A 12. bolygó....3. rész. A vízözön

A 12. bolygó…. 3 rész.  A VÍZÖZÖN

Az új Ember …a vízözön előtt…és után…

Az aranyat abban az időben is bányászni kellett.

Ezt a munkát is a Nefilimek végezték, egyik csoportjuk, azok, akik a közrendű istenek voltak.

A leírások szerint az űrhajókon 300, a Földön pedig 600 Anunnaki végezte a feladatot.

Ez volt a megkülönböztető nevük.

/Megjegyzés: Krizantén elmondja: amiket manapság olvasni lehet az Anunnakik dolgairól, és a földi szereplésükről???….szóval: elmentek a Nefilimekkel együtt, és ma nincs egy Anunnaki se a Földön…/

Az Atrahaszisz-eposz  szerint, amikor az Anunnakik bányásztak:

Midőn az istenek, mint az ember,

Munkát végeztek és robotoltak,

Az istenek munkája nehéz volt

És fáradságos

És elkeseredésük hatalmas….

Az eposz részletesen és képszerűen fogalmazza meg a lázadást, ami a 40 SÁR óta tartó robotolás miatt tört ki. Az égből azonnal le kellett szállnia Enlilnek és a többi istennek is oda kellett menni. Enlil a lázadók vezérét akarta kivégeztetni. Apja Anu azonban azt javasolta, hogy hallgassák meg a Anunnakikat.

Enki mondta ki a megoldást: teremtsenek egy ősembert, lulut.

Míg itt van a Bábaasszony

Teremtse meg az ősembert!

Az igát had húzza…

Az istenek szállítókosarát cipelje az ember!

Ebben minden érdekelt egyetértett, és megteremtették az embert…..aki azóta is cipekedik, bár nem mindig aranyat…..

Az Ember megteremtése….ahogyan a sumérok leírják…

A 12. fejezet az ember megteremtését dolgozza fel.

A könyv visszautal a sumér elbeszélés Bibliai megjelenítésére is. Azt is feszegeti, hogy a Bibliában a Teremtés könyve az „Elohim” vagyis „Istenek” szót használja az Egy-Isten teremtő munkájának leírásakor is.

És mondta Elohim:

Alkossunk embert, a mi képünkre

És hasonlatosságunkra.

És Ádám és Éva bukásakor:

„Íme az ember olyan lett, mint egy közülünk, tudván jót és rosszat”

Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy a sumér eredetű teremtés történetből a Biblia a több istenséget egy Istenbe sűrítette a könyv szerint.

A könyv visszanyúl a továbbiakban Darwin evolúciós tanához, amiből azt az összegzést fejti ki, hogy az ember elődje az evolúció terméke, de a Homo sapiens, a modern ember egyik pillanatról a másikra jelent meg minden elfogadható magyarázat nélkül. A szerző a magyarázatot a Nefilimek embert teremtő lépésében találja meg.

Enki mondta ki a megoldás kulcsát:

A lény, kinek nevét kimondtad, létezik.

Kötözzétek rá az istenek képmását…..

Vagyis a Homo erectust alakították át az istenek képmására.

Ezek a részletek is fennmaradtak különböző sumér és későbbi akkád, asszír elbeszélésekben. Ezt a vad, szőrös, és kevés értelemmel rendelkező lényt kellett átalakítani.

A folyamat nem ment egyszerre. A többször idézett Béroszosz leírja az ember fejű és vadállat testel rendelkező lények sokaságát, amit a kísérletek eredményeztek. Ugyanígy az ember testű és bika,- vagy oroszlán fejű lényeket is, amit sok ókori templom falán megörökítettek. Ezek a lények azonban nem tudtak szaporodni.

Itt ismét utalni kell Krizantén tanítására:

Aki figyel arra, hogy az Ember nem a vízözön után,- és nem röviddel előtte lépett a Föld színpadára először, annak érthető a kettősség – sőt a Bibliai leírással már a hármasság is. Ugyanazt a tényt, vagy elvet három nézőpontból is feldolgozzák, és azokat keverik….

Az első Emberpár, Ádám és Éva a Teremtő munkája nyomán jött létre nagyon régen, több száz milliárd évvel ezelőtt.

Ehhez képest a Nefilimek  - a sumérok leírása alapján - még 1 millió évet sem töltöttek a Földön – a leírt, és vissza vezetett királyok uralkodási idejét összeadva.

Az általuk „teremtett” Ádám és Éva nem az első emberpár.

Ha az lett volna: hogyan tudta volna pl. becsábítani Enlil „főisten” saját csónakjába Szúd-ot, és vele közösülni…

A történések és az egyes mozgások rétegesen- egymás mellett is „mozogtak”.

A Béroszosz által leírt hibridek - emberek-állatok – pedig jellemzően nem a jó teremtés „selejtjei”….mert a Nefilimek által végzett jó teremtést is a Teremtő tette lehetővé, és ott nem keletkezett selejt.

Hanem épp a bukott nagyszellemek – akár a Nefilimek közül is kikerülhettek – a Teremtő által már nem támogatott teremtési folyamat során hozták létre a hibrideket. Ezek valóban nem kapták meg a Teremtőtől a szaporodás képességét…ilyen nem egyszer volt a Föld és az Ember sorsában a több száz milliárd év alatt….

Visszatérve a könyvben leírt folyamathoz:

Végül sikerült az „istenek bőrét” az emberre akasztani, és így létrejött az új lény Ádám.

Enki Adapa –nak nevezi.

Az akkád adamatu szó „sötét vörös talaj” jelentéssel bír.

De a héber ádámá is ebből származik és „vér”-t jelent.

Vagyis az Ádám kifejezés kettős gyökerű, együtt jelenti a földből vett lényt és a vérből alkotott lényt is. 

Krizantén:

Az első Embert is Ádámnak hívták, és a most létrehozottat is…mivel az Ádám szó annyira jól kifejezi a belső összetevők tartalmi elemeit….

Továbbá a Nefilimek teremtő munkája is az első teremtés „lépésit” ismételte meg,  nem kellett a teremtés „új módját” kitalálniok….

A Bibliában a héber nefes szó a „lélek” kifejezéssel azonosul általában a fordításokban, és az Ószövetség szövege több helyen is tiltja az ember vérének kiontását, illetve az állatok vérének fogyasztását, mivel „a vér maga a nefes”, vagyis a Biblia a vérrel azonosítja a lelket.

Az eposz leírása szerint egy isten vérét és húsát vették, és keverték el az agyagos vörös földel.

/nyilvánvalóan ezek is csak jelképek/

Enki hitvese, Ninki hordozta ki a teremtményt, és rákötözte az istenek képmását,:

és íme életre hívom az „embert”.

Ezt a folyamatot sok pecsét és henger őrizte meg.

Következetesen „embermintának” vagy „öntőmintának” nevezték a lényt.

Vagyis nem a gyermeket szülte meg, csak a megtermékenyített petesejtet hozta létre, és azt sokszorosították. 

Ez már kétnemű lett.

A sumér TI szóhoz tapadó értelem is kettős: bordát és életet is jelent.

Ez ismétlődik a későbbi Bibliában, és Éva valójában Ádám „élet-eszenciájából” jött létre.

A következő lépésben 14 bába istennőt választottak ki, akik mind kaptak a mintából, és kihordták az első sokszorosítást.

A szerző összefoglalása szerint valójában az istenek génjeit adták át az emberszabású lény testébe, és ettől lett olyan az ember, ami az istenek hasonmása. A mesterséges úton megtermékenyített földi lény petesejtjét aztán a Nefilimekbe visszaültették, és azok hordták ki. Az eposz leírása szerint 10 hónap múlva megszülték az új élőlényt, az Embert, hét fiút és hét lányt. 

Megkérdeztük Krizantént, hogy ez hogyan történt…..

Elmondta, hogy 5 fiú és 5 lány született, ahogyan azt a korábbiakban a tényleges  teremtés története alapján elmondta.

Vagyis 5 helyen jött létre a civilizáció.

Ebben az időben a Mezopotámiai,- a Nílusi,- az Indusi,- a Dél-Afrikai, térségben,- és a Földközi tenger keleti végében. A Nefilimek a negroid, és a sumér ember-típus történetét adták át a suméroknak, ezért csak azt ismerik.

Ettől még a teremtés úgy volt, ahogyan elmondta. 

Az emberek eleinte csak az aranybányában dolgoztak, ők voltak az „élő kosarak”, akik cipelték az arany-ércet a bányából….

A „kapa teremtése” című elbeszélésben írják le, hogy Enlil gondoskodása eredményeként a sumérban dolgozó Anunnakik is részesültek „ a fekete fejű népből”

Az Anunnakik mindannyian hozzá sietnek,

Kezüket szájukhoz emelik:

Enlilnek imával hódolnak.

Fekete fejű népet kérnek,

S Enlil fekete fejű népének átadják a kapát.

Ádám és Éva bukása…

A könyv 13. fejezete a Biblia teremtéstörténetéből Ádám és Éva bukásával foglalkozik. Kimutatja, hogy a sumér alapokból építkezik ez a történet is. A bibliai Egy-Isten a sumér istenek többes számát használja:

És mondta az Örökkévaló:

Íme az Ádám olyan lett, mint egyik közülünk,

Tudván a jót és a rosszat.

Most pedig, nehogy kinyújtsa kezét

És vegyen az Élet Fájáról is,

Hogy egyék és örökké éljen!

Kiűzte tehát az Örökkévaló az Ádámot

Éden kertjéből.

Ez így tisztán a mai gondolkodás szerinti emberi félelemhez hasonló.

Az igazság nyilván nem itt van, de hogyan van???

Ahogyan azt Krizantén eredetileg is elmondta:

Éppen fordítva, de az ember nézőpontja miatt már a lényeget megfordították.

Vagyis Isten az Embert örök életre teremtette szándéka szerint, de Ádám és Éva nem az Élet fájáról ettek gyümölcsöt, holott lehetett volna.

Hanem a Tudás fájáról ettek,….

Így a jó és a rossz megítélése miatt ketté választották a Szellemi Valóság egységét…és ezért

Kizuhantak a szellemi létből, és már anyagivá válva  nem lehettek örök életűek…..

Ugye milyen nehéz elhinni??? Pedig nagyon kézenfekvő, ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy mi most emberi testben nem szellemi lények vagyunk tisztán, ahogyan az első Ember volt a kezdetekkor a Paradicsomban.

Ha a szellemi lény a saját egységét ketté szeli, már anyagivá válik, és kizuhan a magasabb rezgéstartományból, lét-térből….

Visszatérve a könyv tartalmához:

A könyv bemutatja azokat a pecséthengereket, amelyek az első időkből valók, és az isteneknek szolgáló embert mezítelenül ábrázolják.

Így dolgoztak a mezőn, a bányában, és így szolgálták fel az enni, innivalót is a ház körül. Nem látták még, hogy ők mezítelenek. Egy háziasított állat volt csupán. Így élte nemi életét is.

A Gilgames eposz beszéli el Uruk városában történt esetet, amikor az ottaniak „civilizálni” akarják  Enkidut  - „a füves puszták szülöttét” – vagyis egy vadon felnőtt embert.

Egy örömlány szolgálatát veszik igénybe, azt felkérik, hogy mennyen az itatóhoz amikor Enkidu is ott iszik az állatokkal együtt, és „oldja meg az övét”. Enkidu aki eddig az állatokkal együtt élt, és járt most megismerte „a nő ölének gyönyörét”. Hat nap és hét éjjel elteltével „Enkidu a kéjjel betelik” és eszébe jutnak korábbi társai….

A csorda nyomába indul.

Lám messziről szimatot fognak,

Elmenekülnek a gazellák,

Tekintetétől fél az állat,

A föld jószága elkerüli.

A könyv levezetése szerint a Nefilimek által megalkotott Ember eleinte nem volt szaporodás képes, mivel hibrid volt, „öszvér” volt csupán.

Ezt a képességet később kapta meg. A szaporodás képessége nem járt együtt a keletkezéssel. Ezt a „tudást” a Bibliában a „kígyó” közjátékával szerezték meg.

De ki lehetett a kígyó?

A szerző véleménye szerint nem lehetett akárki, hiszen beszélt Évával, és tudott a tudás fájának hatásáról. Azt is tudta,  hogy az Ádám és Éva hogyan szerezheti meg a tudást. Csak egy beavatott istenség lehetett a kígyó is.

A sumér eredeti történet alapján ez nem más, mint Enlil és Enki ellentéte, amely több ezer év alatt, a zsidó Biblia idejére már az Isten és a Kígyó formulára változott át.

A testvérek közötti különbség itt is kimutatható.

Enlil csak a saját érdekeit nézte, és nem törődött az Ember sorsának milyenségével.

Enki pedig azon igyekezett, hogy az általa létrehozott Ember teljes életet élhessen. Ezért ajándékozta meg az Embert ezzel a tudással is.

A kutatók itt is a nyelvészet segítségére szorultak.

A héberben a kígyó -  náhás – szó az NHS gyökből származik, amelynek jelentése „felfed, rájön”. Vagyis azt is jelentheti, hogy „aki rájön valamire, aki felfed valamit”.

Ez a jelző és tulajdonság pedig éppen jellemző Enkire, a sumér  Tudás Istenére.

Innen látni lehet azt is, hogy az sok ezer éves idő porával fedett gyökerek ismerete nélkül az utókor milyen félrevezetett állapotában van sokszor.

Enki a tudást átadja Adapának…. a sumér eredetiben:

Okos vala. Bölcsesség kútfeje.

Értelmét /Enki/ megérlelé.

Elöröklött minden hatalmat,

Épp csak örökkévalóságot nem öröklött.

Az egész könyv olvasása és tanulmányozása során a korabeli ember kép-alkotó,- és megjelenítő képessége a legcsodálatosabb, és a legmegdöbbentőbb részemre.

Ezt, a fenti jelenetet is megörökítették egy Máriban kiásott pecséthengeren, talán 4 ezer évvel ezelőtt.

Egy víz-hullámok tetején ülő istenség mellett két fa-szerű istenség áll. Az egyiknek hímtagszerű levelei vannak, a másiknak hüvelyszerű levelei, és a Tudás Fájáról szakított gyümölcsöket termő ágakat mutatnak. A víz istene – mint már fentebb többször hivatkoztunk rá – Enki volt, a vele szembe álló – láthatóan mérgesen néző istenség – pedig Enlil lehet.

