hírnök” a sumér nyelvben, ebből lett a lefokozás után DUG.GA.E, vagyis „ólommal telt edény”.

Maga a Biblia is ismeri a történetet, és soraiban felidézi az ősi időket, amelyben a dicsőséges uralkodó, az Örökkévaló legyőzte a Gőgöset, a vizek urát. A Biblia- tudósok szerint az ott alkalmazott szavak értelme és eredete ide, a sumér legendára vezethető vissza, és Tiamát-tal azonos.

Tiamát maradék részéből pedig „fényes karpántot” kovácsolt az égen.

Ezzel ketté választotta a Nap körüli un. belső és a külső bolygókat, vagyis létrehozta a kisbolygók övezetét.

Az első összecsapás után Tiamát  11 holdja pedig menekülni kezdett Marduk elől, reszketek a leírás szerint és  vissza fordultak útjukon, hogy megszökhessenek. De Marduk hálót vetett rájuk, és uszályába fogta azokat, és összetörte őket, majd magával cipelte a messziségbe.

Ezek lettek az üstökösök.

A könyv szerint ez a magyarázat sokkal érhetőbb és „tudományosabb” minden eddigi elméletnél. Ugyanis eddig még senkinek sem sikerült megmagyarázni, hogy miért ellentétes irányba forognak a Nap körül az üstökösök a bolygókhoz képest. Pályájuk miért nem a bolygók pályájával azonos, közel kör alakú,  hanem hosszú ellipszis.

Mivel Krizantén tanításából tudjuk, hogy hogyan jött létre az anyag az első teremtés végén,- a bukott első teremtett szellemekből,….. majd a másodteremtés során a Föld az Emberszellemek munkája nyomán, és a Nap is ennek a folyamatnak a részeként…- és legyen világosság- , ezért látható, hogy nem a sumér teremtéslegenda szerint történt ezek létrejötte..

Ezt bárki elolvashatja a Krizantén üzenetekben, és az abból készült előadások anyagában is.

De a Nefilimek szerepe ettől még nem világosodott meg, ezért megkérdeztük Krizantén, aki Lacinak elmondta, hogy:

A Nefilimek a Teremtő által létrehozott Emberszellemek közül valók.

Feladatuk ugyanaz volt, vagyis a másodteremtés során a Föld és az Ember megteremtése.

Tudjuk, hogy ez évmilliárdok alatt zajlott le.

Ennek során a megteremtett ember leányainak szépsége a későbbiekben sok Emberszellemet arra indított, hogy azokkal párosodjanak.

Ez a folyamat a Nefilimeknél is elindult.

De az özönvíz miatt a Földet elhagyták, és már nem is tértek oda vissza tömegesen, hanem fenn maradtak a szellemi létben.

Így végül is nem buktak el és nem kellett elkezdeniük a földi élettel járó inkarnációk sorozatát, mint a bukottaknak.

De  nem is emelkedtek fel, mint azok az Emberszellemek, akik teljesen hiba nélkül hajtották végre a feladatot, és a Föld és az Ember megteremtésének befejezése után Őrzőkké vagy Ember Istenekké váltak.

A fél-bukás -  fél eredménnyel járt.

Arra kaptak jogot, hogy egy új bolygót hozzanak létre saját erejükből.

Ez lett a Marduk.

Ennek következtében saját bolygó teremtő  tapasztalattal is rendelkeznek.

Mivel saját maguknak készítették el az új bolygót, ezért ez egy szellemi bolygó lett, és nem alakult ki állandó – a fizikai síkon jelen lévő és látható – fizikai formája, megjelenése.

A Nefilimek szellemi lények, vagyis nem anyagi lények, nem földi emberek.

Ahogyan azt már az V. előadásban leírtam – Krizantén elmondta, hogy:

A Nefilimek olyan szellemek, akik saját akaratukból – a végrehajtandó feladat érdekében – fizikai szintű testet is tudtak,- és tudnak létrehozni, és abban megjelenni, és dolgozni, élni.

Feladatukat a Teremtő abban határozta meg, hogy a szükséges időközökben az Ember és a Föld fejlődését segítsék elő, és arra legyen gondjuk.

Ezért – ahogyan az V. előadásban olvasható – időnként bolygójuk fizikai megjelenését is előidézték – saját szellemi testük forgásának felgyorsításával, vagy lassításával – a megfelelő rezgésszámot előállítva.

