Kedves Mindenkinek!
Ebben az évben
valahogy nem vagyok olyan hatékony, mint amennyire szeretnék. Korábban este is
friss volt az agyam, mostanában meg olyan, mint a pempőke. Persze ez
nem panaszkodás, és mentegetőzés, csak a helyzet rögzítése. No de sabaj, majd belejövök...
Ahhoz, hogy tényleg
beinduljon az információk levétele,- leírása nekem szükségem van arra, hogy az
elmaradásokat feldolgozzam. Most nem indul el az égi segítség amíg a pesti
utamat nem írom le, amikor a nyáron Ruediger Dahlke előadását hallgattam
meg. Így előveszem azt a megkezdett
anyagot, amit akkor írtam, és befejezem.
BÉKÉS TÁPLÁLKOZÁS!
Ez a könyv címe,
magyar nyelven elérhető.
Dr.
Ruediger Dahlke Budapesten
/ Dr.
Ruediger Dahlke 1951-ben született, és most egy nagyon energikus, friss ember
tartotta az előadást. Amikor úgy gondolta, hogy a teremben - a dobogón
elhelyezett katedra mellett állva - nem
látja a közönség eléggé azt, hogy hogyan kell a kéz és az egyik,- majd másik
láb ellenkező irányba való mozgatását csinálni egyszerre, és gyakorolni:
felpattant az asztal tetejére és ott mutatta egy lábon állva a gyakorlatot./
2017. Május 27.-28.
Budapesten a Villányi úti
Konferencia Központban volt a kétnapos előadás sorozat. Csak a 28-ai,-
vasárnapi programban tudtam részt venni.
Ez az egy nap is
elegendő volt ahhoz, hogy életem egy újabb fordulatához vezessen.
De menjünk sorjában…
Fizikai testünk 7 fő rendszere a sejtek folyamatos
születésével és pusztulásával 7 évenként teljesen kicserélődik, vagyis a 7x7 év
egy választó vonal egyben, mivel a test teljesen kicserélődött. Ilyenkor – 50
éves kora körül – „bolondul meg” a férfi – a kapuzárási pánik fogalomkörbe
tartozó viselkedési változások tanúsítása szerint is.
Holott csak az történt, hogy a fizikai testbe kódolt eredeti
sejt szintű információk és cselekvési programok
gyakorlásának ideje lejárt, és helyükbe a Teremtőhöz való csatlakozás és
az ”örök értékekkel” való foglalkozást kellene tudatosan a hétköznapokba
beemelni, és a fizikai világ elsőbbségét leváltani.
Hiszen az ember az átlagos 80 év körüli földi élet delén már túl van, és begyűjtötte
a fizikai élet tapasztalatainak sokaságát.
Ideje volna a szellemi feladataival foglalkozni, hiszen:
eredendően ezért született le a Földre.
A korábbi hindu társadalom ezt alapjaiban oldotta meg azzal,
hogy ilyenkor a férfi felállt a tűzhely mellől - egy kendőbe összecsomagolta
minden fontos „vagyonát” - egy teáskannával együtt – és elvonult egy asramba
/templomba/ ahol a továbbiakban csak az Istenhez való kapcsolatával foglalkozott.
A család ezt természetes módon vette tudomásul, és a saját életét élete tovább
mindenki.
Az európai társadalom azonban elfordult ettől az úttól, vagy
soha sem ismerte mélységében. Holott a Teremtőhöz való fordulással helyére
kerülhet a lelki világunk addig elhanyagolt területe is.
Feloldódnak azok az ellentmondások,- konfliktusok amik az
anyagi világ sikereinek, és a fogyasztói társadalom örömeinek-kudarcainak
megélése során keletkeztek bennünk. Ezek belső háborúhoz vezettek az egó és
a lélek-szellem között. Az ember úgy érzi, hogy értelmetlenné,-
céltalanná vált az élete, és ez az érzés mindenre kihat.
Elengedhetetlen a belső béke megteremtése, mert ennek hiánya
betegségek formájában jelenik meg.
És azt sem ismerte fel a fehér ember, hogy a táplálkozással
naponta bevitt anyagok –hormonok - rezgések szintén stresszt – félelmeket –
megoldhatatlan ellentmondásokat, vagyis háborút eredményeznek a fizikai
testben.
Nem vagyok őszinte ha azt mondom, hogy erről semmit sem
hallottunk korábban. De valahogy hiányzott az a döntő láncszem,- az
összefüggés, ami megvilágította, hogy mi miért történik.
