Karácsonyi találkozás

Levél Borbálának.

Kedves Borbála!

Tűzvirág azt mondja, hogy írjam meg a levelet, mert ez segít abban, hogy ne vesszenek el a gondolatok, és én teljesítsem a feladatomat.

Nekem az a feladatom, hogy a körülöttem történő dolgokra reagáljak a Krizantén tanítás szellemében. Ha a levelet nem írom meg, akkor  - tapasztalat szerint – lassan kiesnek a gondolatok, és már nem lehet ugyanúgy megírni a későbbiekben.

Hát legyen:

Az Új világot teremtünk c. Krizantén tanításban is benne van, hogy:

Minden ember gondolatai több száz másik ember gondolatait befolyásolják közvetetten.

Ha két,- vagy több ember szorosabb kapcsolatban van – vagyis rendszeresen, vagy többször beszélgetnek – akkor a fentieknél is nagyobb az „áthallás” akkor is, ha arra nem gondolunk.

Te is tudod, hogy a Csoporthoz való visszatérésed hogyan történt.

Az nem volt véletlen, hanem a Te döntésed volt benne.

A szigetvári beszélgetéseink is ugyanebbe a sorba tartoznak.

Azt nem lehet mondani, hogy a hétköznapi átlagos kapcsolati szint jött lére akármelyikben is.

Sőt: Ki kell mondani, hogy annál több.

Az ilyen kapcsoltban benne van, hogy a másik ember igyekszik alkalmazkodni, pont azért, hogy a kapcsolat fennmaradhasson.

Mert nyilvánvalóan kedvére van a kapcsolat, és vár attól valamit.

Mit is??? Hogy folytatódjon,…

Mert tanul belőle…készül rá, hogy gondolatokat,- érzelmeket cseréljen…

Szóval részt vesz egy játékban úgy, ahogyan azt a Teremtő kitalálta: az emberek közötti kapcsolat legfontosabb tartalmi elemeként.

Beszélgessetek: mondja Krizantén, amikor a legfontosabb feladatainkról tanít minket…

Ha valaki a másik ember ilyen gondolati és érzelmi reakcióját figyelmen kívül hagyja, és teljesen mást csinál, mint amit általában szoktak, és amit mondott….legalább is szeszélyesnek fogják gondolni, és hívni magukban.

Persze nekem ennél több a dolgom, ki kell mondanom, hogy:

Kiszámíthatatlan az ilyen  viselkedés, és érthetetlen is erről az oldalról nézve.

Köszönöm a leveledet: ebben igyekeztél megmagyarázni, hogy miért,- mit tettél, vagy nem tettél.

Látszik a levélből, hogy meg vagy elégedve ezzel a magyarázattal, és benne van, hogy ennél több közvetlenséghez már senkinek semmi köze sincs…

Ez a levél azonban egyetlen kérdésre sem adott választ, ami erről az oldalról látszik.

Kezdjük el, hogy mi látszik innen:

A Csoportban nagy örömmel és szeretettel fogadtak, ezt Te is érezted és láttad…

Annak is örültek, hogy a varró programot elindítottad,…és követtek is annyira, amennyire tudtak, vagy akartak….

De nem mondták, hogy menj haza a programoddal,…és nem fordítottak hátat Neked, hanem nyitottak voltak az általad adott tudásra és szeretetre….

Remélem nem mondod azt, hogy nem esett jól Neked is a viselkedésük….

Persze ennél többet is adhattak volna a varró programhoz, de ennyi volt bennük…

Épp a fentiek miatt már számítottak arra, hogy a Csoportban Te is benne vagy és jössz, ha lehet és ha tudsz…

Ezért kérdeztem, hogy van pénzed a buszra???

Mert ha nem lett volna….elmegyek érted!!!

Ugyanígy, ha olyan gyengének érzed magad, hogy nem mersz buszra szállni…

Arra azonban senki sem számított – én sem – hogy Neked nem ér annyi fáradságot a csoport karácsonyi programjában való részvétel, hogy felszállj egy buszra.

Amit számtalanszor megteszel, mondjuk azért is, mert már szeretnél nézelődni, vagy sétálni egyet a városban….vagy bármi másért…évente több százszor.

Látod ilyennek látszik a magatartásod erről az oldalról!

És hiába mondod, hogy elvárással vagyok,- vagyunk irántad….mert ez nem igaz.

Ez nem elvárás….csak számítottunk Rád.

Számítottunk arra, hogy jössz.

Mert mindenki az ide tartozását is kifejezi valamilyen mértékben azzal, hogy eljön.

Épp azért, mert a csoport-kiválásokkal ez a kérdés érzékeny téma lett a lelkekben.

Mindenkit számon tartottunk, hogy ki jön el, mert ide tartozónak érzi magát, és ki az akire nem lehet számítani.

Legalább hárman kérdezték, hogy Borbála jön???

És én mondtam, hogy persze…beszéltem vele telefonon.