Így a Marduk néha megjelent a Naprendszer térségében, később pedig eltűnt abból. Ők maguk alkotják a bolygó „anyagát” is, ha arra szükség van.

Így a Marduk esetenként a fizikai síkon van….., de általában nincs ott.

A tényleges munka ebben rögzült a Nefilimek részére, akik egy külön kasztot képeznek jelenleg is – hasonlóan mint az őrangyalok – és nem is vesznek részt a továbbfejlődés láncolatában.

Ezen a meglévő szinten,- és ebben az Univerzumban vannak rögzülve.

Azt is tudták a Nefilimek, hogy szellemként nem párosodhatnak az alacsonyabb rezgésű emberekkel, de ezt a szabályt nem mindegyikük tartotta be, ahogyan azt az agyagtáblákon  is leírták. Nyilván az elbukottak sokkal kisebb létszámot jelentettek, mint az el nem bukott Nefilimek tömege, ezért tudtak fennmaradni ilyen formában. 

Ez  - az alacsonyabb rezgésű személlyel való párosodás tilalma, mint alapszabály - ma is érvényes.

Nem egy – félig – felemelkedett ezoterikus  mai földi „mester” felejtkezett el erről a törvényről….és lőn soronkívüli halála…..

Ezt a tudást a későbbi időkben az egyes földi civilizációkban a papok vették át magukra vonatkoztatva, és ebből vezették le a papi nőtlenség tézisét, mivel magukat magasabb rendűnek tartották az átlagos embereknél.

Krizantén elmondta, hogy a Nefilimek a suméroknak nem adták át a teremtéstörténet valós leírásához a szellemi okokat,  és a folyamatokat,…… és arra sem tanították meg őket, hogy ők milyen szerepet töltöttek be a Föld és az Ember megteremtésében.

Csak azt adták át, hogy minden változás csak felülről, a Teremtőtől indulhat ki, és azt, hogy ezek a változások - csillagászati köntösben - így látszottak az égen.

Az égi okok fizikai síkon megjelenő történéseit,….. a teremtés tényleges leírását már a sumérok „találták ki”,…….. kikövetkeztették.

Ha a Marduk a Naprendszeren kívülről jött ide,….. akkor az csak így történhetett. Ez lett az agyagtáblákon leírva teremtés történetként. 

Láthatjuk, hogy az akkori emberek, a sumérok egyáltalán nem voltak híján a logikai készségnek, és  nem voltak buták. Maga az egész történet nagyon logikus, egymásra épülő, és látszatra hézagmentes. Még a szerzőt is arra indította ez a teremtéstörténet, hogy a csillagászatilag ma még megmagyarázatlan kérdésekben a sumér változatnak adjon „igazat”, elsőbbséget.

Nyilvánvaló, hogy mi is csak Krizantén tanítása alapján tudjuk elmondani a helyes megfejtést.

Krizantén azt is elmondta, hogy :

A Marduk ebben az Univerzumban létező olyan szellemi bolygó, amely a feladatok ellátása érdekében a naprendszerek között „vándorol”.

Az Univerzumon belül átemelkedéssel közlekedik az egyik naprendszerből a másikba, de egyébként egyhelyben is állhat.

Nem kell keringenie a Nap körül, és nem kell 3600 évenként visszatérni, hanem szintemelkedéssel közlekedik.

Ezért is jogosan vetődik fel, hogy akkor honnan jött a 3600 éves periódus  gondolata……

Krizantén elmondta, hogy:

Egy teremtési civilizációs ciklus 7200 év, és ennek a felét látták a sumérok, amikor már a Nefilimek jöttek. Ez a 3600 éves periódus tartalma.

Az üstökösöknek sem az a feladatuk hogy az emberi sorsfordulókat előre jelezzék, hanem:

Az univerzumok között járva az üstökösök szállítják a megfelelő helyre a szükséges szellemi erőket,….

Az üstökös a csóvájának megjelenésekor „ég” -  mint a fa a tűzön – ilyenkor szabadul ki az anyagból a már felszabadulásra váró szellemi erő.

Az üstökösök azért mennek szembe a bolygók keringési irányával, mert a másik feladatuk a szellemi szemét begyűjtése, és elszállítása, és ezt csak ilyen mozgással lehet intenzíven, eredményesen felvenni a térségből, és elszállítani.

A Kisbolygók pedig a holdakhoz hasonlóan a szemét lerakó és begyűjtő feladatot látják el.

Viszont megkérdeztük, hogy hogyan alakult ki a Föld körüli kisbolygó övezet, és az üstökösök????

Ezek kialakulásához van köze a magyar eredetű szellemek bolygó robbantásának?

Krizantén elmondta, hogy:

Igen, a magyar eredetű szellemek a Tiamátot robbantották fel, és ebből lett a kisbolygó övezet.

Az üstökösök pedig az Univerzum küldöttei, a Marduk segítői.

Amihez nem kell a szellemi bolygó saját megjelenése – például, új információt és energia mintát küldeni, a szemetet összeszedni, stb. akkor a szellemi bolygó – mint pl. a Marduk - elküldi az üstököst.

A szemetet begyűjti és elviszi az üstökös, majd átlép egy másik Univerzumba, és ott a rendes teremtéshez mint anyagot használják fel az átvitt szemetet.

A Nefilimek már elvesztették a tudásuk eredetére vonatkozó információt, és így a teljes tudást is.

Már nem tudtak úgy megjelenni, mint a teremtés elején az Ember Szellemek. Ezért mielőtt az emberrel találkoztak volna már át kellett alakulniuk, hogy úgy tudjanak megjelenni, mint az emberi testben lévő istenek.

Ahogyan a Marduk bolygót is maguk teremtették meg a fizikai síkon, úgy az „űrhajót” is meg kellett teremteni.

Ezek azonban nem űrhajók voltak, hanem MERKABÁK.

Ha mondjuk 10 Nefilim akart megjelenni a Földön, akkor a másik 10 önmagából létrehozta a Merkabát, ami űrhajó formában jelent meg.

A Merkaba egy organikus energia „szerkezet”, amibe az adott szellemek bele vannak épülve. Ez jelent meg fizikailag.

A sumér teremtéstörténet szerint Marduk sorsa pedig az lett, hogy 3600 évenként vissza kell térnie a csata színhelyére.

 A legfontosabb összegezés pedig az, hogy így jött ki Naprendszerünkben darabszámra a 12 égitest, amelybe a sumérok beszámították a Napot és a Holdat is.

Vagyis a 12. bolygó a Marduk, amely a továbbiakban a rajta élő Nefilimek ténykedése miatt lesz a főszereplő.

Az Égi királyság….

Ezt követően az Égi királyság címmel a könyv először a 12. bolygó, Marduk keringési pályájával, idejével, fényességével, győzedelmes égi munkájával és dicsőségével foglalkozik.

Levezeti a sumér teremtéslegenda későbbi megjelenését a Bibliában, és az ókori más népek teremtés történeteiben is.

A Marduk legfontosabb tulajdonoságát maga a  naprendszeren belüli keringése jelentette – a sumérok tudásában -,  amelyben 3600 évenként tér vissza a Nap közelébe.

Ilyenkor keresztezi a többi bolygó pályáját.

Ezért az ékírásban a  jele, a KERESZT lett, ami a „találkozások bolygója” és Anu és „isteni” tartalmat is jelentette.

És itt van egy újabb mai kapcsolat:

Jézus jele is a kereszt, amely megegyezik a sumér formával.

Az egyenlő szárú kereszt, és nem a kivégző eszköz….

Ez az azonosság csak formai.

Krizantén tanításából tudjuk, hogy:

A kereszt tartalmi fontosságát az adja meg, hogy annak középpontjába helyezkedve tudja az Ember a földi életben egyszerre látni és érezni a vízszintes és a felette lévő szintek információit, energiáit.

A képírásos rendszerekben pedig Marduk a szárnyakkal ábrázolt kör, vagyis a szárnyas bolygóként jelenik meg.

Valamennyi ókori nép a 12. bolygó megjelentését kiszámítható,- előre megjósolható,- nagy megrázkódásokkal járó,- új korszakot hozó- égi jelként tartotta számon.

Útján – amikor a Jupiter pályáját elhagyta – esőzések, áradások, földrengések kísérték. Ez váltakozott békés és bőséget adó időkkel.

Legtöbbször gyönyörű fényét, ragyogását dicsérik a sumér szövegek, amely még nappal is látható.

Három ponton is rögzítik az agyagtáblák a földi megfigyelhetőségét, illetve azt,  hogy onnan hogyan látható.

Először a Merkur pályája mellet tűnik fel, majd a Jupiter mellett halad el, és:

Végül a kisbolygó övezetben áll meg- vagyis megérkezik a keresztúthoz - amit Nibiru néven neveznek.

Ez a fordulópont, ahonnan kezdve már távolodik a Naptól.

Ez a leírás azonban azt is tanúsítja, hogy a sumérok látták ezt a folyamatot, és nem csak kitalálták. Nyilván a fizikai síkon a Marduk – földi feladatának ellátása közben – látható volt, és az űrhajókkal való le és felszállás is látható volt.

Megkérdeztük Krizantént, aki Lacinak elmondta, hogy ……..úgy van, ahogyan ezt a sumérok leírták:

A Marduk már a Plútó távolságában anyagi szinten látható volt, ott fénylett, és végig vonult az égi pályán, a Mars mellett, a kisbolygók övezetében pedig megfordult, és már távolodott is. Fénylett, nagy volt, stb. ahogyan azt az agyagtáblákon leírták……

A könyv szerzője szerint a mai tudomány még  nem találta meg a Mardukot. Ennek oka az, hogy Naptól való távolsága olyan óriási, ami miatt a kontakt megfigyelése lehetetlen a mai eszközökkel. Valószínűleg matematikai számításokkal lehet majd először megfigyelni, amire már volt utalás, egy- a Halley üstökös pálya-rendellenességével összefüggő számítások alapján.

Ahogyan ezt fent levezettük……nem ez a fizikai megfigyeléssel összefüggő kudarc igazi oka, hanem az, hogy:

Nincs mit megtalálni, felfedezni,…

Amíg a Marduk nem kap újabb Föld körüli feladatot.

Krizantén már korábban elmondta, hogy újabb megjelenése 2101 év végén, a dimenzió váltáskor várható, mivel ezzel kapcsolatban:

Segít a Föld és az Ember felemelkedésében.

Az eredeti sumér és mezopotámiai szövegek azonban egyformán 3600 évet jelölnek meg keringési időként. Ennek írásjele egy szabályos kör, amely egyben a „teljes ciklus” , a „tökéletes kör”, a SÁR mint a bolygó jelzője „ a legfőbb uralkodó” jelentéssel is bír, amellett, hogy a 3600 év piktogramja is egyben.

Ezt követően  a bolygók és az istenek megnevezése, és idejük számbavétele következeik a könyvben.

Az egyik agyagtábla szövegéből ismert babiloni tudós,- csillagász,- pap  - Béroszosz  - 10 uralkodót sorol fel, akik a Vízözön előtt uralkodtak a Földön. Alexander Polihisztor a káldeusok 10 királyának történetét 120 SÁR-ban határozza meg, vagyis 432 ezer évben.

Arisztotelész tanítványa, Abüdénosz szerint a Föld első királya Alorosz volt, aki 10 SÁR-ig uralkodott.

A sumér táblák szerint 5 városba szállt alá a királyság az égből, és  Eriduban az első király 28000 évig uralkodott.

Majd felsorolják a vízözön előtti városokat és uralkodókat.

És a könyv összekapcsolja az uralkodókat a Marduk bolygóról jött Nefilimekkel, és így teremti meg a logikai egységet a bolygó keringési ideje és az uralkodók „szolgálati ideje” között.

„Nyilvánvaló”, hogy a Mardukról a földközeli állapotban tudtak a Nefilimek átjönni űrhajóikkal a Földre, és ennek lehetőség a Marduk keringési idejével van egységben.

A továbbiakban a szerző a Föld élővilágának kialakulását is a Marduk „munkájához” köti.

A könyv azt fejtegeti, hogy az élet csírája a Tiamattal történt összeütközés közben került át a későbbi Föld anyagába, azt mintegy beoltotta. Mivel a Mardukon az élet és az ottani ember fejlődése – a szerző számítása szerint mintegy 45 millió évvel - korábban indult el, mint a Földön, így természetes, hogy az fejlettebb, és azt átadta a földi életformák kialakulásához, létrehozásához.

Ismerve Krizantén tanítását mi tudjuk, hogy ez nem így történt.

Nyilván a szerző is azért „kényszerült” ilyen elmélet kidolgozására, mert a Föld és az élet kialakulását nem Isten bevonásával vezette le, hanem helyette a 12. bolygó töltötte be ezt a teremtő szerepet gondolkodásában.

Mi tudjuk, hogy magát az élet keletkezését sem lehet Isten nélkül igaz módon megmagyarázni és elbeszélni sem.

A sumér teremtés legenda sem hagyta ki az isteni szerepet, csak azt az általuk közvetlenül látott és megismert „égből lehullott istenek” személyével töltötte be.  A suméroknál ez érthető és elfogadható is.

Az űrhajók leszállása…

A 9. fejezetben a könyv a földre való leszállás témáját dolgozza fel.

Ebben olyan érdekes témákra világít rá, mint a bolygók száma és számozása.

Nyilvánvaló, hogy a sumérok és az őket követő ókori népek nem látták a Plútót, és a többi külső bolygót, de tudtak róla.

A tudósok azonban ezt a tudást nem ismerik el, és azon töprengenek, hogy Lagas uralkodója Gudea által agyagtáblára írt állítása …..miszerint „az égi 7 azonos 50-el” mit is jelenthet.

Holott ezt a talányt – ha elfogadom a Nefilimek létét és tudását – egyszerű megoldani a szerző szerint……

Vagyis az égen a 7. bolygó, a Föld azonos az 50 számmal „jelzett” istenség, Enlil bolygójával.

Természetesen ebben a válaszban az is benne van, hogy aki a Föld bolygót 7. bolygóként veszi számba, az nyilvánvalóan a Naprendszerhez kívülről közelített, és így számolta meg azokat.

A sumérok a többi bolygót is jelképekkel helyettesítették be, pl. a Vénuszt egy nyolcágú csillagként ábrázolták rendszeresen – mivel a nyolcadik a sorban.

Az agyagtáblák megőrizték az újévi ünnepségek lefolyásának rendjét is. Ekkor  megelevenítették a Föld létrejöttét, vagyis Marduk, a 12. bolygó csatáját Tiamáttal, és győzelmét.

A 12  napig tartó babilóniai ünnepség sorozat minden részletében felidézte az égi történéseket, és szigorú rend szerint megszemélyesítették, és színdarab szerűen eljátszották az egész esemény sorozatot.

A 12 istenség – a 12 bolygó megszemélyesítésével – az ünnepség főszereplői.  Ekkor az „istenek” elhagyták egy bárkán utazva a „házukat” – vagyis a templomukat – és körbe utazták a várost, majd az ünnepség végére visszatértek oda. A lakosság pedig örvendezett és lakomát rendezett a tiszteletükre.

A szerző rávilágít arra, hogy az egyes bolygók „házának„ elnevezése a Nefilimek űrbeli útját jelképezi. Így a Földre való megérkezés és leszállás jelzője BIT AKI TU. „a földi élet építésének háza” az ide beérkező Marduk jelzője pedig „a pihenés házának ura”.

De a többi bolygó „házának” elnevezési is ebből a nézőpontból érthető.

A belső bolygókat elérve – a négy belső bolygó térségét együtt – UL.HE-nek nevezték, ami annyit tesz „ az összezavarodás zónája”.

Természetesen a történészek korábbi eszközével, az „ásóval” ennek nem lehet kideríteni az értelmét.

A mai űrhajózási tapasztalat azonban rávilágít arra, hogy a Napkitörések és a Hold felszínéről visszaverődő infravörös sugárzásban időnként bekövetkező változások „becsapják” a műholdakat, elnémítják azokat, stb…vagyis összezavarják a kommunikációt.

A Plútó mellett még a Mardukon tartózkodtak a nefilimek, de a Neptunusznál már az űrhajón voltak. A Neptunusz - a Supa - mellett volt az IRU, a „hurok”, ami felgyorsította az űrhajót. A Szaturnusz rendszeresen veszélyt jelentett az űrhajóra – egy balesetet is megörökítettek a feljegyzések - , de a Jupiter térségében  már fellélegeztek. Itt öltötték fel az űrruhát is.

A Jupiter jelzője SZAG.ME.GAR volt….. „a hatalmas, hol felöltik az űrruhát”.

Az egyik pecséthengeren a szárnyas korongként ábrázolt űrhajó a Mars mellett halad el, amikor felveszi a kapcsolatot a Földi állomással.

Az űrhajó két oldalán olyan napelem táblák láthatók, amilyent a mi űrállomásunkon használunk a Nap energiájának villamos energiává való alakítása céljából.

De találtak a ninivei királyi könyvtárban egy olyan kör alakú agyagtáblát is, amit ez ideig egyáltalán nem tudtak értelmezni. A szerző részletesen rávilágít arra, hogy az itt ábrázolt vonalak, nyilak, szavak egy űrhajó részére tartalmaznak utasításokat a leszállás végrehajtására.

Természetesen az 1800 évek végén, és az 1900 évek első évtizedeiben a témával foglalkozó régészek, kutatók nem tudtak mit kezdeni a jelekkel, és a szavakkal sem. Azt értelmetlennek minősítették.

A továbbiakban a könyv a 9. fejezetében a földre-szálás helyének kiválasztását dolgozza fel részletesen.

Ebben a szerző szerint a legfontosabb szempontok az alábbiak voltak:

a bőséges ivóvíz,-

a könnyű vízi szállítás lehetősége,-

az öntözéses mezőgazdaság feltételeinek jelenléte,- és a

bőséges, könnyen felhasználható energia elérhetősége.

Ezeket az igényeket csak Mezopotámia, a Perzsa öböl térsége tudta biztosítani. Ezért esett a választás erre a helyre, ezért itt lett az Édenkert.

A többi feltétel másutt is megvalósult, de csak itt volt könnyen elérhető a kőolaj összes származéka.

Külön kiemeli a szerző, hogy a sumérok 8 szóval,- külön fogalommal jelölték az egyes kőolaj származékokat.

Összehasonlításként: Az ókori egyiptomi nyelv csak 2,- és a szanszkrit  3 fogalmat ismert ebben a témában.

Ezért az Indus és a Nílus völgyének benépesítésére csak később – a sikeres földi mezopotámiai berendezkedés után – került sor.

Krizantén elmondta, hogy itt a bőséges kőolaj származékok felhasználásával mindent meg tudtak csinálni, amire szükségük volt.

Az olaj volt mindennek az alapja.

Amint láthatjuk ide szállították a fémeket is, ami a fegyverek gyártását is lehetővé tette.

Természetesen fegyverekre csak itt volt szükségük, a Földön kívüli léthez nem kellett.

A fegyverek és az többi rakéta és repülő technika titkait nem adták át az embereknek.

A Biblia is kellemes klímájú tájnak írja le az Édenkertet, ahol az Örökkévaló szívesen sétálgatott délutánonként, hogy a hűs szellők felfrissítsék.

Az Éden szó az akkád edinu –„síkság” szóból ered.

Az Örökkévaló fogalma alatt pedig a sumérok Enlilt értették, aki  egyébként az égben tartózkodott rendszerint.

A Biblia sumér eredete miatt érthető, hogy:

Az akkori emberek az Örökkévaló fogalmát átvéve -magát a Teremtőt is ilyen emberként képzelték el.

Valószínűleg az első időkben – amíg nem rendezkedtek be a földi leszálláshoz szükséges irányító eszközökkel – a Perzsa öböl vizében landoltak az űrhajók. Erre utalnak az első leírások, amelyek a Nefilimek űrhajóit „égi bárkáknak” a vízből kibukkanó űrhajósokat pedig „hal-embereknek” nevezik.

A fent is hivatkozott babiloni Béroszosz lejegyezte az Óannész-legendákat, amelyben a

„Babilon partjain túl fekvő Erütriai-tengerből bukkant fel Óannész, akinek a külseje a halakhoz hasonlított, de a halfej alatt emberi fej volt, s az uszonyok emberi végtagokat rejtettek. Hangja és beszéde is emberi volt”

A tengerről a Perzsa öböl partjára vitt az útjuk, ami ekkor nagy kiterjedésű mocsárvidék volt.

Az Istenek városai…

A könyv 10. fejezetében az istenek városait, létrehozásukat vizsgálja meg.  Az agyagtáblák felsorolják az első városok nevét, és azt is, hogy melyik istenség volt a védnöke.

Az első város E.RI.DU lett, a mocsár szélén, jelentése a „távolba épített ház”.

A vezető szerepet pedig nem más, mint Enki töltötte be „a szárazföld ura” másik névén É.A „kinek hajléka a víz”.  Elrendelte a kis folyók tisztítását, a mocsarak lecsapolását.

Az „Enki és a Világrend” című elbeszélő költemény az egyik legjobb állapotban megmaradt szöveg, amely 375 pontosan olvasható sorban beszéli el a hőstetteket. Leírja, hogy hogyan tisztította meg a mocsarat, a Tigrist és az Eufráteszt csatornával kötötte össze. Kedves helye lett a mocsár, ahol szívesen hajózott és halászott.

Az első város megalapításakor –a feltételezés szerint -  egy nagy jégkorszak volt a Földön, ami évezredek alatt megváltozott, és enyhülés következett be. Úgy 430000 évvel ezelőtti időben a felmelegedés csapadékosabb, melegebb időt hozott.

Ekkor került sor a másodi város, Larsza megalapítására.

Ez Enlil városa lett, aki az égből figyelte és irányította eddig a dolgokat.

Ettől kezdve innen irányította Nippur felépítését, amely az  – „ég-föld kötelék” nevet és feladatot látta el. Ennek felépítése 6 sár-on át, vagyis 21600 évig tartott az agyagtáblákban megörökített szövegek szerint.

Fennmaradt egy Enlilt és hitvesét dicsőítő himnusz, amely szerint Nippurban Enlil felszerelt egy „rettentő szem”-et, amely az ország mélyét fürkészi, és egy „rettentő fénysugarat” ami az országra rávetül. A város „karja hatalmas háló” amelynek közepén egy „sebesen repülő madár lapul”. Nippur közepén állt egy pillér, hogy Enlil „ az égbe juttassa szavát”, vagyis egy adótorony a rádió kapcsolathoz.

Maga az EN.LIL megnevezés is a rádió kapcsolathoz, a szavakhoz köthető inkább, és ezt támasztja alá a megjelenítésére szolgáló piktogram, amely a mai radar állomások hálóira emlékeztet.

A rakéták, az űrhajók azonban nem itt, hanem egy újabb városban, Szipparban voltak elhelyezve. Ezek felügyelője Enlil fia, Nannar / Szin lett.

A hetedik város pedig Larak lett.

A szerző részletesen taglalja az űrhajóval való leszállás legfontosabb előfeltételeit, vagyis először is a megfelelő tájékozódás lehetőségét.

Ebben döntő szerepe volt az Ararát 5000 méternél magasabbra emelkedő kettős – havas – csúcsának, amely északról határolja Mezopotámiát. További előnyös tulajdonság, hogy az Ararát mellett két oldalról egyenlő távolságra van két jól látható tó is, a Van és a Szevan tó. Ha a délkört a két csúcs között húzzák meg, az felezte az Eufráteszt.

Itt építették fel az űrkikötőt, Szippar városát.

Itt van az ókori világ egyik leggazdagabb bitumen lelőhelye is, ahol természetes kürtőkön szivárog a felszínre a kőolaj és származékai.

Szippar közel-keleti nyelven „madarat” jelent, ahol a SASOK fészket raktak.

A korabeli gondolatok megidézése természetesen a Szerző joga, de az, ahogyan ezeket össze köti a tárgyi emlékekkel – nos az csodálatos tudást rejt magában.

Az egész könyv kapcsán ennek a magas fokú tudásnak és égi ihletésű gondolkodásnak lehetünk tanúi.

Szippar helyének kiválasztásával kapcsolatban is felleltek egy i.e. kb. 3200 éve készült agyag táblát, amelyen az elkészített rajz azt a háromszög alapú tájékozódási helyzetet ábrázolja, amit az Ararát vonatkozásában állapítottak meg.

És 5000 év távlatából a szerző azt is felismerte és leírta, hogy a Nefilimek által épített első 7 város helye is ebből az okból lett kiválasztva. Az űrhajóval való leszállást biztosította az, hogy a magasból való tájékozódást a városok  - és természetesen bennük a zikuratokon elhelyezett irányító szerkezetek – elhelyezkedése biztosította.

Egy hosszú-hegyes háromszögben rendeződött alakzatot hoztak létre, amelynek szárai a leszálló helyen értek egybe.

Az egymástól 6-6 foknyi távolságra fekvő városok nevei is ezt támasztják alá.

LA.AR.SA jelentése „a vörös fény megpillantása”, míg LA.AG.AS annyit jelent: „a ragyogó fénykoszorú megpillantása hatkor”.

A Vízözön mintegy 12000 évvel ezelőtt valamennyi várost elpusztította ugyan, de az égi parancsok alapján a mezopotámiai uralkodók szent kötelessége volt, hogy ugyanazon a  helyen és ugyanúgy építsék ujjá a városokat.

Ilyen lazúr kőbe vésett terv alapján épített újra Gudea a templomkörzetét, ahogyan azt már korábban meghivatkoztuk.