A kiűzetés pedig az Édenből – Enlil hatalmával – azért történt, hogy az Ember nehogy a halhatatlanságot is megszerezze.

Az Édenből való kiűzetés azonban nem volt teljesen átgondolt.

 A kiűzött ember nem tudta tovább szolgálni az isteneket.

Idővel az embert mégis csak vissza kellett engedni az Édenbe, hogy szolgálni tudjon.

Az egész könyv kapcsán figyelni kell arra, hogy az Emberiség mai tudás-gyökerei folyamatosan váltogatják a vízözön utáni teremtést, és az eredeti teremtést, és keverik azokat.

Ahogyan Krizantén tanítja:

Az első bukás során anyagba sűrűsödött szellemek visszatérésének megsegítésére teremtette Isten az Emberszellemeket, és rajtuk keresztül az Embert.

Vagyis alapvetően a szolgálatra.

És nem a Nefilímek teremtették az Embert a saját szolgálatukra, és arra, hogy cipelje a kosarat….ez csak az ő rövid távú szándékuk volt a vízözön előtt az arany bányászás miatt, a vízözön után az újra-telepítésben, a városok felépítése miatt….

Az sem helytálló, hogy az Ember nem volt szaporodás képes eleinte:

a Teremtő ezt a tudást is átadta a saját tulajdonságainak majdnem mindegyikével az Ember részére.

Csak a végtelen teremtő erőt, a végtelen hatalmat nem adta át.

Ezért áhítozik erre minden világhódító hadvezér….

A könyv a Biblia szövegének elemzésével vezeti le a kezdeti idők lépéseit, és az ember szaporodásának folyamatát.

Itt is segít a nyelvi gyökerek ismerete.

A bibliai Matusélach – Matuzsálem – nevének ősi héber jelentését sok tudós „a rakéták emberének” fordítja.

Nyilván nem véletlenül.

A szolgálat közben az ember eltanulta az istenek tudományát.

Mindent megtanult, amit lehetett.

Ahogyan arra korábban hivatkoztunk több ember is járt fönn rakétával az istenek hajlékában, vagyis az űrhajókon.

Ennek a tudásnak az átadása is felháborította Enlilt.

A legfontosabb azonban az volt, amikor az istenek az ember lányaival párosodtak, és azok szültek nekik utódokat.

És mondá az Örökkévaló:

Ne maradjon az én lelkem az emberben örökké,

Eltévelyedett, ezért legyen csak hús.

A könyv és a Szerző szerint az ember párosodása a Nefilimek által beültetett genetikai kód, vagyis a „lélek” romlásához vezetett.

Ezt akarta megakadályozni Enlil, és ezért akarta az embert visszavinni az ősember állapotba.

Ezzel szemben Krizantén azt mondja:

Egyre több Ember a Földön – egyre több szeretetet tud átadni az anyagba sűrűsödötteknek, és segíti a felemelkedésüket.

Nem az emberek szaporodása vezetett a romláshoz, hanem a Szeretet, Elfogadás, Igazságosság elveinek gyakorlása helyett azokkal ellentétes hatalmaskodás, kizsákmányolás, háborúskodás, stb…tulajdonságok gyakorlása…

Tudjuk, hogy a vízözön az Atlantiszi bukott kultúrát semmisítette meg:

amely alapvetően a rabszolgatartás, és a fekete mágia miatt bukott meg…

Itt a szerző ide-oda kapcsolja a témát, hol a Bibliához, hol a sumér teremtéstörténethez.

Atlantisz bukását meg sem említi…

Így a bibliai Noét úgy értelmezi a könyvben, hogy az a genetikailag még el nem romlott emberhez tartozott, és ezért akarta őt megmenteni az Örökkévaló.

Erről szó sincs,  mondja Krizantén: nem genetikailag, hanem lelkileg voltak romlottak.

Azt itt is meg kell erősíteni, hogy a sumér szövegekben az Örökkévaló megnevezés Enlil illette, az égben lakozó istenséget, és nem a mai fogalmak szerinti Mindenhatót.

A Bibliában ilyen okból történt a Vízözön – az Örökkévaló haragjából -  az ember és a Föld megtisztítása, letörlése céljából.

Csak Noét választotta ki, csak ő maradt meg, mivel őbenne az eredeti romlatlan genetika élt még, és az állatok és növények magjai lettek begyűjtve és megmenekítve.

Krizantén: nem csak Noé maradt életben, mások is…. a Föld távoli részeiben, a magas hegyek barlangjaiban…így könnyebb volt az újbóli benépesítés.

A Nefilimek csak a néger és a sumér népesség „teremtésében” vettek részt…

A sumérok csak ezt ismerték, és csak ezt tudták leírni….

A Vízözön, ahogyan a sumérok leírták…

A sumér Gilgames eposz elbeszélése szerint a Vízözön egy kicsit másként történt.

A hős Gilgames az élet vizét keresve egy távoli földre jutott, ahol a bölcs Utnapistim tanácsát kérte élet és halál kérdésében.

Ekkor mondta el Utnapistim a Vízözön igaz történetét.

A könyv 14. fejezete a Vízözönnel foglalkozik.

A könyv leírja, hogy Sir Leonard Woolley Ur városának ásatásakor - a királysírok feltárását követően - egy általános kutatóárkot kezdett ásatni, amelyben a feltárt a kultúr-réteg alatt 14 láb vastag folyami hordalékanyag volt lerakódva.

A hordalék alatt azonban újabb civilizációs réteg következett.

A kutatóknak megdöbbentek, és semmilyen ötletük sem volt arról, hogy ez a helyzet milyen okokból állhatott elő.

És ekkor Sír Leonard felesége odasétált, belenézett az árokba, és megjegyezte mellékesen: „De hiszen ez a Vízözön.”

A sumér történetben leírják:

A föld nagyobb lett, a  nép megsokasodott,

Mint bikák hevernek a mezőn,

Párzásuk zavarta az istent,

Enlil, úr, hallotta lármájuk

S így szólt a nagy istenekhez:

Az emberiség lármája terhessé vált számomra,

Párzásuk elűzi álmom.

Enlil betegségeket, dögvészt küldött az emberekre.

Enki közbenjárására azonban ennek hatását megszűnt.

Enlil aszályt küldött ezután a földre, amely hosszú időkön át fennmaradt.

Az emberiség éhezett, pusztult, általános lett a kannibalizmus.

Fiatal lányka lett az étkük,

A gyerek lett az étkük

Egyik ház felfalta a másikat.

Mivel a döntés az istenek tanácsában született, így Enki sem segíthetett, pedig a nyomorúság ekkor már a végső pusztulás képét mutatta.

Az Atrahaszisz eposz szerint ekkor Enki az alábbi tanácsot adta:

„Kiáltozzatok, zajongjatok országszerte. Küldjetek hírnököket a népnek.

Ne tiszteljétek isteneiteket, ne imádkozzatok istennőitekhez.”

A zavargások alatt pedig az Alanti Világból élelmet hozatott, halat adott az éhezőknek.

Enlil dühöngött, és az istenek tanácsában azzal vádolta Enkit, hogy eltörte a „tenger reteszét”. Enki az ellenkezőjét bizonygatta, és vádolta Enlilt a makacssága miatt.

Az istenek tanácsa azonban Enlil mellett állt, és Enkinek esküvel kellett megfogadni, hogy betartja az újabb terv titkosságát.

Az ember elpusztítása ugyanis a közelgő katasztrófa titokban tartásával is megtörténhetett.

Az pedig a Vízözön eljövetele volt.

Így nem kellett újabb furfangos csapást kitalálni az ember elpusztítására, elég volt az, ha titokban tartják a vész közeledését.

Enki azonban az esküt másként értelmezte. A titkot nem mondhatta el az embereknek, de elmondhatta egy nádfalnak.

Ó nádfal – kezdte a mondanivalóját….

Tanácsod adok neked, fogadd meg:

Víz árja zúdul a városokra, a szentélyekre,

S az emberiség magját elpusztítja.

Ez lezárt ítélet,

Az istenek gyűlésének szava,

Ez parancsolat Anu, Enlil és Ninhurszag szájából.

A nádfal mögött azonban Atrahaszisz állt /az akkád Noé/, akit Enki előre tájékoztatott, hogy hova álljon.

A nádfalnak elmondta, hogy az utasításai szerint kellett egy hajót készíteni. Ezt követően a két eposz elbeszéléséből lehet a tényleges történéseket kibogozni.

A Gilgames eposzban utalás történik arra, hogy a hajó elkészítése és a célnak megfelelő minősége nem véletlenül történt, mivel abban Utnapistimnek /a sumér Noénak/ segédkezett Enki egyik hajóskapitánya is Puzu-Amurrit „a titkok tudója, aki nyugatról jött”.

Ő vezette a merülő hajót – tengeralatt járót -  a biztos menedékhez, az Ararát csúcsához.

Maga a Biblia is a hajó kapcsán a teba szót használja, amelynek jelentése „merülő”, így több forrásból is visszaköszön Enki terve, amely egy fedett, tengeralatt járó építéséről szólt.

A Gilgames eposz elbeszéli, hogy az istenek a Vízözön napján az űrhajókkal hogyan menekültek a földről.

/Hiába tudtak annak időpontjáról, a titoktartás miatt az utolsó percekben hagyták el a földet, és így gyakorlatilag kapkodva menekültek./

Az űrhajókról látták a Föld,- a városok,- a templomok,- az emberek pusztulását, amit korább saját kezükkel hoztak létre. A megszokott kényelem, a kiszolgálás és a sör helyett a zsúfolt és kényelmetlen űrhajóban jöttek rá, hogy a döntés hibás volt. Szomjaztak és éheztek. Siratták a földet és az embereket.