Egy Borbálát, aki varró tanfolyamot indított a többi lánynak…ide tartozónak  gondoltak… Fontos szerepet szántak Neki gondolataikban, és a szívükben.

Olyant, amivel újat, és szépet hoz az itt lévőknek…mint a Mikulás!!!

El tudod képzelni, hogy  milyen csalódás volna a gyerekeknek, ha a Mikulás egyszer azt mondaná, hogy: nem volt kedvem szánkóra ülni???...egyébként sem ígértem ilyent a gyerekeknek….

Így is voltunk tízen. Áginak előre az jött, hogy 11-en leszünk.

Senki sem mondta ki, hogy Borbála miért nem jött,…. csak hiányozott….

Pénteken voltam Annával Szentgyörgy keresztet lerakni, és azt mondta, hogy Ők 7-en voltak a csoport-karácsonyukon. Ennyire is számítottak.

Vagyis nem a létszám a fontos, hanem a többi emberre kisugárzó érzelmi és gondolati energiánk, hogy mit gondolunk, és mit cselekszünk. Ahogyan ezt Krizantén tanítja….

Te mondtad nemrégen: István ez a szellemi út  m ű k ö d i k  az én életemben is….

Ugye milyen felemelő érzés volt…úgy örültél neki, olyan boldogságot okozott….

Még én is boldog voltam tőle,.... és mondtam, hogy nagyon szeretlek…mert az öröm ragadós…

Most egy kicsit csalódott vagyok, és ezért egy kicsit szomorú…

Persze tudom, hogy nem lehet másként…egyszer fenn - és aztán az egó visszahúz…

Reméljük nem olyan hosszú időre mint a korábbi „haggyál” korszakodban…

Kettőt előre – egyet hátra, tanítja Krizantén.

Itt a Földön nem lehet másként…

Ezzel a tudással már vissza jött a béke a szívembe. Az történt, ami elkerülhetetlen….

Ugyanis ez a Te leckéd.

Én csak a második sorban tanulok belőle…

Nekem az a leckém, hogy ne tegyem eléd ezt a tanítást rögtön, mert akkor nem marad időd arra, hogy magadtól rájöjjél.

Ha nem magad jössz rá, akkor nem olyan erővel tanít, és lehet, hogy nem eléggé segít a változásban. Ennek következtében újból el kell követni, hogy begyakorolhassad a helyes mintát.

Nyilvánvaló: ha nem volt kedved…nem kellett eljönnöd.

Az volna az elvárás a részünkről, hogy: minden képen jönnöd kell!!!!

Ez azonban nem így van. Elfogadtuk azt amit döntöttél…

De lehetett volna szólni….bocsi, nem jövök, mert nincs kedvem….

Ez ugyanis szabad akaratod alapján nyitva állt, és kizárólag a saját döntéseden múlott….

És akkor nem számolunk azzal, hogy Borbála ide fog jönni, mert ide tartozik…és nem várunk Rád.

Persze ez az egész amit eddig leírtam csak a felszíne a kérdésnek.

A lényeg abban a mondatban van, amit Te írtál a leveledben:

„Igen, velem nem lehet előre tervezni, soha nem is lehetett, én sem teszem.”

Micsoda csodálatos lehetőség nyílott ki ezzel, hogy:

Te magad nevén nevezted az egyik nagyon fontos érzelmi és gondolati mintádat…

Amit az Egységszellemed feltétlenül meg akar változtatni még ebben az életedben.

Ahogyan Jézus mondta: Nevén nevezd az ördögöt….ha meg akarsz szabadulni tőle…

Mivel eljutottál abba a rezgéstartományba, amikor már kész vagy saját magad tudatos átalakítására, csak idő kérdése, hogy mikor kerül ez az átalakítás napirendre!

Ezért már nem támadásnak veszed ezt a levelet, ha elolvasod...hanem figyelem felhívásnak!!!

A felismerés az első lépés…nagyon fontos, nélküle meg sem indul a folyamat…de ez csak az út eleje…

A többi mind sokkal nehezebb, és néha fájóbb is.

Önmagam hibájával szembe nézni, kimondani, és átalakítani: AZ ÚJ JÓ MINTÁRA …majd hosszú időn át igyekezni, és figyelni arra, hogy ne tudjon visszatérni tartósan, és ne vegye vissza az uralmat fölöttem a régi…

Na ez az igazi munka…..

Jó munkát kívánok…szívemből…

Tűzvirág azt mondta: a levelet nem kell elküldenem, hogy legyen időd és módod: 

Magad – magadnak felismerni.

Nekem az volt a dolgom, hogy most leírjam, mert így nem veszik el.

Amikor kész lett a levél…azt kaptam: 

Tegyem fel a blogra, és ha Te mégis felmész és elolvasod…akkor nem én raktam eléd…hanem az Egységszellemed terelt erre az útra, ami már segítség, és nem visszafogó erő…

2013-12-22

Szeretettel: István