A templomokban, és a zikkuratokon helyezték el az irányításhoz szükséges felszereléseket is.

Számtalan pecsét és tábla maradt fenn, ahol a mai adótornyokra hasonló építmények állnak a mezőn, és mellett legelésző állatokat látni. Valószínűleg a mai radar sugárzó,- és letapogató vonalak és sugarak szerint alakították ki az irányító rendszert.

Maga a készülék szállítható volt, amint az a pecséthengerek megőrizték.

Olyan lehetett, mint a zsidók későbbi frigyládája.

Arannyal bevont, és a tetején két nagy „szem nézett” a templomban elhelyezett oltárról a hívőkre. Ilyen templomot tártak fel Tell Brákban, és a feljegyzések szerint Enlil „rettentő szeme az ország mélyét fürkészi, és….rettentő fénysugara az országra rávetül”.

Ezek elhelyezése későbbikben a zikkurratok, a lépcsős piramisok tetején történt meg.

A zikkurratok tájolása, magassága, lépcsőinek távolsága, stb. mind a fentről való tájékozódás és a hírközlés szolgálatában állt. Csillagászati megfigyelésre is alkalmasak voltak. A zikkurratok sarkai a négy égtáj felé mutattak.

Maga a szó „az isteni szellem csatornája” jelentéssel bír akkád nyelven.

A sumérok ES névvel nevezték, ami a „legmagasabb” és egyben a „hőforrás” értelemmel bír. Egyben az ÉS szó héberül és akkádul „tüzet” is jelent. 

Az Alanti Világ….aranybányák Dél-Afrikában….

A könyv 11. fejezetében az Alanti Világról, vagyis a déli féltekén lévő Dél-Afrikáról szól. 

Az Alanti Világ nem a túlvilágot, hanem a Föld déli felét, az egyenlítő alatti területet jelöli.

Erről szó volt már korábban is, ahol Dumuzi – Istár istennő férje – száműzetését töltötte.

Ezt a területet az agyagtáblákon megőrzött szövegek alapján a Zambézi folyó vizéhez és Rodézia bányáihoz lehet kötni. Gazdag, életben,- vízben,- és földi javakban bővelkedő hely volt ez, amit a leírások ezzel azonosan rögzítettek.

Számos pecséthengeren örökítették meg a sumérok az ottani állatokat, struccokat, zebrákat, és az ottani embereket, párducbőrős afrikai törzsfőnököt.

A hely kiemelt fontosságát az adta meg, hogy itt bányászták a ZA.AB-ot, ami a sémi nyelvekben a mai napig is „nemes fém” jelentéssel bír, a héberben „arany” a jelentése.

A sumér nyelvben az AB.ZU jelentése „a föld mélyébe fúródó üreg”, és jele egy tárna képét mutatja. Ugyanígy jelenti a tisztítás után előállított fémrúdat, melynek közepén egy furat biztosítja a felfűzés és a szállítás lehetőségét.

A Biblia is ismerte Ofir országát, amely a korai időkben az arany lelőhelye volt. Salamon király a templom építéséhez szükséges arany beszerzésére küldött hajóraja 3 év alatt fordult meg:

„három évben egyszer szokott érkezni a Tarsís-hajóraj,

Szállítva aranyat, és ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.”

A könyv felemlíti, hogy a mítoszokban és a népi hagyományokban minduntalan előbukkan egy hajdan volt aranykor, amikor az istenek is a földön jártak. Ezt követte az ezüstkor, majd azok a hősi korok amikor az istenek és az ember közösen lakták a földet.

Az agyagtáblákon leírták a sumérok, hogy az istenek megkövetelték, hogy ételüket, italukat arany tálcán,- serlegben szolgálják föl.

Ma már tudjuk, hogy az arany nem csak értékmegőrző,- és fényűzést szolgáló,- hanem a legjobb elektromos vezető tulajdonsága miatt is értékes.

A Nefilimek ezt a tulajdonságot használták az űrhajózásban, és a fegyverek elektronikájában is. Innen indul az első „arany-láz”.

Jellemző, hogy a zsidók – az Egyiptomból való kivonuláskor – a legnagyobb sietséggel hagyták el otthonaikat, de a parancs szerint az utolsó este elkérték a nem zsidó szomszédok arany és ezüst tárgyait…….amit aztán a frigyláda készítésénél használtak fel.

Az arany azonban nem csak manapság, de akkor is sok gonddal járt együtt.