A könyv a Vízözön előjeleit az utolsó jégkorszak okozta következmények közé sorolja. A szárasság, a vizek elapadása pedig a jegesedés következménye.

Az utolsó jégkorszak i.e. mintegy 73000 ével kezdődött, és 62000 évig tartott. A végét a 13000 évvel ezelőtti felmelegedés kezdete zárta le.

A sumér király-istenség listák és a Bibliában szereplő pátriárkák sora, illetve életük és uralkodásuk összecseng és beilleszkedik ebbe az időkeretbe. Maguk a bibliai pátriárkák nevükben is hordozzák a megpróbáltatások és végül a megnyugvás történetét.

Noé neve ezt jelenti: megnyugvás.

A fizikai okokat a mainei egyetem kutatója Dr. Hollin a jégsapkák megvastagodásában, és időnkénti elszabadulásában összegezi.

Ezt segítette elő a 12. bolygó közeledése, amely a felfokozott tömegvonzás miatt a tengerek ár-apály mozgását jelentősen befolyásolta.

Az elmélet szerint a megvastagodott jégsapka alján – a kőzet fölött a nagy nyomás miatt a jég olvadt-kásás állapotba került, és így könnyen elmozdulhatott.

A 12. bolygó tömegvonzása belerántotta a sarki jégsapkát a tengerbe, és cunami alakult ki.

Ez okozta a vízözönt. A földi és az égi események összhatása.

A Nefilimek előre látták, de nem akartak szólni a teremtményeiknek, mivel Enlil megharagudott az emberekre.

Kedves Olvasó!

Mintha innen eredne az a téves emberi gondolat, hogy a Teremtő Isten megharagudott az Emberre. De Enlil nem a Teremtő, csak a sumérok leírásában, és csak az ő életükben volt az.

Az Emberiség életét azonban a Mindenható irányítja – a szabad akarat meghagyásával együtt – és soha sem büntet, és nem haragszik…

A vízözön lefolyását ismerjük.

Amikor az Ararát hegyén a bárka kikötött, Atrahaszisz tüzet gyújtott, ökröt sütött örömében. A sült szaga felszállt az égbe, és ebből a Nefilimek megtudták, hogy az ember nem pusztult el.

Mindenki örvendezett, csak Enlil gerjedt haragra.

A többiek azonban leszerelték indulatát, és elmondták véleményüket: hiba volt az ember elpusztítását tervbe venni.

Az ember hiányában nincs aki dolgozzon, és újjá építse a városokat.

Inkább segíteni kell, hogy fejlődjön, és tanítani, hogy helyesen viselkedjen.

Amikor leszálltak a víz visszahúzódása után látták, hogy a vízözön mindent elpusztított. Mindent iszap és sár fedett. A síkságokat még nem lehetett használni. Így a hegyoldalban kezdték meg – most már az új terv szerint - a növénytermesztés tudományát átadni az embernek.

A Biblia  ezt helyesen örökíti meg. Noé és leszármazottai kezdték el a növényeket, és az állatokat termeszteni, illetve háziasítani, tenyészteni.

A történészek is erre az eredményre jutottak, hogy először az ókori Keleten jelent meg a növénytermesztés, mégpedig a hegyvidéken. Láthatjuk, hogy nem véletlenül. A könyv most is egybegyűjti a történelmi ismereteket.

A tudományos álláspont szerint a vad tönköly búza és a vad árpa nemesítése folytán jött lére a termeszthető gabona.

Arra azonban nincs magyarázat, hogy a legkorábbi gabona magvak – amelyeket pl. a kurdisztáni Sanidár barlangban találtak – ebben a legkorábbi időben is egységesek és specializáltak voltak.

Holott ilyen genetikai szelekciót a tapasztalat szerint csak több ezer generáció nemesítése és szelektálása útján lehet létrehozni.

Maga a tönkölybúza még nagyobb talány, mivel genetikai kódja szerint különböző búzafajták keveréke.

Ugyanígy csodálatos az egyes állatfajták megváltoztatása is, amit a háziasítás címszó alatt vitt végbe az ember.

A válasz az agyagtáblákon van leírva évezredek óta, csak meg kellett tanulni, hogy hogyan lehet elolvasni.

A sumérok tudták, hogy a gabona Anu ajándéka, amelyeket égi hajlékából küldött a Földre. A búza és az árpa, a kender a 12. bolygóról érkezett. A földművelésre és az állattartásra pedig Enlil és Enki tanították az embert.

A könyv összegyűjti évszámok szerint is, hogy a fejlődésben való egyes előrelépések  - a Nefilimek 3600 évenként történő újabb és újabb látogatása során történtek meg. Ekkor már a Nefilimek nem laktak a földön, csak ide látogattak, és a tudás átadása után elmentek. Előre eltervezték, hogy milyen újabb lépés következik.