Ezen az előadáson fény derült a legfontosabb összetevőkre.
Lehet, hogy csak nekem – és mások már rég óta ismerik -, de ezt akkor is el
kell mondanom.
Az első megdöbbenésem a
tej rovására irható.
A II. világháború
után – gyerekkoromban, nekem – a
legmegbízhatóbb és legfontosabb élelmiszer a tej volt. Nagyon szerettem.
A tejet is jegyre
adták. A tejcsarnok reggel 6-kor nyitott, és hosszú sor állt az utcán a bolt
ajtaja előtt, ezért a nyitás előtt kellett oda menni. Minden reggel ott álltam,
és örültem, hogy tejet kaptunk. Ez az érzés végig kísért egész életemben.
Nem értettem, hogy
mostanság a tej miért lehet hirtelen rossz az embereknek: pláne, hogy a gyerekeknek.
Még hogy az
iskolatej betegséget okoz??? Okoskodó lököttek... mindenben hibát keresnek…gondoltam.
Csak az alábbi
információkról nem tudtam:
Leegyszerűsítve: a tejben van egy fehérje, ami a
szervezetünkben a növekedési faktort serkenti.
Gyerekkorban ezzel
semmi gond.
De a felnőtt
szervezetben mi növekedjen????
Igen,… a
rákos sejtek növekedését segítheti elő.
Vagyis a tej nem
való a felnőtt szervezetnek.
Nagyon sajnálom,
mert ma is szeretném bármilyen formájában. Az a legrosszabb, hogy ez a faktor a
sajtokban, stb. is benne van.
Így nem marad más
hátra, mint hogy olyan kis mértékre kell redukálnom a tej felhasználást
amennyire csak tudom. Persze azért a tökfőzeléket most is aludttejjel készítem,
és a kapormártást is, de nem eszek minden héten ilyeneket.
Újabb gond a tej
másik sajátossága. Erről sem tudtam. Ugyanis minden tehén olyan tejet ad,
ami a rá jellemző „mintázatú”tejfehérjét tartalmazza.
Nincs két egyforma,
ahogyan az emberek újlenyomatai sem egyformák.
Amíg a saját tehene
tejét itta a család, vagy egy helyről vették a tejet - ezzel nem volt baj.
A haszonelvű
társadalom,- az élelmiszer ipar,- a városi életforma,- a nagy volumenű
kereskedelem azonban létrehozta a tej
homogenizálását.
Ezzel a sok tehén
tejéből gyártanak egy egységes tejet.
Az eljárással
összetörik a tejfehérjék eredeti „mintázatát” és olyan fehérje töredékek jönnek létre,
amit az ember immunrendszere nem képes felismerni és azonosítani, vagyis nem
rakja a „helyére”.
Az eredmény
megdöbbentő.
Az emberi szervezet idegenként kezeli a fehérje töredékeket és allergiával
felel rá.
A fehér európa
gyerekei rohamosan növekvő számban allergiával válaszolnak a bevásárló
központokban megvásárolt iparilag feldolgozott dobozos tejekre, amivel nap-mint
nap itatják őket a tudatlan szülők, és az iskola is.
Hát ez a csúcs.
Aztán az állam
milliárdokat költ arra, hogy a gyerekeket kikezelje az allergiából, ami csak
nagy nehézségek árán sikerül, ha sikerül…, de a tendencia erőteljes növekedése az orvosok szerint megállíthatatlan.
Az allergiának ez
természetesen csak az egyik-fizikai oka. A szellemi okokat Dr. Ruediger Dahlke könyveiben részletesen tárgyalja.
A másik megdöbbenést a hús
okozta…
Emlékszem rá, hogy a
háború után kisgyerekként milyen öröm volt amikor Édesanyámmal Mohácson a
Fogadalmi templom előtti téren tavasszal a heti vásáron vettünk egy malackát.
Dehogy is engedtem, hogy madzagot kössenek rá, és úgy vezessem haza. Fölvettem
a karomra és úgy cipeltem, pedig nagyon dolgozott rajta, hogy kiugorjon a
kezemből. Családtag lett, bár az ólban lakott, de szalma között, és vele
játszottunk. Volt egy keféje, amivel naponta kefélgettem, és nyáron vízzel
rendszeresen megmostam. Ő lett az anyakocánk, és vele indult el a jólét: amikor
már mi adtunk el malacokat, és 2-3 hízót is neveltünk, és egyet vágtunk le, a
többit eladtuk.