A sumér agyagtáblák megőrizték az istenek gyűlésének „jegyzőkönyvét” és tanúsítják a folyamatot.

Így került sor arra is, hogy az égből alászállt a királyság intézménye.

Az egyik elbeszélés szerint mielőtt alászálltak volna Anu zsámolya mellett hevertek az égben a korona, vagy a gyöngyös süveg, a drágakövekkel kirakott jogar.

Mivel nem vettek részt folyamatosan a földi életben, így kellett egy király, aki a munkákat irányította.

Legfontosabb feladata a városok és a szentélyek újjáépítése volt.

A folyamatról és földi jeleiről már eddig is szó esett.

Azt megörökítették az összes korai nép nyelvén az agyagtáblák.

Az első királyság Kis városában jött létre. Innen indult a népesség kiáradása.

A Biblia szerint Noé három fiának leszármazottai adták a további generációt.

Sém népei népesítették be Mezopotámiát és az Ókori Keletet, itt található Sumér, a vízözön utáni emberi civilizáció bölcsője.

Hám leszármazottai Afrikát és Arábiát kapták.

Jáfet utódai az indóeurópaiak, akik Kis-Ázsiát, Iránt, Indiát és Európát vették birtokba.

A Nefilimek osztották be ezt a három régiót, és mindegyiket egy-egy istenség felügyelt.

A sumér civilizációt mintegy fél évezreddel követte a Nílusi, az Egyiptomi fáraók semmiből előkerült birodalmának létrejötte.

A legkorábbi egyiptomi emlékek a saját országukat „megemelt föld” néven hívják. A legenda szerint a hajdankorban egy nagyon ősi isten a víz alatt lévő földet hatalmas munkával kiemelte a víz és az iszap alól. Tudjuk, hogy ezt a civilizációt sem előzte meg a tudomány szerint semmilyen „fejlődés”.

Néhány évszázaddal később az Indus völgyét is benépesítették – amit ma már ásatásokkal is bizonyítanak – hogy ott egy indóeurópai civilizáció nyomait találták meg.

A kutatás pár évtizede indult, és még csak kevés eredménnyel járt.

De megtalálták a Marduk jelét, a keresztet, és tudják, hogy itt is a tisztelték a 12-es számot.

Ezt követően a könyv levezeti, hogy a három ősi civilizáció nyelve – de az újabb kutatások szerint a kínai nyelv is – mind a sumér gyökerekből ered.

Az emberek szaporodása, a városok újjáépítése, a zikkurratok –piramisok építése önbizalommal töltötték el az embert.

És elhatározták az emberek, hogy SÉM-et készítenek, vagyis rakéta kilövő állomást kezdtek el építeni.

A korábbi tapasztalat alapján ezt a „szemtelenséget” a Nefilimek már nem megtorolni,- hanem hasznosan akarták átalakítani.

Az agyagtáblák megőrizték Enlil javaslatát, ……. a nyelvüket kell megváltoztatni, összezavarni.

Így kap értelmet a Biblia Bábel tornya….. 

Az utolsó oldalon a könyv tömören levezeti a vallások különbözőségének gyökerét is.

A Nefilimek által körzetenként kijelölt istenségek egyre gyakrabban kérték számon híveiktől, hogy csak az általuk hirdetett törvényeket, igét tartsák be.

Az ember rohamos fejlődésével szemben a Nefilimek – a szerző elképzelése szerint viszont – hanyatlásnak indultak.

Féltékenyen figyelték a másik hatalmát, és „isteni parancsra” indították a földi királyok más népek,- városok elleni háborúikat. Ezt is megőrizték az agyagtáblák.

 

A sumér gyökereken alapuló Ószövetségben újra és újra felbukkan az intés:

Ne legyenek más isteneid, ne borulj le előttük és ne szolgáld őket…..vagyis mindenki csak a felette uralkodó istenség templomába járjon, és úgy imádkozzon, ahogyan azt előírták…..csak a „megfelelő” istenség szimbólumai és hasonmásai előtt…

A könyv szerint a Nefilimek egy negyedik tartományt is kialakítottak – a rakéták helyét - ez lett felszentelt,- tiltott, tiszta föld, ahova csak különleges engedéllyel lehetett belépni.

Ebből alakult ki az emberi vágy, amely az erényes földi élet eredményeként elnyert jutalom gyanánt fogalmazza meg az istenek lakhelyére, a mennyekbe való bejutás lehetőségét.

Gilgames vándorútja ezt örökítette meg a sumér legendában.

Láthatjuk, hogy a könyv szerzője itt már eltér a tényleges okok és a történések közötti összefüggések helyes megközelítésétől.

Ahogyan azt Krizantén tanította, a Nefilimek nem az EMBERT teremtették, hanem részvettek a teremtés munkájában. Az volt a dolguk, hogy segítsék az ember fejlődését.

A teremtés évmilliárdokig tartó hosszú folyamat, amiben a Nefilimek ebben a könyvben leírt munkája csak egy töredék.

Így abból nem lehet végleges következtetéseket levonni az egész folyamatra, illetve ne lehet a kettőt azonosnak tekinteni.

További probléma gyökerét adja az, hogy a sumérok – az emberek - már elfelejtették, hogy az információt honnan szerezték, nem tudták az eredetét sem.

A teremtésről szóló valós ismereteket Krizantén lediktálta, és az üzenetek tartalmazzák azt. A korábbi előadásokban, és a következő előadásokban  is ez volt,- illetve  lesz feldolgozva.

A könyvben szereplő összefüggések azonban sok kérdésben jól világítják meg a történéseket, illetve helyesen foglalják egybe a fizikai síkon látható – az agyagtáblákon megőrzött – és a szellemi,- eredeti ok-okozati összefüggéseket is.

Arra azonban nincs lehetőség egy ilyen előadásban, hogy minden egyes részletkérdésben összehasonlítást tegyünk. Csak a fő vonásokat lehetett nyomon követni, és az ezekkel kapcsolatos kérdéseket megválaszolni.

Nem tartozik szorosan a sumérok teremtés történetéhez, de épp ezen keresztül nyílott meg a felismerés lehetősége, ezért itt célszerű és fontos ennek megjelenítése is.

Ez a kérdés a több isten hit kérdése.

Azt látni lehet, hogy a vízözön utáni népek -  az életükben közvetlenül részt vevő Nefilimekkel való kapcsolatra tekintettel-  a „több isten hit” útját járták természetesen.

 Ez nem az ember „elferdülése”,  nem a bukás eredménye volt ……., - legalább is a kezdetekben.

Ezért nem is lehet földi gondolkodással „számon kérni” az akkori embertől, hogy miért a látható és tapasztalható istenekhez imádkozott.

Ettől el kell választani azt a kérdést, hogy a „hibás magatartás”  -  vagyis a Teremtő Istentől való távol maradás – nem maradhatott következmények nélkül.

Amint láttuk ez a folyamat évezredeket vett igénybe.

A Vízözön után létrejött népek sokasága előzte meg a zsidókat.

Vagyis a Teremtő Isten adott elég időt és lehetőséget arra, hogy az Ember Őhozzá forduljon. De ez nem történ.

Csak a zsidók voltak hajlandók elindulni a Teremtő Isten felé, vagyis elfogadni az „egy isten -   hitet”.

Ehhez el kellett fordulniuk az akkori népek teljes – ezzel kapcsolatos – tudásától és gyakorlatától. És ezt követően is sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a két nézet közötti különbség a fizikai síkon is látványosan megütközzön.

Vagyis a Teremtő még a zsidók elindulása után is adott időt arra, hogy más népek - és azon belül is az egyes emberek -  felismerhessék a változtatás lehetőségét és szükségességét.

A zsidók Egyiptomból való kivonulása volt az a fizikai síkon látható eseménysorozat, ahol aztán a két „ irányzat”  megütközött, és a Teremtő megmutatta, hogy milyen következményekkel jár az egyik út, és milyennel a másik.

A hét csapás, a Vörös tenger ketté választása, stb. mind bemutatta, hogy csak a Teremtőhöz való kapcsolódás,- és tartozás biztosítja a fizikai síkon is a sikeres életet, a helyes utat.

Ezt követően is sok ezer év során alakult ki a Földön a Teremtőhöz való tartozás dominanciája, ami nélkül természetesen a most következő felemelkedésre sor sem kerülhetne. 

Végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy engem személy szerint elbűvölt és mélységes tisztelettel töltött el a sumérok által leírt történetek folyamata, amit a szerző és a könyv csodálatosan összeszerkesztett és elénk tárt.

Az pedig, hogy a sumérok idején egy ilyen szellemi lényekből álló egész bolygó és „emberek sokasága” járt a földön azt mutatja, hogy a Teremtő Isten hatalma, és munkája olyan sokrétű, hogy mi még csak elképzelni se tudjuk földi gondolkodásunkkal.

Ezért is kell igyekezni minden „felébredt embernek” azzal, hogy minél jobban ráhangolódjon Isten rezgésszámára, és minél feljebb emelkedjen a tudás megszerzésének lehetőségét biztosító „létrán”, vagyis a saját tudatszálán.

Így lehetünk aktív részesei annak, ha a dimenzió váltáskor a Nefilimek ismét megjelennek a Földön.

Már most igyekezni kell, hogy ekkor„értelmesen” tudjunk beszélgeti velük, és ne „szőrös lulu”-ként lássanak viszont bennünket.

Ebben az esetben azt is láthatják, hogy nem volt hiábavaló a munkájuk, és az ember érdemessé vált az együttműködés új formájára is.

Köszönöm a hallgatóság és az olvasó türelmét és figyelmét.