Hitelesen
állíthatom, hogy ez a sertés boldogan élt velünk.
És a környezetünkben
élő emberek sokaságánál szintén normálisan tartották az állatokat.
A mai világ már nem ilyen. Ez az előadáson is nagy
hangsúlyt kapott.
A nagyüzemi
sertéstelepeken emeletes ketrecekben nevelik a sertéseket, ahol a mozgástér a
nullával egyenlő. A felsőbb ketrecekben
élő egyedek ott helyben ürítenek és az mind rácsorog az alatta lévő állatokra.
A mozgáshiány és a
tisztaság hiánya egész a vágásig napirendszerű.
A vágásnál is
embertelenül bánnak az állatokkal a vágóhidakon dolgozó – és belefásult, vagy
egyébként is szadista emberek. Épp ezért zárják ki a vágóhidakról a közönséget,
hogy ne lássák a szörnyűségeket.
Ezeket is el lehet
olvasni a Békés táplálkozás c. könyvben.
A tartás és a vágás során a sertések húsában olyan
stressz-félelem rezgések ivódnak bele, amit a hús elfogyasztásával a mi
szervezetünk kap „örökségbe”.
Persze ez a
hentesüzletben nem látszik.
Mi pedig csak a
látszattal találkozunk, akár a tőke húst, akár a feldolgozott termékeket
vesszük meg és esszük meg.
A nagyüzemi baromfi
tartás és feldolgozás is hasonló eredménnyel van szervezve a gazdaságosság
bűvös égisze alatt.
Így a stressz,- és a félelem bevitele minden húsfajtánál
garantált.
A naponta bevitt
félelem és stressz rezgésmennyiség alapjaiban támadja a sejtjeinket.
Ugyanis az ember a
békés és boldog érzelmi rezgésekre vannak teremtve. Isten nem a félelmet adta
örökségül.
Erről már sokat tud
az orvostudomány, és nagyon mondják-írják mindenütt, hogy vigyázzunk:
nehogy a stressz és
a félelem hatása alá kerüljünk, mert az nagyon káros.
De csak nagyon
kevesen vállalják fel, hogy az okokat feltárják, és az emberek tudomására
hozzák.
Az sem közömbös,
hogy a jóléti társadalomban az elhízáshoz köze van a gyakori húsevésnek is. Épp
a fenti okokból a szervezet nem képes feldolgozni a folyamatos túlzott táplálék
bevitelt.
Gyerek koromban
akkor sem ettünk hetente kétszer húst, amikor már volt annyi baromfink, hogy
akár kétszer is vághattunk volna. A baromfi hús csak vasárnap vagy ünnepnapon
volt az asztalon. Friss disznóhúst pedig csak a vágást követő rövid időben
ettünk. És nem lett semmi bajunk.
Ma pedig???
Szóval: a harmadik
összetevő én magam vagyok: az ember.
Vajon mit engedek meg magamnak.
-
Mikor gondolok arra:
-
hogy a szervezetem nem hulladék gyűjtő hely,
amibe bármit és bármennyit be lehet dobálni…
-
hogy amit megeszek, az elindít valamit
bennem, ami helyrehozhatatlan károkat is okozhat.
-
hogy bármilyen élelmiszer rezgések formájában
képviseli azt, ami az elfogyasztás előtt vele történt és ez hatással van rám.
-
hogy mennyiségben csak annyi az egésséges
táplálék, amennyire szükségem van.
-
hogy nem lehet elkerülni a feleslegesen
bevitt többlet kalóriák eredményét sem,… stb…
-
és végül, de
nem utolsó helyen: hogy
az
én testem az én lelkem temploma: ahova mindenki várja már Jézus második
eljövetelét, ha hisz benne…
-
vajon milyen
templom az, ahol stresszel és félelemmel vannak tele a padsorok???
Egyszóval: van min
gondolkodni és van miről dönteni.
Én nagyon szerencsés
vagyok, mert ezen az előadáson megértettem olyan dolgokat amelyek korábban nem.
Így ma már jobban tudok magamon segíteni, ha teszek érte.
Talán Te is teszel
érte Kedves Olvasó.
Utóirat:
Ezekkel együtt sem
lettem vegetáriánus, mert úgy gondolom, hogy az ember mindenevő: de ebben meg
kell keresnem és be kell tartanom a nekem legjobban megfelelő mértéket.
Amikor erről
beszélgettünk a Csoportban is ez a vélemény alakult ki.
Pécs 2017. december
11.
Szertettel: István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése